Szerzők a középpontban - Marilyn Miller | 1. nap | Könyvek és bemutatkozás

2021. január 18., hétfő

Nincsenek megjegyzések


Sziasztok!

Megérkeztünk harmadik "Szerzők a középpontban" hetünkkel, ezúttal pedig Marilyn Miller írónő a vendégünk. Első bejegyzésünkben egy rövid bemutatkozást olvashattok, illetve felsoroljuk eddig megjelent könyveit! Jó szórakozást kívánunk :)


Marilyn Miller bemutatkozása

Kicsoda Marilyn Miller?
Nő, feleség, anya, író.
Az írást még gyerekkoromban kezdtem, ami addig inkább csak versekből állt. Nem volt különösebb célom vele, egyszerűen csak megnyugtatott. Egy sor, egy gondolat, ami végül eltűnt valamelyik fiókban, de mindig ott lapult arra várva, hogy egy egyszer napvilágot lásson...
Mindig is jól esett a lelkemnek, ha írhattam.
Számomra az írás szenvedély, menedék.
Évekig nem írtam. Nem tudom miért, egyszerűen nem foglalkoztam vele. Majd mikor tragédiát tragédia követett, újra papírt ragadtam. Tombolt bennem a düh, maguk alá temettek az emberi érzések. Jók és rosszak egyaránt. Ekkor született meg a Keserűen édes, az első könyvem. Ez a könyv minden tekintetben közel áll hozzám, mert a múltam elengedéséről szól. Igen, a könyvet a saját életem ihlette. Nem volt tervben kiadás, egyszerűen csak kiakartam írni, ami bennem van. Ám néhányan biztattak, hogy érdemes lenne publikálni. Megtettem. Akkor még nem tudtam, hogy életem legjobb döntését hoztam. Elindult a lavina. Majd egy évre rá megjelent a második könyvem, a Küzdj velem. Ekkor már biztos volt, hogy megtaláltam az utamat. Szerencsés vagyok, mert egyre több olvasóm, ismerősöm, barátom lett. Így a második könyvem kiadása után már tudtam, hogy nincs megállás. Menet közben megtörtént a csoda, anya lettem. Teljesen váratlanul ért a dolog, az életem újabb fordulatot vett. Született egy gyönyörű kislányom, aki készségesen hagyja, hogy írjak. Az életem kiteljesedett. Féltem, hogy hogyan lesz időm mindenre, hiszen egyszerre két álmom is teljesült. De szerencsére sikerül megosztanom a bennem lakozó két embert.
Mint ahogy említettem, kattant az agyam, és őrült mód gépelni kezdtem. Mikor elkezdtem, nem tudtam mibe vágok. Ez a világ teljesen idegen volt a számomra. Fogalmam sem volt, hogyan működik a kiadás, mitől lesz jó egy könyv. És itt nem pusztán a tartalomra gondolok. Felhasználói szinten használtam az Office-t és ennyi. Nem tudtam mitől lesz szép és egységes egy könyv. Fogalmam sem volt merre induljak meg a kiadással. Először pályázattal kezdtem, de rájöttem, hogy semmi értelme, jobb, ha a saját kezembe veszem ezt a dolgot. Így felkerestem pár kiadót, mire megtaláltam a számomra megfelelőt. Ez egy nagyon nehéz és rögös út. Több mint három éve vagyok benne a könyvvilágban, saját magam taposom az utamat. Nem könnyű. Nem tudtam, hogy mit vállalok ezzel. Álmatlan éjszakákat, mindennapos küzdelmet. De nem bántam meg, mert így teljesedett ki az életem. Szenvedélyesen maximalista vagyok. Szeretek írni, szeretem tartani az olvasóimmal a kapcsolatot. Mivel az időm ezen részét ide fordítom, ezt nyilván elveszem a családomtól. Igyekszem megtalálni az egyensúlyt, de nem könnyű. A családomat imádom, szerencsés vagyok, mert van egy szerető férjem és egy gyönyörű kislányom. Az, hogy emellett ennek a világnak a részese lehetek, megalkotja számomra a tökéletes élet illúzióját.
Romantikus-erotikus műfajban írok. Nem volt kérdés számomra, mert alapból nagyon romantikus és szentimentális nő vagyok. Ebben teljesedek ki, ebben a műfajban érzem jól magam. Szeretem megmutatni a könyveimben az érzelmek széles skáláját. Igazi érzelmi hullámvasutat teremtek. Nem eltervezett dolog, hiszen az élet is ilyen. Hol szeretünk, hol szenvedünk, hol párra találnunk, hol elhagynak minket. Az emberi érzelmekről szeretek írni, hogy kit mi hajt, mi motivál. Az erotika egy plusz fűszer a könyveimben, mivel az is az életünk velejárója. Nem lehet elválasztani a kettőt, úgy gondolom. Tisztában vagyok vele, hogy nagyon telített ebben a műfajban a könyvpiac, hiszen sorra jönnek ki a jobbnál jobb könyvek. Viszont úgy gondolom, az embereknek kell a romantika. Kell egy világ, ahová szívesen visszavonulhatnak, egy világ, ahol bárkik lehetnek...
Jelenleg hét megjelent könyvem van, most szeptemberben jön a nyolcadik. Ami azért különleges, mert egyrészt közös könyv, amit Ella Steel írónővel írtam, másrészt az egyik kedvenc történetem folytatása.
Minden könyvemben szeretnék mást mutatni, mást kipróbálni, de a középpontban mindig az emberi kapcsolatok állnak, illetve olyan történetek, sorsok, amik a való életben is előfordulnak. Egyre inkább úgy érzem, hogy az már kevés egy könyv esetében, ha csak romantikus. Ha magamból indulok ki, jómagam is az olyan könyveket szeretem, amikben van műfaji keveredés. Legyen pörgős, izgalmas, fordulatokban gazdag, erotikus. Nem határolódom el semmitől, mindig azt írom, és azt is fogom írni, ami bennem van, ami kikívánkozik.
Azt mondhatom, amit rengeteg olvasóm érez a könyveimmel kapcsolatban: a Marilyn Miller könyveket az élet írja. Mi tartozik ebbe bele? Emberkereskedelem, alvilág, prostitúció, nemi erőszak. Mert az élet nem csak egy felszínes kis színes burok. Tudni kell emögé látni. Ezért van az, hogy szeretek olyan témához nyúlni, amire egyrészt az emberek kíváncsiak, másrészt keveset tudunk róla. Az embereket érdekli. Hiába durva, megbotránkoztató, mégis szélsőséges érzéseket vált ki az olvasókból. Mert miért olvasunk? Mit keresünk? Valami pluszt, amit ez élet esetleg nem ad meg nekünk. Na nem az erőszakra gondolok, hanem a könyv egyéb részleteire. Egy férfira. Egy érzésre. Érzelmekre. Emberi sorsokra. Mert az ember kíváncsi. Jómagam is, ezért is szeretek kísérletezni.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert számomra soha nem okoz problémát egy karakter bőrébe bújni. Ezért van az, hogy teljesen bele tudom élni magam az adott karakter érzéseibe, élethelyzeteibe. Máshogy nem is tudnék írni, csak ha teljesen azonosulok velük. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban? Írás közben, ha olyan részt írok, akkor nevetek, ha szomorú részt, akkor sírok. Amíg írok egy adott könyvet, az életem róluk szól. Velük kelek, velük fekszem. Amikor csak lehetőségem nyílik, írok. Ez lehet éjszaka, hajnal, napközben nem vagyok időfüggő ilyen téren. Kisgyerekes anyukaként szó szerint akkor írok, amikor csak tudok.
Egy írónak olvasni is kell. Nekem ez a véleményem, mert fejlődni kell. Olvasás esetemben szigorúan éjszaka. Alvásidőből áldozok be, hogy egy kicsit hódoljak ennek a szenvedélyemnek is. Kedvenc könyvem... Nehéz kérdés lenne, mert nagyon sok van. A férfi trilógia nagy kedvenc, imádom a Papírhattyút, valamint, A sötét páros trilógiát. De hogy magyart is említsek, Ella Steel. Ő nekem ír. A hajsza sorozatot imádom tőle.
Ha most megkérdeznék mi a célom?
Erre egy válaszom van. Örömet okozni. Nyilván, első körben önmagam kifejezése a cél. Felszabadítani azt, ami bennem van. És ha ez örömteli pillanatokat okoz az olvasóimnak, már nyertem. Jó azt olvasni, amikor azt írják egy könyvem elolvasása után, hogy a könyvem megváltoztatta az életüket, hogy pluszt adott, hogy átértékeltek néhány dolgot. Adni akarok magamból a világnak. Hiszem, hogy néhány sor, néhány jól megcélzott mondat, sebeket tud gyógyítani. Hiszen a szavaknak épp olyan ereje van, mint a tetteknek.

Könyvei


Kívánságlistára Kívánságlistára

E-könyv E-könyv



Kívánságlistára Kívánságlistára Kívánságlistára

Rendeld meg! Rendeld meg!



Kívánságlistára Kívánságlistára

E-könyv E-könyv



Kívánságlistára Kívánságlistára Kívánságlistára

E-könyv E-könyv Rendeld meg!


Marilyn Miller közösségi média elérhetőségei

Facebook Moly.hu Instagram

Olvasd tovább!

2020 LEGSZEBB MAGYAR BORÍTÓI | HARMADIK FORDULÓ

Nincsenek megjegyzések
 
Sziasztok!

Eltelt egy újabb év, így a tavalyihoz hasonlóan keressük 2020 LEGSZEBB MAGYAR BORÍTÓJÁT. 

Döntőbe jutottak:

Chick lit kategória:
Mezei Petra: Mint a homokszemek
R. Kelényi Angelika: Róma, Róma
R. Kelényi Angelika: Halálos Hollywood

Sci-fi kategória:
R.J. Hendon: Gyomláló
Brandon Hackett: Eldobható testek
Tolnai Viktor: Az Örökmozgó

Antológia:
Meseország mindenkié
Az ​év magyar science fiction és fantasynovellái 2020
Szerelem ​a Corona idején

Történelmi romantikus:
Pap Éva: És újra felkel a nap
S.A. Locryn: Gyufaláng
Fábián Janka: A könyvárus lány

Történelmi regény:
Böszörményi Gyula: A Barnum-rejtély
Bakóczy Sára: Liliom és kehely
Bíró Szabolcs: Lázár evangéliuma

LMBTQ:
Carol Souya: Cinegeszonáta
Becca Prior: Aby
Hajnal Kitti: Főnix

Thriller:
Kertész Erzsi: Az átutazó
John Cure: Hontalan lelkek
Baráth Viktória: A főnök 2.

Ifjúsági:
Huszti Gergely: Mesteralvók viadala
Leiner Laura: Bízz bennem!
Benyák Zoltán: Képtelen történet

Humoros:
Leiner Laura: Bízz bennem
K. M. Holmes: Tiéd a főszerep
Tarja Kauppinen: A nép igazsága

A harmadik forduló 2021. január 18-2021. január 24-ig tart.

Kategóriák:
Romantikus
Történelmi romantikus
Történelmi regény
Erotikus
LMBTQ
Krimi
Thriller
Fantasy
Kortárs
Regény
Ifjúsági
Humoros/Komédia
Gyermekkönyv
Gyermek- és ifjúsági irodalom
Novella/Emlékkönyv-novella/Napló/Kisregény

Kategóriánkénti továbbjutók: 
5-7 könyv - 3 jut tovább a döntőbe
10 és 10 felett - 5 jut tovább a negyedik fordulóba

Megkérünk mindenkit, amennyiben szürke google űrlap fogadja lépjen be a google/gmail.com-os fiókjába! Ha továbbra is szürke, legyen szíves frissíteni az oldalt! 

Ahhoz hogy a szavazat beérkezzen, az űrlap aljára le kell görgetni és a KÜLDÉS gombra kattintani!!!

Olvasd tovább!

Author's Spotlight Week with K.K. Allen | Day 4 | New Year Book Tag

2021. január 14., csütörtök

Nincsenek megjegyzések

Hey Lovelies!

We had K.K. Allen make a Book Tag for the 4th day. This is the New Year Book Tag. If you would like to know what does K.K. Allen answer for this questions, you have to read this post! ;)

Best book and/or series that you’ve read in 2020.


2020 was a great reading year for me! I love my romance with a hint of suspense in it and Harloe Rae’s Left for Wild gave that to me. It was excellent. Another favorite last year was Kandi Steiner’s The Right Player. Sometimes I need something lighthearted and FUN, and this sports romance delivered just that.

 

Most anticipated book turned movie/tv show?


After writing A Bridge Between Us last year, I have a newfound respect for historical romance. Bridgerton couldn’t have found its way to Netflix at a better time. I devoured the show and now I’m on a Julia Quinn kick like a lot of my favorite romance readers. I’m also ridiculously excited for my babe BB Easton’s 44 Chapters About 4 Men to make its way to Netflix soon as Sex/Life.

 



Name a character that you wouldn’t mind sharing a kiss with at midnight (if there is one).



I’m going to have to go with my own character on this one. Zachary Ryan from Under the Bleachers. He is the swooniest and sexiest of all my Heroes. He’s a little southern comfort, an exceptionally talented quarterback in the NFL, and charmingly persistent when he finds the right one. “One kiss can change everything,” is the tagline for that book, too, so picking him seems fitting.

 



What’s on your TBR for 2021? (Top 5-10 will suffice if it’s an extremely long list!):

Oh gosh, I haven’t made mine yet! I am a big mood reader, so when I feel like picking up a book, I’ll probably read something that’s getting a lot of buzz that fits my mood at that time.

 

How many books do you hope to read in 2021?

My first goal is to write, write, write! I never set a reading goal, but I can usually tackle one book a month.

 

Will you participate in the Goodreads Reading Challenge or any others (PopSugar, Down the TBR Hole, etc.)

I don’t usually take part in reading challenges, but that sounds like so much fun!



K.K. Allen on Social Media

Facebook Facebook Group Instagram Goodreads BookBub Amazon Website


Olvasd tovább!

Author Spotlight Week with K.K. Allen | Day 3 | Exclusive Sneak Peek - British Bachelor

2021. január 13., szerda

Nincsenek megjegyzések

Hey Lovelies!

Hey Lovelies!Today, we share an exclusive sneak peek from British Bachelor, K.K. Allen's upcoming release 😮😮😮 WOW! This short excerpt is sooo 🔥🔥🔥 I know you will love it ❤️


Dear Chelsea,

I know what you must think of me now that my secret is out, and I can’t say I’m not disappointed. I bloody loved that you saw me as someone other than the bloke my entire country has deemed unworthy of love. Maybe I am, but that doesn’t stop me from wanting you as desperately as I do.

Before you toss this letter in the rubbish bin, just hear me out.

Soon, I’ll need to return home to face the critics—the harsh reminder of the man they all believe me to be, the Forever Bachelor—and you’ll continue to live out your dreams here while nannying the twins. Simon and Bridget are so very lucky to have you.

All I ask is for one night with you, one night to remove the facade we’ve exhibited for the past two weeks to mask our true feelings.

Because I want you, Chelsea Banks, more than I’ve wanted any woman in my entire life, and I dare to imagine that you might just want me too.

Even if just for one night.

Liam



I opened the door and stepped out onto the patio to find Liam swimming laps across the water. He reached the opposite end, flipped around, kicked off the wall, and swam toward me. I stepped around the patio table and chairs to walk toward the edge of the pool. I waited for him to come up for air—to introduce myself and to kindly ask that he turn down the volume. Simon had mentioned this Liam guy was someone’s little brother—but when my eyes registered the body that swam past the underwater pool lights, I realized I wasn’t dealing with anyone little at all. Simon’s friend’s little brother, Liam, was very much a man.

Liam hadn’t seen me, but I saw enough to know he was tall, lean, and sculpted. He cut through the water like an experienced swimmer, only popping his head up to sip the air before twisting back below the surface.

A knot twisted in my chest when my eyes skimmed the man’s taut muscles as he pushed against the water with one fluid stroke then another. Every ridge and line of his back, arms, shoulders, and calves perfectly defined his strength. He swam another two laps, keeping his pace and taking sips of air so effortlessly I questioned if he had gills for lungs.

The man was an athlete, a beast underwater, and for the second time that day, I found myself transfixed by a stranger.

I stepped back slowly, suddenly anxious about interrupting his intense workout, but on my next step backward, I failed to remember the round table and chairs I’d skirted around to get to the pool. The back of my leg hit a chair, making it scrape across the travertine. When I reached back to catch my fall, I could find nothing to grip.

I landed hard on my ass, my palms slamming into the surface behind me. I howled at the pain that shot up my wrist. Of course, that caught Liam’s attention. His head popped out from the water, and he swam toward the edge. He shot out of the pool so fast, I didn’t even have time to react.

“Who’s there?” he boomed like I was the one who’d just intruded on his peaceful night.

My defenses were on alert. I pushed my shoulders back as the pain in my wrist faded, and my chin tilted up as I prepared to let him have it. But then my eyes caught on the man’s face, now illuminated in the dim orange patio lighting. It only took a second to realize we’d met before.

He was shirtless, dripping wet, with tattoos fully covering both arms, and his eyes were free of the dark shades that had hid them earlier—but I knew he was the same arrogant man who had passed me at Spill the Tea. 

“Well, hello again, love.” Liam flashed me a beaming smile, a wicked gleam in his beautiful green eyes. “Heading out for that proper shag I hope.”

Shit.



K.K. Allen on Social Media

Facebook Facebook Group Instagram Goodreads BookBub Amazon Website

Olvasd tovább!

Értékelés + Beleolvasó | Susanna Bailey: Hópehely

Nincsenek megjegyzések

A komoly téma ellenére teljesen gyermekbarát, kimondottan felemelő és szívmelengető Amber és Hópehely története. Ilyen könyveket kell fiataljaink kezébe adni! Kihagyhatatlan, letehetetlen! Valódi! - Coeur, GCK's Book Review Blog

Tedd kívánságlistára! E-könyv



Fülszöveg

Csodálatos történet egy eltévedt póni és egy magányos kislány barátságáról. A honvágyról, szülő és gyerek közötti elvághatatlan kötelékről, és az igazi szeretet önfeláldozó erejéről.
A tizenegy éves Amber egy vidéki farmra kerül nevelőszülőkhöz, de hiába körülötte a sok szépség, ő csakis egyetlen dologra vágyik: hogy újra az édesanyjával lehessen. Búskomorságát a nagy hó alól kimentett kiscsikó enyhíti, ám akárhogy dédelgetik az istállóban, a póni nem hajlandó enni. Amber átérzi a csikó szomorúságát, és kitartó szeretetével, gondoskodásával végül sikerül megmentenie őt.
De vajon mi lesz a kiscsikó jövője? Visszakerülhet-e édesanyja közelébe, amire nála jobban már csak Amber vágyik?
A könyvet megjelenése óta máris számos irodalmi díjra jelölték.

„Egyszerűen imádtam Hópehely történetét! Őszinte, érzékeny és szívbe markoló… életre szóló élmény, nem csak gyerekeknek.” Jacqueline Wilson


Rövid időn belül már a második remekbe szabott ifjúsági regényt volt szerencsém olvasni. Susanna Bailey Hópehely című könyvét nem véletlenül jelölték már több irodalmi díjra. Igazán komoly témát dolgoz fel: a családból kiemelt gyerekek sorsát. S teszi ezt nagyon olvasmányos stílusban, ugyanakkor rendkívül hitelesen. Olyan történetet született az írónő tollából, amelyet bátran ajánlhatok nemcsak a fiatalabb, de az idősebb korosztálynak is.

Filmek sokasága örökítette  már meg a nevelőszülői rendszer sajnálatos hibáit, rengeteg problémáját. Amber története végre-végre egy pozitív ellenpélda. Hisz Ruth, akihez Amber kerül, egy igazi "gyermekekkel suttogó". Karaktere jó példa arra, hogy sokszor elég "csak" ott lenni és nem  direkt irányítani! (Valljuk be, hogy mi, mai anyukák- beleértve engem is- nem igazán jeleskedünk ebben.)

Amberrel nagyon könnyű volt együtt  érezni. Roppant szívfájdító volt figyelemmel kísérni erőfeszítését, ahogy megpróbálta együtt tartani a már régóta nem funkcionáló családját.  
"Én tudok róla gondoskodni - mondta Amber- Tudok. Ha hagynak."
Természetes vágya, hogy édesanyjával élhessen együtt, nem hagyta, hogy észre vegye, milyen szerencsés, hogy Ruth kezei közé került. Ruh otthonában ugyanis nemcsak a feltétlen elfogadást, szeretetet, a teljes odafigyelést tapasztalhatta meg, de kissé kizökkenhetett saját fájdalmából. Ebben  nagy segítségére volt a  természet közelsége, gyógyító hatása, az egyszerű sallangmentes életmód, a kétkezi munka örömének élménye. A farm biztosította Amber számára  az elegendő időt és teret az elvonulásra, az érzelmi viharok lecsengésére.  Hópehely, a kis póni sorsában pedig a saját történetét élte át újra, hogy aztán éppen vele kapcsolatban döbbenjen rá: az otthon nem mindig ott van, ahol elsőként gondoljuk. Szívmelengető kapcsoltuk szép példa volt arra is, hogy két sérült lélek hogyan segíthet egymásnak a gyógyulásban.

Az írónő a két főszereplő részletgazdag ábrázolása mellett nagy gondot fordított a mellékszereplők kidolgozására is. Grey nyugodt, kiegyensúlyozott lényének ellenpontjaként szerepelt Sunni karaktere, féltékeny, szurkálódó viselkedése, ami nagyban hozzájárult  a történet hitelességéhez. És hát ott volt a hatéves Cohen hatalmas, megrendítő fájdalmával.
"- Nem ígérhetem meg - felelte. A kabátja ujjával végigsimította arcát. - Thomasnak is ígértem. Azt mondtam, vigyázni fogok rá. De nem tudtam. Úgy ahogy kell."  

A komoly téma ellenére teljesen gyermekbarát, kimondottan felemelő és szívmelengető Amber és Hópehely története. Ilyen könyveket kell fiataljaink kezébe adni! Kihagyhatatlan, letehetetlen! Valódi!

Előjáték
  
  Minden más lett: fehér, süppedős némaság vette körül. A szélnek teste volt: örvénylett körülötte, mintha puha tollakat kapott volna fel, eltakarta előle az eget. Eltakarta előle az anyját. 
    A csikó megszagolta a földet. Az is más volt. Hozzátapadt az orrához. Csípett. 
   Beleszimatolt a levegőbe az anyja tejes, meleg szagát keresve. Hívta. Fülelt. Megint hívta. Egy pillanatra azt hitte, az anyja hangját hallja a fák közül. 
    Az anyja elment. 
    A csikót hajtotta az éhség, kimerészkedett a tölgyfák rejtekéből, és elindult a nyílt lápon. Beletúrta orrát az újdonsült fehér földbe, zöld levelek és szúrós, sárga rekettye után kutatva. Már megtanulta, hogy az anyja teje mellett ezek is táplálékot jelentenek.
    Lassan mozgott, a teste ugrásra készen megfeszült. Fülelt, hogy nem hallja-e a fénylő szemű, fekete szörny bömbölését.
    Vagy ez embereket, akik belekergették az anyját a szörny rettenetes szájába.
    Amikor besötétedett, és a hold ezüstös fénye szétáradt a lápon, az ösztöne a védelmet ígérő sövény felé hajtotta a csikót. Puha orrával a fagyott ágak között kotort, nyelvét az alattuk nyugvó, keserű, kemény levelek köré csavarta. Kiprüszkölte a havat az orrlyukaiból, és előrébb nyújtózott, még több táplálékot keresve.
    Megbotlott, és a következő pillanatban már csúszott is: kapálózó, vékony lábak a tüskés ágak sűrűjében. Vele együtt lecsúszott a hó is, és húzta magával a sövény mögötti árokba.
    Amikor a csikó kinyitotta a szemét, már nem látta sehol a holdat.

Egy

Amióta elhagyták a halvány utcai lámpákkal és élénk neonfényekkel kivilágított várost, Amber szinte semmit sem látott. Csak az elsuhanó, sima földeket és árnyas erdőket; a kocsi reflektorfényében szellemként imbolygó, fehér sipkás bokrokat és fákat.
    – Nem vagyunk már messze – mondta Penny. A válla fölött Amberre pillantott. – Hamarosan meg kell látnunk a farmot. – Hunyorogva kinézett a szélvédőn, megigazította kerek szemüvegét. – Nem könnyű haladni ebben az időben. Biztosan nagyon fáradt lehetsz.
    Amber megvonta a vállát, és nézte a hóval és havas esővel küzdő, fürgén ide-oda mozgó ablaktörlőket. Penny kocsija lassan küzdötte magát előre, egyre messzebb és messzebb a lány vörös téglás otthonától.
    Egyre messzebb anyától.
    Nem engedték, hogy Amber beüljön a mentőbe anyával. Teát adtak, de túl cukros volt, leültették a nappaliban, de nem az ő helyére. Gyűlölte őket. Gyűlölte sistergő-recsegő rádióikat, a fényben megvillanó ezüstgombjaikat. A szemüket, amely a szobát pásztázta, és amely eldöntötte a dolgokat.
    – Penny, ha odaérünk, felhívjuk anyát? – kérdezte. – És megmondjuk neki, hogy holnap már otthon leszek?
    – Késő van már. Anyukádnak pihenésre van szüksége, édesem. De holnap ez lesz az első dolgom. És aztán eljövök hozzád, és mindent megbeszélünk. Megígérem.
    Penny lassított, és bekanyarodott balra. Hosszú, piros körmei megcsillantak a kormányon.
    – Nem maradhatok itt holnap – mondta Amber. – Anya aggódni fog.
    Penny sóhajtott. Puhán, szomorúan. Figyelt egyáltalán?
    Egy földúton mentek, a kocsi zötykölődött. A lány gyomra összerándult. Rágni kezdte a hüvelykujja mellett a bőrt. Vajon hol lehetnek?
    Fehér fény hasított a sötétségbe, egy magas oszlopra szögelt fatáblát világított meg. Penny előrehajolt, és lassított.
    – Ez az – mondta. – Nyitva hagyták nekünk a kaput. Megérkeztünk.

Kettő

A farmon a ház hatalmas volt: Amber még sosem látott ekkorát. A széles ablakok sárga fényfoltokat vetettek a hófödte udvarra. A kéményekből füst tekergőzött föl az éjszakába.
    Amikor kiszálltak az autóból, kinyílt a bejárati ajtó, és egy alacsony, gumicsizmás nő indult feléjük. A vállára dzsekit borított. Amber látta, hogy alatta pizsama van.
    – Hát ideértetek – mondta. – Aggódtam. Reggel óta tart ez a rettenetes idő…
   – Szia, Ruth – mondta Penny. – Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott. Ezek az utak…
  – Semmi gond. A lényeg, hogy itt vagytok. – Ruth a kislányra mosolygott. – Gyertek be!
    Betessékelte őket az ajtón, a hosszúkás, világos előszobába, mely tele volt zsúfolva kabátokkal, cipőkkel és táskákkal.
    – Gyertek a konyhába! És adjátok ide a kabátotokat! – mondta. – Leteszem őket a tűz mellé, ott hamar megszáradnak.
    Igazi tűz lobogott a konyha hatalmas, téglából készült kandallójában.
    – Éghetne jobban is, ugye Amber? – kérdezte Ruth, és megint mosolygott. A kandalló mellett álló hintaszékre mutatott. – Ülj le oda nyugodtan, ha végeztél, drágám. Melegedj fel. De előtte bújj ki abból az edzőcipőből. Úgy látom, teljesen átázott.
    Lehajolt, és egy bottal megpiszkálta a tüzet. A vörös lángnyelvek föllobbantak, és körbenyaldosták a kandallóban izzó fahasábokat.
    Amber a tüzet nézte egy darabig. Füstszagot érzett. Kaparta a torkát.
    Csak állt, keresztbe font karral.
    – Jó, majd leülsz, ha akarsz – mondta Ruth. – Ráérsz. – A házigazda odament az asztalhoz, és leemelte az alufóliát egy nagy tálcáról. – Csináltam nektek szendvicset. – Visszafordult a kislányhoz, és megint elmosolyodott. – De van forró csoki is. Kértek?
    – Isteni lenne – bólintott Penny. Letette az aktatáskáját az asztalra. Amber mereven nézte. Jól ismerte azt a táskát, a titkokkal és hazugságokkal teli mappáival együtt.
    Elfordult.
    Nagyon fázott, még Ruth meleg konyhájában is. Úgy érezte, mintha harapdálnák a lábujjait. És szomjas volt.
    – Igen – mondta Ruthnak –, kérek forró csokit.
    Ruth még szélesebben mosolygott.
    – Rendben. Egy perc és kész. – Felvett a konyhapultról egy fényes rézlábast, és a tűzhelyre tette. Kavargatni kezdte.
    Amber lenézett a lábára. A cipőjéről leolvadt hó tócsába gyűlt a padlón. Gyorsan felkapta a fejét. Ruth is észrevette?
    Nem. A tűzhelynél állt, és elmerülten beszélgetett Pennyvel.
    Amber kikötötte a nedves cipőfűzőt, és levette az edzőcipőjét. Tanácstalanul fogta a kezében. Hova kell tenni? Senki sem mondta. Gyorsan elrakta szem elől, a széke alá, és fázósan összébb húzta magán a dzseki nedves gallérját. Körülnézett.
    Filmekben látni ilyen konyhát, vagy azokban a magazinokban, amiket az emberek az orvosi rendelőkben szoktak lapozgatni. Nagy járólapok, nagy fabútorok, nagy, sötét gerendák a plafonon. A hatalmas hűtőt kézzel írt cetlik, matricák és gyerekek fotói borították. Amber azon gondolkodott, hogy kik lehetnek, és hogy mindannyian itt laknak-e, Ruthszal és Sammel.
    Akármire készül Penny és Ruth, az ő fotója sose fog a hűtőre kerülni.
    Fülelt egy kicsit, hátha érti, mit mond Penny a másik nőnek. Penny a komoly arckifejezését vette elő, ami nem sok jót jelentett. Ruth bólogatott. Amberre pillantott, a tekintete lágy volt, és párás. Mint a rendőré, mielőtt rávette őt, hogy engedje el anya kezét.
    – Mindjárt kész, Amber – mondta a házigazda mosolyogva, majd visszafordult a tűzhelyhez, és tovább kavargatta a lábasban a tejet. Mintha ez lenne a normális. Mintha minden rendben lenne.
    Ruth nem úgy nézett ki, mint egy nevelőszülő. Legalábbis nem úgy, mint Dawn, akinek rózsaszín volt a haja, és aki magas sarkúban járt, vég nélkül telefonált, és hozzá sipítva nevetett. Dawn, aki egész idő alatt alig szólt hozzá, amikor nyáron egy hétvégét nála töltött. Dawn, aki sosem mosolygott.
    Ruth arcán megszokottnak tűnt a mosoly. Barna haja fészekszerű copfba volt összefogva a feje tetején, és ide-oda rugózott, ahogy repkedett a konyhában, mint egy madár. Még mindig rajta volt a csizmája. Hogy felkapná erre Dawn a vizet! Nála szigorúan cipő le volt az ajtónál.
    Ruthnak is lesznek szabályai, gondolta Amber. Szabályok, amik olyan gyerekekre vonatkoznak, akik igazából nem tartoznak ide. Amiket akkor fog felsorolni neki, ha Penny elment. Dawn is így csinálta.
    Ruth átnyúlt Amber válla fölött, italokkal teli tálcát és egy szendvicsekkel jól megrakott tányért tett az asztalra.
    – Vegyél nyugodtan, drágám! – biztatta. – És szólj, ha kérsz még! 
    – Nem vagyok éhes – mondta a lány. Nézte, ahogy Penny elvesz egy szendvicset, beleharap, és rágni kezdi. Egy paradicsomdarab lepottyant a mellére, és ráragadt a színes gyöngy nyakláncára. 
    – Mikor jössz vissza holnap, Penny? Délelőtt? – kérdezte Amber.

Olvasd tovább!
Copyright © GCK's Book Review Blog. Blog Design by SkyandStars.co