2020. február 25., kedd

Értékelés + Beleolvasó + Borítók | Mariana Zapata: The Wall of Winnipeg and Me – Szívvel a falnak



Fülszöveg


Ha Mr. Darcy amerikai focizna...

Vanessa Mazur pontosan tudja, hogy helyesen cselekszik. Nem is érzi rosszul magát azért, mert felmondott. Asszisztensi/házvezetőnői/tündérkeresztmamai állását aszövetség legjobb védőjátékosa mellett mindig is átmenetinek szánta. Nagy tervei vannak, melyek között nem szerepelt az extra méretű alsógatyák mosása, legalábbis nem élete végéig.
Így amikor Aiden Graves bekopog az ajtaján, és azt kéri tőle, hogy jöjjön vissza hozzá, teljesen ledöbben.
A "winnipegi nagy fal"-ként ismert pasas két évig a köszönését sem fogadta, a születésnapjáról is megfeledkezett. Most pedig? Valami egészen elképesztő dologra akarja rávenni.
Mit válaszolhat az ember lánya annak a férfinak, aki megszokta, hogy mindig megszerzi, amit akar?

Hol a határ az ellenszenv és a szerelem között?

Tantrikusan izgalmas, hosszan bontakozó románc.
Éld át a tüzét!

Azt hiszem, megtaláltam a tökéletes romantikus regényt! Akiben van egy csepp érzelem, annak mindenképpen kötelező olvasmány, de akiben nincs, az se keseredjen el, Aiden az élő példa, hogy lehet ezen változtatni. Tehát mindenkinek erősen ajánlott. Igaz, hogy vacilláltam, hogy neki merjek-e kezdeni, mert a 600 oldaltól kicsit megriadtam, nem igazán tudtam elképzelni, hogy ilyen hosszan mit lehet alkotni ebben a műfajban, aztán csak azt vettem észre, hogy pörögnek a lapok, szinte észre sem vettem ,hogy kivégeztem a könyvet, annyira magával ragadott. Remélem, még sok ilyen történettel örvendeztet meg az írónő, ami: nem csöpög a cukormáztól, mégis érzelmes; nincsenek benne égbekiáltó drámázások és a "kötelező" összeveszés, hanem lassan, fokozatosan bontja ki Vanessa és Aiden kapcsolatát. Bár a nagyfiú abszolút nem az esetem, mégis annyira szimpik voltak mindketten, hogy nem lehetett nem szeretni a főszereplő párost. Külön pluszpont, hogy nem egy tipikus bombázó főhősnőt hozott létre az írónő. Imádtam a stílusát! Élmény volt úgy olvasni, hogy ez akár a valóságban is megtörténhetett volna, annyira természetesek, hétköznapiak voltak a karakterek. Leót egy kicsit meredek lépésnek tartottam Vanessa részéről, de nagyon örültem, hogy Aiden mennyire pozitívan reagálta le a dolgokat. A karácsonyi jelenet amúgy is az egyik kedvencem volt. Ahogy a konferencia is. Meg a kosárlabdameccs. Meg az egész, úgy, ahogy van. Zach-et is imádtam! Olyan igazi aranyos, szerethető srác, remélem egyszer ő is megtalálja az igazit. Még Trevorra sem bírtam igazán haragudni, ő az a tipikus menedzser karakter, nem lehet érte hibáztatni.   Akiket igazán utáltam, az Vanessa családja volt, elkeserítő, de sajnos tényleg léteznek ilyen emberek is. Mindent összevetve ötcsillagos történet, amit nem lehet kihagyni! Szívből ajánlom mindenkinek, egyszerűen melengető történet, olyan, mint egy nagy-nagy ölelés!

Értékelésem:
Képtalálatok a következőre: 5 star gif"


Kinyírom ezt a seggfejet. 
Egy szép napon biztosan. 
Egy szép napon, jóval azután, hogy felmondtam, nehogy rám terelődjön a gyanú. 
– Aiden… – morogtam, bár tudtam, hogy feleslegesen erőlködöm. A morgolódásom mindig azt a hírhedt, lesajnáló tekintetet váltotta ki belőle, ami miatt már nem egy verekedésbe keveredett. Legalábbis ahogy hallottam. Én viszont ilyenkor – amikor a pasas szája sarkában megjelenik az a ránc, és szemhéja lassan ráereszkedik a barna szempárra – legszívesebben feldugtam volna a mutatóujjamat az orrába. Anyám is mindig ezt csinálta, amikor kicsik voltunk, és pofákat vágtunk valamire. 
A szóban forgó férfiú – akinek egyszerre képzeltem el egy gyors és véres halálnemet meg egy gondosan kitervelt, hosszú változatot, ami tartalmazna mosogatószert meg az ő kajáit – megszólalt a quinoasalátája mögött, ami akkora adag volt, hogy egy négytagú család is jóllakhatott volna belőle. 
– Hallottad. Mondd le! – ismételte meg, mintha előszörre valahogy megsüketültem volna. 
Ó, még szép, hogy hallottam. Tisztán és világosan. Pont ezért akartam kinyírni.
Ami gyakorlatilag jól mutatja, milyen elképesztően működik az emberi elme: egyszerre vagyunk képesek kedvelni valakit, miközben a legszívesebben elvágnánk a torkát. Például mikor van egy húgod, akit szeretnél jól petefészken rúgni. Szereted, de egy jól irányzott gyomros biztosan a javára válna – na, nem mintha lenne bármiféle tapasztalatom ebben.
Mivel nem válaszoltam neki azonnal, még mindig ugyanazzal az unott arckifejezéssel hozzátette:
– Nem érdekel, mivel magyarázod ki magad. Csak csináld meg!
A bal kezem mutatóujjával feltoltam a szemüvegem az orrnyergemen, a jobb kezemet viszont eltakarta a vitrin, így Aiden nem láthatta felmutatott középső ujjamat. Az arckifejezés egy dolog, most a hangszíne ingerelt fel igazán. Azzal figyelmeztetett, hogy teljesen felesleges vitába szállnom vele, ő már régen eldöntötte, hogy mit akar és mit nem, osszam be magamnak.
Mindig beosztom.
Amikor elkezdtem dolgozni az NFO amerikaifutball-szövetség háromszor is az Év Védőjévé választott játékosa mellett, a munkaköri leírásomban akadt néhány dolog, ami nem tetszett: nem szeretek alkudozni, nem szeretek nemet mondani, és nem szeretek a szemetesben turkálni, hiába vagyok szakács és takarítónő egyben. De a legjobban azt utálom – és tényleg nagyon, de nagyon utálom –, ha az utolsó pillanatban kell lemondanom egy találkozót. Megviseli az idegeimet, és nem fér össze az erkölcsi normáimmal. Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó, nem? De hát nem én hagyom cserben a rajongóimat. Hanem Aiden.
Az a szarházi, aki halálos nyugalommal már a második ebédet zabálja, és nem is érdekli, minek tesz ki engem, amikor fel kell hívnom az ügynökét. A rengeteg egyeztetés után nekem kell közölnöm vele, hogy Aiden nem megy el autogramot osztogatni San Antonio egyik sportáruházába. 
Hurrá!
Felsóhajtottam, mert a lelkiismeret mintha a gyomromat is furkálta volna, majd megmasszíroztam merev térdemet azzal a kezemmel, ami kevésbé remegett az idegtől.
– De hát már megígérted…
– Vanessa, nem érdekel!
Megint azt a pillantást vetette rám. A középső ujjam megrándult. 
– Mondd meg Robnak, hogy mondja le – erősködött, miközben hatalmas alkarja felemelkedett, és legalább fél kiló kaját tömött a szájába. A villa megállt a levegőben egy pillanatra, mikor sötét, makacs tekintete az enyémbe fúródott.
– Valami baj van?
Vanessa így. Vanessa úgy.
Mondd le! Mondja le Rob!
Amúgy is utálok azzal a seggfej ügynökkel beszélni, aki nyilván külön boldog lesz, hogy két nappal a megbeszélt esemény előtt le kell mondania a részvételt. Üvölteni fog, mint a sakál, aztán a haragja engem vesz célba, mintha lenne bármiféle hatásom Aiden Gravesre, „a winnipegi nagy falra”. Az igazság eközben az, hogy eleddig egyetlen döntést bízott rám: ajánlhattam egy fényképezőgép-márkát, mert ugye „nincs időm mindenféle keresgélésre”, és különben is, „ezért fizetlek”. 
Igaza van, nyilván. Amennyit fizet, és amennyivel időről időre Zac is beszáll néhány dollárral, a legjobb, ha széles – ámbár erőltetett – mosollyal teszem, amit kér tőlem. Néha még egy pukedlit is kivágok hozzá, de Aiden úgy csinál, mintha nem látná.
Szerintem egyáltalán nem értékeli, mekkora türelemmel voltam a viselt dolgai iránt az elmúlt két évben. Más már régen leszúrta volna álmában. Amikor én tervezgetem, hogyan csinálnám, általában a fájdalommentes verziót választom. 
Általában.
Aiden azonban teljesen megváltozott, mikor a tavalyi idény első hónapjában elszakadt az Achilles-ina. Igyekszem nem hibáztatni, tényleg nagyon igyekszem. Három hónapot ki kellett hagynia az idényből, és őt okolták, amiért a csapat a rájátszásba sem került be – nem könnyű ezzel megbirkózni. Ráadásul azt is rebesgetik néhányan, hogy nem fog tudni rendesen visszatérni hathavi pihenés és rehabilitáció után sem. Azzal a sérüléssel nem lehet viccelni. 
De hát ez Aiden. Más sportolóknak még ennél is több időbe kerül újra lábra állni, már ha egyáltalán sikerül. De nem neki. A türelmemet azonban nemegyszer kikezdte már, mióta mankóval a hóna alatt járkál, és nekem kell rehabra meg mindenféle időpontra szállítanom. 
Van, amikor egyszerűen túl sok hülye kérés jut egy napra, még akkor is, ha ezek jogos kérések. Aiden imádja, amit csinál, és simán el tudom képzelni, hogy attól fél, esetleg nem lesz képes újra játszani, vagy olyan szinten teljesíteni, mint amit megszoktak tőle… – nem mintha ezt a félelmét egy szóval is említette volna. De ez abszolút érthető a számomra. Elképzelni sem tudom, hogyan érezném magam, ha valami történne a kezemmel, és soha többé nem lennék képes rajzolni. 
Ettől függetlenül a rosszkedve olyan csúcsokat döngetett, hogy bekerülhetett volna a rekordok könyvébe. Nagy szó ez tőlem, hiszen három idősebb lánytestvér mellett nőttem fel, akik sokszor egyszerre menstruáltak. Miattuk van az, hogy szinte semmi – és senki – nem tud felhúzni igazán. Tudom én, milyen az, ha folyamatosan piszkálják az embert, és Aiden még nem lépte át azt a bizonyos határt, sohasem csesztetett nyomós ok nélkül. Csak éppen néha hatalmas seggfej.
Az a szerencséje, hogy egy iciripicirit odavagyok érte, különben már régen elhúztam volna a csíkot. De ha az embernek van szeme, és ráadásul a férfiakat szereti, mégiscsak megdobban a szíve, ha Aiden Graves feltűnik a színen. 
Amikor felhúzza a szemöldökét, és rám pillant a felkunkorodó, fekete szempillái alól, amikor mélybarna tekintete rám villan abból az arcból, ami kutyák láttán azonnal felderül, nagyot nyelek, megcsóválom a fejem, és a fogamat csikorgatva végigmérem. A pasas akkora, mint egy kisebbfajta ház, tehát azt várnánk, hogy az arcvonásai olyan elnagyoltak, mint egy ősemberé, de persze nem azok. A jelek szerint minden sztereotípiának ellentmond. Okos, gyors, összeszedett és – legalábbis amennyire tudom – kanadai létére soha nem látott még hokimeccset. Életében max. kétszer mondta azt előttem, hogy „francba”, és nem eszik állati eredetű fehérjét. Nem eszik szalonnát. Kábé ő az utolsó lény, akiről azt feltételezném, hogy udvarias, és sosem kér bocsánatot. Soha.
Az egész ember egy merő ellentmondás: kanadai focista, aki növényi eredetű étrenden él – nem szereti a vegán szót használni –, de az egymásnak ellentmondó dolgok valahogy arányosan oszlanak el rajta. Ráadásul olyan jóképű, hogy nemegyszer hálát adtam Istennek, amiért szemet is teremtett rám. 
– Ahogyan akarod, nagyfiú – mondtam erőltetett mosollyal, és a szempillámat rebegtetve titokban felmutattam a középső ujjamat.
– Túl fogják élni – mondta Aiden lazán, a becézgetést meg sem hallva, és megfeszítette elképesztően izmos vállát. Esküszöm, egy alacsonyabb ember kényelmesen elférne keresztben a mellkasán. – Nem akkora szám.
Nem akkora szám? A promoterek másképpen gondolják, az ügynöke meg pláne, de Aiden azt szokta meg, hogy övé az utolsó szó. Senki nem mondott még neki nemet. Nekem mondanak nemet, aztán én viszem el a balhét. 
Mondjon bárki bármit, Dallas profi futballcsapata, a Three Hundreds védőjátékosa nem teljesen seggfej, és lehet is vele dolgozni. Lehet, hogy vágja a pofákat és morog, de káromkodni még nem hallottam, és ok nélkül nem is üvölt. Igen, követel, tudja, hogy mit akar, és hogy mit hogyan szeret. Őszintén szólva ez a tulajdonsága csodálatra méltó, nekem meg az a dolgom, hogy mindent úgy csináljak, ahogyan ő akarja, függetlenül attól, hogy tetszik-e nekem vagy sem. 
Bár már nem sokáig, emlékeztettem magam. Annyira közel volt a felmondás ideje, hogy szinte a kezemben éreztem a levelet. A gondolattól felvidultam egy kicsit.   
Két hónappal ezelőtt a bankszámlámon megjelent egy kellemes kis összeg, amit akaraterővel, spórolással, és amikor éppen nem Aiden asszisztense/házvezetőnője/szakácsa voltam, különmunkával gyűjtöttem össze. Elértem a célomat: egyévnyi fizetésem gyűlt öszsze. Ezt akartam. Végre sikerült. Halle–a rohadt életbe–luja! Szinte éreztem a szabadság illatát.
A kulcsszó: szinte… 
Mert Aidennel még nem közöltem, hogy felmondok. 

© Könyvmolyképző Kiadó Kft. 2019


39336960. sy475  33383253. sx318  44035141. sx318  48909653. sy475

Share:
Olvasd tovább →

2020. február 19., szerda

TOP 5 Szerda | Kedvenc erotikus könyveink


Sziasztok!

Igen még mindig február, és igen még mindig a romantikus és erotika jegyében hozzuk TOP 5 Szerda bejegyzéseinket! De nyugi! Ígérjük ez lesz az utolsó ;) 

Genevieve

    

Első gondolatra csakúgy mint az előzőek ez sem tűnt annyira nehéznek. Majd megnéztem az olvasmánylistámat és rájöttem hogy kegyetlenül nehéz lesz választanom, annyi erotikus könyvet olvastam. De persze megpróbálkozok vele. 
1. Trilina Pucci: Truth, ami a Sinful sorozat első könyve, és egyben az első könyv is amit az írónőtől olvastam. Eszméletlen jó, ajánlom mindenkinek.
2. Laurelin Paige: Első érintés, ami még mindig BEST!
3. Mia Asher: Laza erkölcsök, nem győzöm hangsúlyozni Mia tehetségét. Olyan hihetetlenül jú stílusa van!
4. Pam Godwin: Vágyakra hangolva, szerintem ez volt az első könyv amit az írónőtől olvastam. Ez egy nagyon megosztó történet.
5. Marilyn Miller: A vezér, Marilyn-t nem hagyhattam ki ebből a listából, imádom a könyveit! :)

Coeur

    

Először azt gondoltam, gondban leszek eheti top szerdánkkal. Aztán az olvasmánylistámat átnézve rádöbbentem, hogy bőven van miből választanom. 

Kezdeném a sort azzal a könyvvel, ami szerintem az egyik leghíresebb ebben a műfajban. Vannak akik szeretik, és vannak akik kimondottan gyenge könyvnek tartják. Ez E. L. James A szürke ötven árnyalata című alkotása. Annak ellenére, hogy nekem nem lett kedvencem ez a történet, úgy gondoltam, helye van a listámon, mivel ez volt az első erotikus témájú olvasmányom.  
A következő választásaim olyan könyvek, amikben az ízlésemnek megfelelő mennyiségben található erotika. Ezek: Penelope Ward: Legdrágább mostohabátyám és  J. L. Perry: Rohadék című könyvei. Mindkettőben igazán jó az alaptörténet, a főhősök pedig szerethetőek és karakteresek. Imádtam a köztük lévő dinamikát és az élvezetes szócsatáikat is.
Következzen egy magyar szerző is. Lakatos Levente: Szigor című könyvének egyértelműen helye van az eheti top 5-ben. Azt gondolom a hazai erotikus irodalom mezőnyében mindenképpen dobogós helye van.
Végére hagytam L. J. Shen: Scandalous - át, ami ebben  a műfajban talán a legnagyobb kedvencem.  Eddig még csak angolul volt szerencsém olvasni az írónő könyveit, de remélem a Sparow után fordításra kerülnek más műve is.

Kikyo

    

Bár nem tartozik a műfaj a kedvenceim közé, rájöttem, hogy amiket eddig olvastam - amikor Genevieve kilök a komfortzónámból, és rám tukmál egy-egy ilyen könyvet - azok között még rossz nem volt. Mivel rövid a lista, az 5 kedvencet sem lesz nehéz összeszedni.
Számomra a műfaj koronázatlan királynője Laureline Paige, akitől az Első érintés és Utolsó csók c. könyvek viszik nálam a prímet. Őt követi a képzeletbeli dobogón Mia Ashertől a Laza erkölcsök, majd Leylah Attar Papírhattyú c. könyve, ami szintén emlékezetes olvasmányom maradt. Magyar vonatkozásúak közül Baráth Viktória: A főnök c. könyve szintén nagy kedvencem lett, alig várom, hogy olvashassam már a második részt is. Végül pedig muszáj említést tennem Anne Rice-ról, akinek szintén minden könyvét áthatja az erotika. Tőle talán A testtolvaj meséjét emelném ki, amiben szintén voltak e téren "hűűűűhaaa" jelenetek.


Share:
Olvasd tovább →

2020. február 18., kedd

Értékelés + Idézetek | Leda D'Rasi: Kezdetek ​és sorsdöntő évek

Képtalálatok a következőre: leda d'rasi - kezdetek ​és sorsdöntő évek
kép forrása

Leda D'Rasi: Kezdetek ​és sorsdöntő évek
Sorozat: Boszorkánydinasztia 0.
Kiadó: Mogul
Oldalszám: 334


Fülszöveg


A ​boszorkányok köztünk élnek, ezt tudjuk jól. Van azonban számos kérdés, ami megválaszolásra vár. Pontosan mióta vannak jelen a történelemben? Hogyan alakult meg a Dinasztia? Miért döntöttek úgy az Égiek, hogy különleges erőt adnak halandóként született asszonyok kezébe? És ha már itt tartunk: egyáltalán kik azok az Égiek?

A Boszorkánydinasztia előzménytörténete ezekre a kérdésekre ad választ, régmúlt korok és híres történelmi helyszínek során át kalauzolva az olvasót. Végigéljük a boszorkányok kalandjait, mintha mi magunk is közéjük tartoznánk. Megismerjük Unát, az elsőszülött boszorkányt, akit vezérsége nehéz helyzetek elé állít.

Az is kiderül, hogy a sokak által kedvelt, szabad szájú holdboszorka, Luna, kitől örökölte habókos természetét, és mióta nagy hódolója az „erősebb” nemnek. Nem mindennapi barátság az övék, melyet istenek kötöttek sok ezer évvel ezelőtt, és az idők viharát kiállva szilárdan tart is, mind a mai napig.

De vajon hogyan kezdődött? Íme a válasz!

A Boszorkánydinasztia sorozat írónője fellebbenti a fátylat a régmúltról, és elvezeti olvasóit a boszorkányok történelmének fényesebb, és olykor sötétebb korszakába… oda, ahol minden elkezdődött…
Az  a furcsa helyzet állt elő, hogy úgy olvashattam el a Boszorkánydinasztia 0. részét, hogy az eredeti történethez még nem volt szerencsém. Általában fordítva szokott történni: egy sikeres történet főszereplőinek előéletével csak a későbbiekben volt lehetőségem megismerkedni és így plusz információkat szerezni a megkedvelt karakterről. Mivel azonban számomra nemcsak a történet, de az írónő is ismeretlen volt, kissé vakrepülés jellege lett az olvasásomnak. De nem bántam meg, sőt!

Először is, rögtön beleszerettem az írónő stílusába, olyan könnyed, sallangmentes a történetvezetése. Jó arányérzékkel adagolta az izgalmakat, a  humort és még az erotikát is. Minden percét imádtam! 

Ha egy új könyvet olvasok, időnként már az elején érzem, hogy passzol-e hozzám a könyv. Egyes történetek valahogy megszólítanak. Így történt ez ebben az esetben is. Muszáj volt együtt éreznem a gyermekétől elszakított anyával, majd Unával is. Hisz mit vétett az isteneknek szegény ártatlan lány, hogy Lunát szánták neki testvérként? Nem is tudom, hogy találhatott ki Leda két ilyen homlok egyeneset különböző karaktert, hogy aztán arra "kárhoztassa" őket, hogy együtt töltsék az örök létét. :-) 
Una a felelősségteljes, megbízható, előrelátó boszorkány, míg Luna habókos, szabad szellemű és a végletekig spontán. Különös kettősüket aztán rendkívül élvezetes kalandokba keveri az írónő. Kalandjaik átvezetnek a mitológiai és bibliai történeteken, hogy aztán valós történelmi eseményekhez kapcsolódjanak. S mind-mind bővelkednek izgalmakban és - Lunának köszönhetően - sikamlós részletekben is. Annak ellenére, hogy a történetek lazán kapcsolódnak egymáshoz, valahogy mégis egésszé állnak össze. Nem okozott egyáltalán problémát, hogy az időben sok száz évet haladtunk előre, mert érhetően csak azok a sorsdöntő események kerültek terítékre, melyeknek nagy szerepe volt a főszereplők jellemének és kapcsolatának fejlődésére.
Meg kell valljam, eleinte idegesített Luna stílusa. Hogy lehet valaki ennyire bugyuta? De aztán rá kellett döbbennem, hogy a bolondos gondolatai közt meglepően sok bölcsesség rejlik. (Érdekes, hogy a Harry Potterben is van egy Luna. Luna Lovegood. Ő is nagyon fura, de különleges gondolkodása, egyedi látásmódja gyakran hasznos Harryék számára.)
Aztán a könyv vége felé megismerkedhettem Fairyvel is. Az ő színre lépésével vált valahogy igazán teljessé a történet. Nem tudom biztosan, csak sejtem, hogy ő hármasuk viszi majd tovább a történetet a folytatásban, melyet muszáj lesz elolvasnom.

Egyetlen kis dolog volt csak, ami kissé zavart a könyvvel kapcsolatban: a borítója. Nem nagyon értettem, hogy kapcsolódik a lányok történetéhez. S bár már tudom, hogy a borítón maga az írónő látható, mégis még mindig vannak fenntartásaim ezzel kapcsolatban. Bocsi.

A Kezdetek és sorsdöntő évek egy igazán egyedi történet, melyben keveredik a történelem, a mitológia, a fantasy és az erotika, s amely a Boszorkánydinasztia kedvelői számára kihagyhatatlan! Aki pedig, hozzám hasonlóan a 0. résszel kezdi az ismerkedést ezzel a  boszorkányos történettel, az számítson arra, hogy ez a könyv csak előételnek felel meg. Kis ízelítő, amely felkelti az étvágyat a főfogásra, jelen esetben a folytatásra. A folytatásra, melyet sürgősen be kell szereznem!

Értékelésem:
Képtalálatok a következőre: four and a half rating star gif


Végül ízelítőül pár gyöngyszem:

"Én azt vallom, hogy a szív könnyebben hoz döntést, mint az ész, és többször is van igaza."

"Soha, soha nem szabad lebecsülnünk az őrültség és a hit erejét...., mert ez a kettő együtt veszélyesebb a világ összes fegyverénél."

"Nem számít ezer, ha játéka a testnek, miközben a szív érintetlen, mint a szűz lány a nászéjszaka előtt. De számít egyetlen, ki a szívedet veszi birtokba, nem  a tested."

"Sosem értette, a férfiak honnan veszik a bátorságot, hogy az erősebb nemnek kiáltsák ki magukat, a teremtés koronáinak, akik mindenben jobbak a nőknél, de úgy vélte, előbb-utóbb ráébrednek saját tévedésükre. Mivel szívügye volt, hogy ez minél előbb megtörténjen, minden alkalmat megragadott, hogy gondolkodásra késztesse őket,"

Share:
Olvasd tovább →

2020. február 14., péntek

Valentin napi kedvenc "anti-romantikus" idézeteink


Igen, ma egész nap ezt toljuk! ;) Tudjátok próbáltuk összeszedni a legromantikusabb idézeteinket, de közben rájöttük hogy nekünk olyan nagyon kevés van vagy egyáltalán nincs. Mindegyik szépen kezdődik aztán valami nagyon bunkó, vagy katasztrofális dologgal végződik. Így most kedvenc "anti-romantikus" idézeteinket hozzuk el nektek.

Genevieve kedvenc "anti-romantikus" idézetei

Odahajoltam, s egész idő alatt nyitva tartottam a szememet, próbáltam megjegyezni az arcának minden egyes milliméterét, éreztem a meleg leheletét az államon. Ilyen közelről még a borostát is láttam az állán és egy pillanatra hagytam, hogy elkalandozzak, kíváncsi lettem volna, milyen érzés, ahogy a hasamnak dörzsöli, majd a combomnak és végül mindennek.
Aztán egyetlen mozdulattal felkaptam a tányérját és a maradék pitét belenyomtam az ostoba, helyes arcába.
– Ezt csókold meg, seggfej!
Felegyenesedtem és odavágtam a számlát az asztalra.
– Hagyd a pénzt az asztalon. Ott az ajtó, tűnj innen, mielőtt visszajövök a baseballütőmmel, hogy megmutassam, miért hívtak annak idején Babe Rhuthette-nek.
 – Az igazán veszélyes férfiakkal azonban az a baj, hogy mire rájössz, mennyire veszélyesek, már késő.
 – Én vagyok Senior Köcsög. Vagy inkább Seniorita Köcsögina.
 – Hé szexisten! – kiáltottam a fiúk felé. Egy csapásra három férfifej fordult felém, és mindegyik úgy érezte, hogy neki szóltam.Felsóhajtottam. Ha ez nem újabb, tipikus esete volt a férfiak téves önismeretének…– A középsőre gondoltam – mondtam, és Sebastianra böktem – Ennek az önjáró egy méter ötven centinek, itt ni, nem sikerül a póznákat szétszedni. Volnál esetleg olyan kedves?– Istenem, hát miért nem szólsz, Alex? – felelte és azonnal a barátnőjéhez sietett.Amikor Elyas és Andy csalódottan nyugtázták, hogy nem rájuk gondoltam, újra belemerültek a beszélgetésbe.Vajon akkor is mind megfordultak volna, ha azt kiabálom, hogy: „Hé, szarjankók”? Elhatároztam, hogy legközelebb kipróbálom. 

Kikyo kedvenc "anti-romantikus" idézetei

– Olyan jó érzés nem érezni.Levi is kuncogott.– Ennek semmi értelme.

 …a viszonzatlan szerelem reggel is éppolyan szar dolog, mint este. Sőt, valószínűleg még szarabb, mert előtted van egy teljes nap.

 – Én nem vagyok jó ebben a szarságban, Summer – mondja erőtlenül.– Milyen szarságban? – szorítom ökölbe a kezem. – Ez nem olyan nehéz, Colin. Vagy akarsz engem, vagy nem. – Remegnek az ujjaim. – Szóval?Elgondolkodik.Konkrétan hezitál.A fájdalom keserű ízzel tölti be a számat. Próbálom visszanyelni, amennyire lehet.– Rossz válasz – suttogom.Beszállok az autóba, és becsapom az ajtót.

 Szerette volna megismerni, milyen lehet az, ha valaki ilyennek, mint Dante, egyszer valóban beleveszne a tekintetébe, és bízna benne, hogy a fiú megtalálja őt. De senki másban nem bízhatott, csak saját magában.
 Ugyan azt mondta, hogy ne lássak bele többet a kelleténél, de nő voltam, és egy nő bármibe képes belelátni bármit. És ha már egyszer belelátta, utána számtalanszor újra- és újranézi.

 Az emberek sokszor tesznek olyat, amit nem akarnak, ha olyan illető kéri őket, akit viszont igen.

 Én nem akarom beismerni, hogy megint hagytam magam csak szexre használni.Ő nem akarja beismerni, hogy ez több volt, mint csak szex. Mindketten hazudunk magunknak.

 Csak szex – emlékeztetem magam. Ez csak szex, semmi több. Semmi mást nem ad nekem magából.Mantrázhatom ezt, amennyit csak akarom, de közben két marokkal kapkodok mindenért, amit csak megszerezhetek. Elemzem minden egyes hangját, minden érintését, és próbálom elhitetni magammal, hogy mindez több, mint amennyit feltehetőleg valójában jelent. Nem vagyok normális, de legalább tisztában vagyok ezzel.


Share:
Olvasd tovább →

Valentin Napi Kvíz


Sziasztok!


Ha már február, a romantika hónapja, egy kis párkeresőre invitállak benneteket!

Képtalálatok a következőre: arrow gif


Share:
Olvasd tovább →

Valentin Book Tag


Sziasztok!

Valentin nap alkalmából egy Book Tag-et hoztunk nektek :) Ha van kedvetek töltsétek ki ti, a mi meghívottaink alul olvashatóak ;)


1. Egy önálló kötet melyet szeretsz.

   

Genevieve: Ide két könyvet is írnék, az egyik Amy Harmon: Homokból és hamuból, a másik pedig egy friss élmény Jewel E. Ann: Zajlik az élet c. könyve. 
Coeur: R. J. Palacio: Az igazi csoda - a teljes elfogadás, a szülői-testvéri-baráti szeretet gyöngyszeme.
Kikyo: A sorozatok korában nehéz erre a kérdésre válaszolni, de örök kedvencem Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg c. könyve

2. Egy disztópia, amit szeretsz.

  

Genevieve: Nem mostanában olvastam a műfajban, de Ann Aguirre Razorland trilógiáját nagyon szerettem.
Coeur: Lois Lowry: Emlékek őré-ben Jonas megtapasztalja, hogy nincs tökéletes világ. És hogy az érzelmek, a szeretet sokszor fájdalmas és komoly választás elé állítanak minket.
Kikyo: Suzanne Collins: Az éhezők viadala (meg ezen kívül még nagyon sok)

3. Egy könyv amit szeretsz, de szerinted nem kap elég figyelmet.

  

Genevieve: Mia Asher: Laza erkölcsök, zseniális, annyira magával ragadó történet és mégis olyan alacsony olvasószámmal rendelkezik, hogy az hihetetlen :(
Coeur: On Sai: Esővágy - novellás kötete zseniális, igazán megérdemelt volna kicsit nagyobb fejhajtást.
Kikyo: Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja

4. Kedvenc könyves páros.

 

Genevieve: Erre a kérdésre egyszerűen képtelenség válaszolni, ha elkezdeném felsorolni ez lenne a világ leghosszabb book tag-je :D
Coeur: Kedvenc párosomat Stephenie Meyer: Burok című könyvéből választottam. De nem egy fiú-lány párost, hanem Melanie és a Vándor párosát. A betolakodó és a földi lány kapcsolata a gyűlöletből elfogadássá majd szeretetté fejlődik, és erősebb kötelék alakul ki köztük, mint egy múló szerelem. 
Kikyo: Ebből is hű de sok van! Legyen a kis herceg és a róka, róluk egyszer tetoválást is szeretnék.

5. Egy könyv, melyet mindenki szeret, de te még nem olvastad.

  

Genevieve: Siobhan Davis: Cruel Intentions, igen, még mindig nem jutottam el odáig hogy elolvassam.
Coeur: Jewel E. Ann: Zajlik az élet - blogger társaim már olvasták, és hát szinte kötelezővé tették, hogy ezt nekem is olvasnom kell. Szóval tehetek mást? :-)
Kikyo: Sarah J. Maas: Tüskék és rózsák udvara. Már annyit hallottam róla, ideje lenne elolvasni.

6. Egy könyv, melynek piros a borítója.

  

Genevieve: Isabella Starling: Confess 💗
Coeur: V. K. Bellone: Felvont vitorlák - Stílusos piros köntösben. De mikor jön a folytatás?
Kikyo: Hirtelen egy nagyon régi olvasmányom jut eszembe, Barbara Erskine: Árnyak birodalma.

7. Egy könyv, melynek rózsaszín a borítója.

  

Genevieve: L.J. Shen: The Kiss Thief
Coeur: Morgan Matson: Váratlan minden - Ennek a könyvnek olyan rózsaszín a
borítója, hogy ha nem recenziós példányként kapom, szerintem nem is veszem a kezemben. Kár lett volna érte, az biztos!
Kikyo: L. J. Wesley: 12 első randi

8. Kapsz egy doboz csokoládét, na de kitől? (Kedvenc férfi/női karakter)

  

Genevieve: Remélem Bishop Vincent Heyes-től Amo Jones The Silver Swan-jából 😉
Coeur: Ha ajándékot kapnék egy könyvem szereplőjétől, akkor biztosan Stephenie Meyer: Twilight-jából Alice Cullentől szeretném kapni. Mert ő tudná mi lenne a stílusos ajándék, és biztosan túlzásokba is esne :-) Szóval nemcsak egy doboz bonbonnal gazdagodnék!
Kikyo: A pokol koronahercegétől (Roth) <3

9. Egyedül vagy Valentin napon! Melyik könyvet fogod olvasni? Melyik sorozatot, filmet fogod megnézni?

   Képtalálatok a következőre: mielőtt megismertelek 

Genevieve: Lisa Renee Jones: Savage Burn, illetve Monica James: Bullseye könyvét tervezem befejezni.
Coeur: Mivel nem szeretem a Valentin napot, nem is ünnepeljük, így nincs erre semmi extra olvasnivalóm. Az épp elkezdett könyvet folytatnám, most éppen Baráth Viktória: Az igazság árnyékában lesz a soros.  Ha mégis engednék a kötelező romantikus elvárásnak, akkor a Mielőtt megismertelek című filmet nézném meg. Romantikus, érzelem dús, de nem csöpögős, mégis könnyekre fakasztó.
Kikyo: Renée Carlino: Sweet thing - Te édes! (Genevieve-től kaptam!)

10. Egy könyvesboltban vagy. Hirtelen eltalál Ámor nyila. Melyik új megjelenést szeretnéd látni a polcodon?

  

Genevieve: Pam Godwin: Szerelmet ​ígértél, de… könyve nagyon izgatja a fantáziámat!
Coeur: Sok könyv megjelenését várom tűkön ülve, de ha egyet kell kiválasztani és Valentin nap közeleg, legyen a választásom R. Kelényi Angelika: Lányneveldéjének folytatása.
Kikyo: Kresley Cole: A tél halottai (Már meglőtt az a bizonyos nyíl, muszáj látnom a polcomon!)

Kihívottaink: 
Marilyn Miller
Ludányi Bettina
Dorka az Anya Olvas bloggerínája
Pveronika a Veronika's Reader Feeder bloggerínája
Perpetua & Indie a Könyvjelzőblog bloggerínái
Everglow a Reader's Boulevard bloggerínája
Momo89 és Fruzsi829

*forrás: The Sassy Geek
Share:
Olvasd tovább →