Author's Spotlight Week with K.K. Allen | Day 4 | New Year Book Tag

2021. január 14., csütörtök

Nincsenek megjegyzések

Hey Lovelies!

We had K.K. Allen make a Book Tag for the 4th day. This is the New Year Book Tag. If you would like to know what does K.K. Allen answer for this questions, you have to read this post! ;)

Best book and/or series that you’ve read in 2020.


2020 was a great reading year for me! I love my romance with a hint of suspense in it and Harloe Rae’s Left for Wild gave that to me. It was excellent. Another favorite last year was Kandi Steiner’s The Right Player. Sometimes I need something lighthearted and FUN, and this sports romance delivered just that.

 

Most anticipated book turned movie/tv show?


After writing A Bridge Between Us last year, I have a newfound respect for historical romance. Bridgerton couldn’t have found its way to Netflix at a better time. I devoured the show and now I’m on a Julia Quinn kick like a lot of my favorite romance readers. I’m also ridiculously excited for my babe BB Easton’s 44 Chapters About 4 Men to make its way to Netflix soon as Sex/Life.

 



Name a character that you wouldn’t mind sharing a kiss with at midnight (if there is one).



I’m going to have to go with my own character on this one. Zachary Ryan from Under the Bleachers. He is the swooniest and sexiest of all my Heroes. He’s a little southern comfort, an exceptionally talented quarterback in the NFL, and charmingly persistent when he finds the right one. “One kiss can change everything,” is the tagline for that book, too, so picking him seems fitting.

 



What’s on your TBR for 2021? (Top 5-10 will suffice if it’s an extremely long list!):

Oh gosh, I haven’t made mine yet! I am a big mood reader, so when I feel like picking up a book, I’ll probably read something that’s getting a lot of buzz that fits my mood at that time.

 

How many books do you hope to read in 2021?

My first goal is to write, write, write! I never set a reading goal, but I can usually tackle one book a month.

 

Will you participate in the Goodreads Reading Challenge or any others (PopSugar, Down the TBR Hole, etc.)

I don’t usually take part in reading challenges, but that sounds like so much fun!



K.K. Allen on Social Media

Facebook Facebook Group Instagram Goodreads BookBub Amazon Website


Olvasd tovább!

Author Spotlight Week with K.K. Allen | Day 3 | Exclusive Sneak Peek - British Bachelor

2021. január 13., szerda

Nincsenek megjegyzések

Hey Lovelies!

Hey Lovelies!Today, we share an exclusive sneak peek from British Bachelor, K.K. Allen's upcoming release 😮😮😮 WOW! This short excerpt is sooo 🔥🔥🔥 I know you will love it ❤️


Dear Chelsea,

I know what you must think of me now that my secret is out, and I can’t say I’m not disappointed. I bloody loved that you saw me as someone other than the bloke my entire country has deemed unworthy of love. Maybe I am, but that doesn’t stop me from wanting you as desperately as I do.

Before you toss this letter in the rubbish bin, just hear me out.

Soon, I’ll need to return home to face the critics—the harsh reminder of the man they all believe me to be, the Forever Bachelor—and you’ll continue to live out your dreams here while nannying the twins. Simon and Bridget are so very lucky to have you.

All I ask is for one night with you, one night to remove the facade we’ve exhibited for the past two weeks to mask our true feelings.

Because I want you, Chelsea Banks, more than I’ve wanted any woman in my entire life, and I dare to imagine that you might just want me too.

Even if just for one night.

Liam



I opened the door and stepped out onto the patio to find Liam swimming laps across the water. He reached the opposite end, flipped around, kicked off the wall, and swam toward me. I stepped around the patio table and chairs to walk toward the edge of the pool. I waited for him to come up for air—to introduce myself and to kindly ask that he turn down the volume. Simon had mentioned this Liam guy was someone’s little brother—but when my eyes registered the body that swam past the underwater pool lights, I realized I wasn’t dealing with anyone little at all. Simon’s friend’s little brother, Liam, was very much a man.

Liam hadn’t seen me, but I saw enough to know he was tall, lean, and sculpted. He cut through the water like an experienced swimmer, only popping his head up to sip the air before twisting back below the surface.

A knot twisted in my chest when my eyes skimmed the man’s taut muscles as he pushed against the water with one fluid stroke then another. Every ridge and line of his back, arms, shoulders, and calves perfectly defined his strength. He swam another two laps, keeping his pace and taking sips of air so effortlessly I questioned if he had gills for lungs.

The man was an athlete, a beast underwater, and for the second time that day, I found myself transfixed by a stranger.

I stepped back slowly, suddenly anxious about interrupting his intense workout, but on my next step backward, I failed to remember the round table and chairs I’d skirted around to get to the pool. The back of my leg hit a chair, making it scrape across the travertine. When I reached back to catch my fall, I could find nothing to grip.

I landed hard on my ass, my palms slamming into the surface behind me. I howled at the pain that shot up my wrist. Of course, that caught Liam’s attention. His head popped out from the water, and he swam toward the edge. He shot out of the pool so fast, I didn’t even have time to react.

“Who’s there?” he boomed like I was the one who’d just intruded on his peaceful night.

My defenses were on alert. I pushed my shoulders back as the pain in my wrist faded, and my chin tilted up as I prepared to let him have it. But then my eyes caught on the man’s face, now illuminated in the dim orange patio lighting. It only took a second to realize we’d met before.

He was shirtless, dripping wet, with tattoos fully covering both arms, and his eyes were free of the dark shades that had hid them earlier—but I knew he was the same arrogant man who had passed me at Spill the Tea. 

“Well, hello again, love.” Liam flashed me a beaming smile, a wicked gleam in his beautiful green eyes. “Heading out for that proper shag I hope.”

Shit.



K.K. Allen on Social Media

Facebook Facebook Group Instagram Goodreads BookBub Amazon Website

Olvasd tovább!

Értékelés + Beleolvasó | Susanna Bailey: Hópehely

Nincsenek megjegyzések

A komoly téma ellenére teljesen gyermekbarát, kimondottan felemelő és szívmelengető Amber és Hópehely története. Ilyen könyveket kell fiataljaink kezébe adni! Kihagyhatatlan, letehetetlen! Valódi! - Coeur, GCK's Book Review Blog

Tedd kívánságlistára! E-könyv



Fülszöveg

Csodálatos történet egy eltévedt póni és egy magányos kislány barátságáról. A honvágyról, szülő és gyerek közötti elvághatatlan kötelékről, és az igazi szeretet önfeláldozó erejéről.
A tizenegy éves Amber egy vidéki farmra kerül nevelőszülőkhöz, de hiába körülötte a sok szépség, ő csakis egyetlen dologra vágyik: hogy újra az édesanyjával lehessen. Búskomorságát a nagy hó alól kimentett kiscsikó enyhíti, ám akárhogy dédelgetik az istállóban, a póni nem hajlandó enni. Amber átérzi a csikó szomorúságát, és kitartó szeretetével, gondoskodásával végül sikerül megmentenie őt.
De vajon mi lesz a kiscsikó jövője? Visszakerülhet-e édesanyja közelébe, amire nála jobban már csak Amber vágyik?
A könyvet megjelenése óta máris számos irodalmi díjra jelölték.

„Egyszerűen imádtam Hópehely történetét! Őszinte, érzékeny és szívbe markoló… életre szóló élmény, nem csak gyerekeknek.” Jacqueline Wilson


Rövid időn belül már a második remekbe szabott ifjúsági regényt volt szerencsém olvasni. Susanna Bailey Hópehely című könyvét nem véletlenül jelölték már több irodalmi díjra. Igazán komoly témát dolgoz fel: a családból kiemelt gyerekek sorsát. S teszi ezt nagyon olvasmányos stílusban, ugyanakkor rendkívül hitelesen. Olyan történetet született az írónő tollából, amelyet bátran ajánlhatok nemcsak a fiatalabb, de az idősebb korosztálynak is.

Filmek sokasága örökítette  már meg a nevelőszülői rendszer sajnálatos hibáit, rengeteg problémáját. Amber története végre-végre egy pozitív ellenpélda. Hisz Ruth, akihez Amber kerül, egy igazi "gyermekekkel suttogó". Karaktere jó példa arra, hogy sokszor elég "csak" ott lenni és nem  direkt irányítani! (Valljuk be, hogy mi, mai anyukák- beleértve engem is- nem igazán jeleskedünk ebben.)

Amberrel nagyon könnyű volt együtt  érezni. Roppant szívfájdító volt figyelemmel kísérni erőfeszítését, ahogy megpróbálta együtt tartani a már régóta nem funkcionáló családját.  
"Én tudok róla gondoskodni - mondta Amber- Tudok. Ha hagynak."
Természetes vágya, hogy édesanyjával élhessen együtt, nem hagyta, hogy észre vegye, milyen szerencsés, hogy Ruth kezei közé került. Ruh otthonában ugyanis nemcsak a feltétlen elfogadást, szeretetet, a teljes odafigyelést tapasztalhatta meg, de kissé kizökkenhetett saját fájdalmából. Ebben  nagy segítségére volt a  természet közelsége, gyógyító hatása, az egyszerű sallangmentes életmód, a kétkezi munka örömének élménye. A farm biztosította Amber számára  az elegendő időt és teret az elvonulásra, az érzelmi viharok lecsengésére.  Hópehely, a kis póni sorsában pedig a saját történetét élte át újra, hogy aztán éppen vele kapcsolatban döbbenjen rá: az otthon nem mindig ott van, ahol elsőként gondoljuk. Szívmelengető kapcsoltuk szép példa volt arra is, hogy két sérült lélek hogyan segíthet egymásnak a gyógyulásban.

Az írónő a két főszereplő részletgazdag ábrázolása mellett nagy gondot fordított a mellékszereplők kidolgozására is. Grey nyugodt, kiegyensúlyozott lényének ellenpontjaként szerepelt Sunni karaktere, féltékeny, szurkálódó viselkedése, ami nagyban hozzájárult  a történet hitelességéhez. És hát ott volt a hatéves Cohen hatalmas, megrendítő fájdalmával.
"- Nem ígérhetem meg - felelte. A kabátja ujjával végigsimította arcát. - Thomasnak is ígértem. Azt mondtam, vigyázni fogok rá. De nem tudtam. Úgy ahogy kell."  

A komoly téma ellenére teljesen gyermekbarát, kimondottan felemelő és szívmelengető Amber és Hópehely története. Ilyen könyveket kell fiataljaink kezébe adni! Kihagyhatatlan, letehetetlen! Valódi!

Előjáték
  
  Minden más lett: fehér, süppedős némaság vette körül. A szélnek teste volt: örvénylett körülötte, mintha puha tollakat kapott volna fel, eltakarta előle az eget. Eltakarta előle az anyját. 
    A csikó megszagolta a földet. Az is más volt. Hozzátapadt az orrához. Csípett. 
   Beleszimatolt a levegőbe az anyja tejes, meleg szagát keresve. Hívta. Fülelt. Megint hívta. Egy pillanatra azt hitte, az anyja hangját hallja a fák közül. 
    Az anyja elment. 
    A csikót hajtotta az éhség, kimerészkedett a tölgyfák rejtekéből, és elindult a nyílt lápon. Beletúrta orrát az újdonsült fehér földbe, zöld levelek és szúrós, sárga rekettye után kutatva. Már megtanulta, hogy az anyja teje mellett ezek is táplálékot jelentenek.
    Lassan mozgott, a teste ugrásra készen megfeszült. Fülelt, hogy nem hallja-e a fénylő szemű, fekete szörny bömbölését.
    Vagy ez embereket, akik belekergették az anyját a szörny rettenetes szájába.
    Amikor besötétedett, és a hold ezüstös fénye szétáradt a lápon, az ösztöne a védelmet ígérő sövény felé hajtotta a csikót. Puha orrával a fagyott ágak között kotort, nyelvét az alattuk nyugvó, keserű, kemény levelek köré csavarta. Kiprüszkölte a havat az orrlyukaiból, és előrébb nyújtózott, még több táplálékot keresve.
    Megbotlott, és a következő pillanatban már csúszott is: kapálózó, vékony lábak a tüskés ágak sűrűjében. Vele együtt lecsúszott a hó is, és húzta magával a sövény mögötti árokba.
    Amikor a csikó kinyitotta a szemét, már nem látta sehol a holdat.

Egy

Amióta elhagyták a halvány utcai lámpákkal és élénk neonfényekkel kivilágított várost, Amber szinte semmit sem látott. Csak az elsuhanó, sima földeket és árnyas erdőket; a kocsi reflektorfényében szellemként imbolygó, fehér sipkás bokrokat és fákat.
    – Nem vagyunk már messze – mondta Penny. A válla fölött Amberre pillantott. – Hamarosan meg kell látnunk a farmot. – Hunyorogva kinézett a szélvédőn, megigazította kerek szemüvegét. – Nem könnyű haladni ebben az időben. Biztosan nagyon fáradt lehetsz.
    Amber megvonta a vállát, és nézte a hóval és havas esővel küzdő, fürgén ide-oda mozgó ablaktörlőket. Penny kocsija lassan küzdötte magát előre, egyre messzebb és messzebb a lány vörös téglás otthonától.
    Egyre messzebb anyától.
    Nem engedték, hogy Amber beüljön a mentőbe anyával. Teát adtak, de túl cukros volt, leültették a nappaliban, de nem az ő helyére. Gyűlölte őket. Gyűlölte sistergő-recsegő rádióikat, a fényben megvillanó ezüstgombjaikat. A szemüket, amely a szobát pásztázta, és amely eldöntötte a dolgokat.
    – Penny, ha odaérünk, felhívjuk anyát? – kérdezte. – És megmondjuk neki, hogy holnap már otthon leszek?
    – Késő van már. Anyukádnak pihenésre van szüksége, édesem. De holnap ez lesz az első dolgom. És aztán eljövök hozzád, és mindent megbeszélünk. Megígérem.
    Penny lassított, és bekanyarodott balra. Hosszú, piros körmei megcsillantak a kormányon.
    – Nem maradhatok itt holnap – mondta Amber. – Anya aggódni fog.
    Penny sóhajtott. Puhán, szomorúan. Figyelt egyáltalán?
    Egy földúton mentek, a kocsi zötykölődött. A lány gyomra összerándult. Rágni kezdte a hüvelykujja mellett a bőrt. Vajon hol lehetnek?
    Fehér fény hasított a sötétségbe, egy magas oszlopra szögelt fatáblát világított meg. Penny előrehajolt, és lassított.
    – Ez az – mondta. – Nyitva hagyták nekünk a kaput. Megérkeztünk.

Kettő

A farmon a ház hatalmas volt: Amber még sosem látott ekkorát. A széles ablakok sárga fényfoltokat vetettek a hófödte udvarra. A kéményekből füst tekergőzött föl az éjszakába.
    Amikor kiszálltak az autóból, kinyílt a bejárati ajtó, és egy alacsony, gumicsizmás nő indult feléjük. A vállára dzsekit borított. Amber látta, hogy alatta pizsama van.
    – Hát ideértetek – mondta. – Aggódtam. Reggel óta tart ez a rettenetes idő…
   – Szia, Ruth – mondta Penny. – Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott. Ezek az utak…
  – Semmi gond. A lényeg, hogy itt vagytok. – Ruth a kislányra mosolygott. – Gyertek be!
    Betessékelte őket az ajtón, a hosszúkás, világos előszobába, mely tele volt zsúfolva kabátokkal, cipőkkel és táskákkal.
    – Gyertek a konyhába! És adjátok ide a kabátotokat! – mondta. – Leteszem őket a tűz mellé, ott hamar megszáradnak.
    Igazi tűz lobogott a konyha hatalmas, téglából készült kandallójában.
    – Éghetne jobban is, ugye Amber? – kérdezte Ruth, és megint mosolygott. A kandalló mellett álló hintaszékre mutatott. – Ülj le oda nyugodtan, ha végeztél, drágám. Melegedj fel. De előtte bújj ki abból az edzőcipőből. Úgy látom, teljesen átázott.
    Lehajolt, és egy bottal megpiszkálta a tüzet. A vörös lángnyelvek föllobbantak, és körbenyaldosták a kandallóban izzó fahasábokat.
    Amber a tüzet nézte egy darabig. Füstszagot érzett. Kaparta a torkát.
    Csak állt, keresztbe font karral.
    – Jó, majd leülsz, ha akarsz – mondta Ruth. – Ráérsz. – A házigazda odament az asztalhoz, és leemelte az alufóliát egy nagy tálcáról. – Csináltam nektek szendvicset. – Visszafordult a kislányhoz, és megint elmosolyodott. – De van forró csoki is. Kértek?
    – Isteni lenne – bólintott Penny. Letette az aktatáskáját az asztalra. Amber mereven nézte. Jól ismerte azt a táskát, a titkokkal és hazugságokkal teli mappáival együtt.
    Elfordult.
    Nagyon fázott, még Ruth meleg konyhájában is. Úgy érezte, mintha harapdálnák a lábujjait. És szomjas volt.
    – Igen – mondta Ruthnak –, kérek forró csokit.
    Ruth még szélesebben mosolygott.
    – Rendben. Egy perc és kész. – Felvett a konyhapultról egy fényes rézlábast, és a tűzhelyre tette. Kavargatni kezdte.
    Amber lenézett a lábára. A cipőjéről leolvadt hó tócsába gyűlt a padlón. Gyorsan felkapta a fejét. Ruth is észrevette?
    Nem. A tűzhelynél állt, és elmerülten beszélgetett Pennyvel.
    Amber kikötötte a nedves cipőfűzőt, és levette az edzőcipőjét. Tanácstalanul fogta a kezében. Hova kell tenni? Senki sem mondta. Gyorsan elrakta szem elől, a széke alá, és fázósan összébb húzta magán a dzseki nedves gallérját. Körülnézett.
    Filmekben látni ilyen konyhát, vagy azokban a magazinokban, amiket az emberek az orvosi rendelőkben szoktak lapozgatni. Nagy járólapok, nagy fabútorok, nagy, sötét gerendák a plafonon. A hatalmas hűtőt kézzel írt cetlik, matricák és gyerekek fotói borították. Amber azon gondolkodott, hogy kik lehetnek, és hogy mindannyian itt laknak-e, Ruthszal és Sammel.
    Akármire készül Penny és Ruth, az ő fotója sose fog a hűtőre kerülni.
    Fülelt egy kicsit, hátha érti, mit mond Penny a másik nőnek. Penny a komoly arckifejezését vette elő, ami nem sok jót jelentett. Ruth bólogatott. Amberre pillantott, a tekintete lágy volt, és párás. Mint a rendőré, mielőtt rávette őt, hogy engedje el anya kezét.
    – Mindjárt kész, Amber – mondta a házigazda mosolyogva, majd visszafordult a tűzhelyhez, és tovább kavargatta a lábasban a tejet. Mintha ez lenne a normális. Mintha minden rendben lenne.
    Ruth nem úgy nézett ki, mint egy nevelőszülő. Legalábbis nem úgy, mint Dawn, akinek rózsaszín volt a haja, és aki magas sarkúban járt, vég nélkül telefonált, és hozzá sipítva nevetett. Dawn, aki egész idő alatt alig szólt hozzá, amikor nyáron egy hétvégét nála töltött. Dawn, aki sosem mosolygott.
    Ruth arcán megszokottnak tűnt a mosoly. Barna haja fészekszerű copfba volt összefogva a feje tetején, és ide-oda rugózott, ahogy repkedett a konyhában, mint egy madár. Még mindig rajta volt a csizmája. Hogy felkapná erre Dawn a vizet! Nála szigorúan cipő le volt az ajtónál.
    Ruthnak is lesznek szabályai, gondolta Amber. Szabályok, amik olyan gyerekekre vonatkoznak, akik igazából nem tartoznak ide. Amiket akkor fog felsorolni neki, ha Penny elment. Dawn is így csinálta.
    Ruth átnyúlt Amber válla fölött, italokkal teli tálcát és egy szendvicsekkel jól megrakott tányért tett az asztalra.
    – Vegyél nyugodtan, drágám! – biztatta. – És szólj, ha kérsz még! 
    – Nem vagyok éhes – mondta a lány. Nézte, ahogy Penny elvesz egy szendvicset, beleharap, és rágni kezdi. Egy paradicsomdarab lepottyant a mellére, és ráragadt a színes gyöngy nyakláncára. 
    – Mikor jössz vissza holnap, Penny? Délelőtt? – kérdezte Amber.

Olvasd tovább!

Author's Spotlight Week with K.K. Allen | Day 2 | Interview

2021. január 12., kedd

Nincsenek megjegyzések

Hey Lovelies!

This is the second day of "Author Spotlight Week" with K.K. Allen. If you want to know more about K.K. Allen you have to read this interview! I bet you will enjoy it ;)

XoXo
Genevieve


Have you always wanted to be a writer?

I wrote my first fiction novel at the age of twelve thanks to my undying love for reading. All it took was for me to run out of books to read one day and to feel inspired from a dream I’d had the night before, and I just started writing. In a way, yes, I’ve always wanted to be a writer, but I it wasn’t until I was in my twenties that I dared to dream I could do it professionally. Even then, I would write novels, but I didn’t publish my first one until six years after I’d written it.


What is the first book that made you cry?

Oh gosh, Charlotte’s Web probably, lol. But I remember reading my first Nicholas Sparks book, A Walk to Remember, when I was seventeen or eighteen, and how it moved me so much. I cried while reading that book a lot and became obsessed with his stories. I’ll never forget the day I got to meet him in real life. I was in my second year of college and loved hearing him tell his story of how he became a writer, it inspired me to begin taking my writing seriously.


What, in your opinion, are the most important elements of good writing?

I love this question! To me, great writing is the combination of elements: character development, world building, creating that emotional pull that makes me ache for certain characters and couples, and execution. It’s not just about writing great words or writing panty-melting scenes, or having a great plot. It’s about writing in a way that makes readers feel like they’re part of a story they never want to leave it.


What is your writing Kryptonite?

Angst. All the angst. Also, second chance romance. I love second chance angsty romance because it’s always emotional. There is always a deep emotional connection between h and H that I get to unpack in my stories. There’s a sense of forbidden, he/she hurt me once and I can’t let it happen again, that gets me every single time. The angst involved in the conflict surrounding the characters is usually the best in these stories. Up in the Treehouse, Waterfall Effect, and A Bridge Between Us are three second chance, angsty stories of mine that will give you these exact vibes.


How do you do research for your books?

I approach every story differently! Usually my initial ideas come from something I’ve experienced myself, and then I build on it from there. A lot of times I’ve been to, or go visit, the location of where I’m setting my novels. My books are usually very emotional, and I love for my readers to feel as if they are standing right there with my characters, so settings are extremely important to me. Most of my books are centered around careers in art (like music, writing, painting, singing, dancing, etc.), nature, and sports, and I want my readers to experience those stories seamlessly without having to question the facts. I love the research phase so much.


Do you think someone could be a writer if they don’t feel emotions strongly?

I think nowadays anyone can be a writer if they want to be. There are readers who don’t want to feel those intense emotions, but that’s not me, haha. If a story isn’t yanking on my heartstrings, even in romcom, then it won’t be for me. I can usually tell if I’m going to love a book by the first chapter.


What other authors are you friends with, and how do they help you become a better writer?

Luckily, I have a lot of amazing author friends in this romance world, and we all turn to each other for different things. I have sprinting groups, emotional support groups, and marketing advice groups that help me through the promotional side of things. But I miss traveling to book signings so that we can all see each other face-to-face. Most of the time I am staying offline, so my closest author friends and I give each other motivational “ass slaps” via text message. Harloe Rae and I check in with each other often and it’s the best.


When you’re writing an emotionally draining (or sexy, or sad, etc) scene, how do you get in the mood?

Ooooh, good question! These are the scenes that demand all my attention/focus. Everything has to be perfect. I need everything to be quiet around me except for the ambient music I’ll play, and I need to know my characters very well by this point. And then I just write. I don’t question my words too much, I just let it all out knowing I can go back and fix things later.


If you could tell your younger writing self anything, what would it be?

Oh gosh, I live my life believing we shouldn’t regret anything, but I do wish I knew about self-publishing before I did. Knowing that avenue was out there, and that I didn’t have to face all that rejection I was sure I would get, it gave me the push I needed to get started. My first blog post was an “I’m writing a book” announcement post that went on my website, and the quote I added says it perfectly. “Let your dreams be bigger than your fears.” That’s what I would tell my younger self.


How did publishing your first book change your process of writing?

My process today is completely different from when I started, and I am always making tweaks. The most important thing I learned, and I learned it quickly (lol), is the importance of hiring a great editor. Not only did hiring someone to read my words make my books better, but it continues to strengthen my writing craft. Now, I have alpha readers, beta readers, a line editor, a copy editor, and a proofreader. There are authors who don’t feel like they need all of this, and that’s totally fine, but I know my writing is better for it.


How many unpublished and half-finished books do you have?

The only unpublished books I have are ones I wrote when I was in grade school. If I were to ever go back to those stories, I would rewrite them completely.


What’s the most difficult thing about writing characters from the opposite sex?

One of the critiques I used to get from my editors was that my males usually sounded like the female, haha. Their feedback made sense, so I’ve worked on that a lot over the past two years. I haven’t gotten that same feedback in a while, thank goodness.  


How do you select the names of your characters?

My character’s names always have meaning behind them. I think names are such a big piece of who we are since so much thought is put behind them. I love making this part of my story, so I’m always looking up the meanings of names and their origins.


Do you read your book reviews? How do you deal with bad or good ones?

I am probably one of the few authors that loves to read my reviews on all platforms. I love knowing how readers feel as they’re reading and when they finish one of my books. There’s no bigger high than when a reader just “gets it” the way I intended for them to. I especially love when readers take their reviews even farther and add photos, quotes, and deep dive a little into why they loved the characters or story so much. Bad reviews don’t really bother me anymore. Sure, some may sting a little, but that’s just part of putting myself out there, I guess. Other than that, if a review just sounds mean spirited, I chalk it up to someone who maybe isn’t feeling like their best self. Happy people don’t tear others down and unfortunately there are platforms out there that allow for this toxicity. Luckily, I’m able to move on from it quickly.


What is the most difficult part of your artistic process?

Starting a book. It’s both the most exciting and hardest aspect of my process. While I love researching and plotting and outlining (to an extent), I do not like writing those first words or even few chapters. I never quite know my characters until I’m about a month in, so I usually go back and rewrite or layer things in.


How many books have you written? Which is your favourite? Do you have a favourite character that you have written? If so, who? And what makes them so special.

I’ve published thirteen novels since June 2014, three of those books are unpublished fantasy books that will be rewritten and published sometime soon. I’m super excited about that. As far as a favorite book, that is so hard to answer. Up in the Treehouse was a book that surprised me in the best of ways. I didn’t know I was capable of writing a story like that, and it went on to do amazing things. As far as my favorite character, I would have to say Lex Quinn from Center of Gravity. Her love for dance echoes my own, and I just love all that she overcomes to get her HEA.


Tell us about your first published book? What was the journey like?

My first published book is Summer Solstice Enchanted, and it was the first of a young adult, Greek mythology, fantasy trilogy. The story still haunts me and I cannot wait to get the reimagined story back out there. I first wrote the book in 2008 when I was between jobs, but I didn’t know what to do with it or if it was any good. In 2014 a friend of mine, T.R., told me about KDP and self-publishing, so I started to research it. My mom was my first reader and proofreader at the time. Publishing that story gave me the courage to write and publish another, and then another. By the third book, I got smart and hired an editor. Finally!


Are you working on anything at the present you would like to share with your readers about?

I am! I’m working on a standalone new adult romance with the biggest asshole H I’ve ever written. LOL. All I’ve shared so far is this…OTM…the initials of my novel. More will be revealed soon. Join my newsletter to be the first to learn the title: smarturl.it/KK_MailList


Do you have any new series planned?

I do have a new series planned, and information will be released this summer. 


Do you have a message for your readers?

I love you! Thank you for reading. Thank you for giving me the opportunity to do what I love most in this world. And if you’re not already in my reader group, Forever Young, come join us and have fun with like-minded romance lovers on the daily: www.facebook.com/groups/foreveryoungwithkk


K.K. Allen on Social Media

Facebook Facebook Group Instagram Goodreads BookBub Amazon Website

Olvasd tovább!

Author Spotlight Week with K.K. Allen | Day 1 | Introduction and Books

2021. január 11., hétfő

Nincsenek megjegyzések



Hi Lovelies!

Today is the first day of the 3rd "Author Spotlight Week". March featured author K.K. Allen! Whohoo! We're super excited to introduce the lovely K.K. Allen as a guest in our blog. We hope you'll have fun and maybe go and read her books, because they are PHENOMENAL :)

About K.K. Allen

K.K. Allen is a USA Today Bestselling and award-winning contemporary romance author who writes captivating, emotionally-driven, and coming of age love stories. K.K. graduated from the University of Washington with a communications degree, and she currently resides in central Florida with her ridiculously handsome little dude who owns her heart.

K.K.'s publishing journey began in June 2014 with a young adult contemporary fantasy trilogy, the Summer Solstice. In 2016, K.K. published her first contemporary romance, Up in the Treehouse, which went on to win the Romantic Times (RT) Reviewers' Choice Award for Best New Adult Book of the Year. With K.K.'s love for inspirational and coming of age stories involving heartfelt narratives and honest emotions, you can be assured to always be surprised by what K.K. releases next.

Stay tuned for more information about upcoming projects by connecting with K.K. in all the social media spaces. Or find out first here --> www.smarturl.it/KK_MailList



Add to your TBR! Add to your TBR!

Amazon Amazon

Genevieve's Review Genevieve's Review



Add to your TBR! Amazon Genevieve's Review




Add to your TBR! Add to your TBR!

Amazon Amazon

Genevieve's Review Genevieve's Review



Add to your TBR! Add to your TBR! Add to your TBR!

Amazon Amazon Amazon



Add to your TBR! Add to your TBR! Add to your TBR! Add to your TBR!

Amazon Amazon Amazon Amazon



Add to your TBR! Add to your TBR! Add to your TBR!

Amazon Amazon Amazon


K.K. Allen on Social Media

Facebook Facebook Group Instagram Goodreads BookBub Amazon Website


Olvasd tovább!
Copyright © GCK's Book Review Blog. Blog Design by SkyandStars.co