Értékelés + Beleolvasó + Borítók | Jennifer Donelly - Stepsister - Egy sötét mese

2020. november 24., kedd

Nincsenek megjegyzések


A Stepsister az első pillanattól kezdve lebilincselő olvasmány, és olyan csavart visz az eredeti mesébe, hogy az ember csak pislog. Tényleg a szépség a legnagyobb erény? Tényleg csak az lehet jó és kedves, aki szép is? - Kikyo, GCK's Book Review Blog

Tedd kívánságlistára! Rendeld meg!


Fülszöveg

„Tengermelletti ősi városban három nővér – hajadon, matróna, ősöreg hölgy – gyertyafénynél térképeket rajzol. Komoram. Tekintetük átható. Szemük szürke. A Párkák. És minden térkép egy emberi élet útja…”


Ez a történet ott kezdődik, ahol Hamupipőke története abbamarad. Főhőse Hamupipőke mostohahúga, Isabelle. Az emberek szépnek tartják Ellát, azaz Hamupipőkét, de Isabelle-t nem. Isabelle félelmet nem ismerő, bátor, erős akaratú lány. Jobban vív, mint a fiúk. Olyan akadályokon ugrat át szeretett lovával, amitől felnőtt férfiak visszariadnak. Mindez azonban nem számít. Ezeket a tulajdonságokat nem értékelik a lányoknál. Mások határozzák meg, mi a szép. És Isabelle nem illik bele a meghatározásba. Meg kell küzdenie azokkal a démonokkal, amik arra késztették, hogy rosszul bánjon Ellával, változtatnia kell saját sorsán és talán át kell értelmeznie a szépség fogalmát.


Nem titok, hogy C. J. Redwine könyve, Az árnyékkirálynő óta nagyon szeretem a meseadaptációkat, többet is sikerült már elolvasnom. Legutóbb Jennifer Donellytől a Stepsister - Egy sötét mese került sorra, amelyben Hamupipőke történetének utóéletét ismerhetjük meg, főszereplővé előléptetve a fiatalabb mostohanővért, Isabelle-t. A Stepsister az első pillanattól kezdve lebilincselő olvasmány, és olyan csavart visz az eredeti mesébe, hogy az ember csak pislog. Tényleg a szépség a legnagyobb erény? Tényleg csak az lehet jó és kedves, aki szép is? Ha valakinek kisgyermekként elmesélték a szülei a Hamupipőkét, annak kötelezővé tenném kamaszkorában a Stepsistert. Hiszen világosan elénk tárul, minden csak nézőpont kérdése. Gonosz valaki attól, hogy mást szeretne, mint a többség? Vagy amit a társadalom elvár? A bátorság és az ész nem erény? A maga nemében ebben a történetben nincs gonosz szereplő (na jó, esetleg Volkmar és a szövetségesei), hiszen még a mostohaanya is a gyermekei jólétét és boldogulását tartja szem előtt, bár ehhez nem a legmegfelelőbb eszközöket használja fel. Octavia és Isabelle pedig egyáltalán nem gonoszak, csak boldogtalanok. A társadalmi kényszer megfosztotta őket a szívük vágyától, csupán azért, mert lánynak születtek. Az egyik kedvencem Tanaquille karaktere volt. Tetszett, hogy ő is levetkőzte a sztereotípiákat, a habos-babos cukormázat, mégis abszolút tündérként viselkedett. Sansz és Sors vetélkedése pedig abszolút színt hozott a történetbe. Bár a majmok nekem eléggé idegesítőek tudtak lenni, a márki karakteréhez ez valahogy egyértelműen hozzá tartozott. A személyes kedvenc részem az volt, amikor kiderült, hogy Ella sem feddhetetlen...  A Stepsister mindent összevetve egy igazán tanulságos és élvezetes olvasmány. Sokszor sötét, sokszor humoros, olykor elgondolkodtató. Kamaszoknak mindenképpen ajánlom, számukra sok tanulságot hordoz, mi felnőttek pedig egy újabb élvezetes olvasmánnyal gazdagodhatunk általa.


Prológus

Valamikor réges-régen és soha-soha többé egy tengermelléki ősi városban három nővér gyertyafény mellett, szorgalmasan dolgozott.
Az első hajadon volt. Hosszú, fonatlan, nyíratlan fürtjei aranylón ragyogtak, mint a hajnali nap. Fehér ruhában, gyöngy nyakékkel ékesítve ült. Kezében arany olló; a legfinomabb pergament szabta.
A második anya volt. Testes és erős. Ruhája karmazsinvörös, nyaka körül rubinkő füzér. Kontyba fogott haja vörös, mint a tüzes nyári alkonyat. Ezüst iránytű a kezében.
A harmadik ősöreg hölgy volt; hajlott hátú, aszott testű. Ruhája éjfekete, egyetlen dísze egy koponyával díszített fekete obszidiángyűrű. Ezüstősz haját a feje tetejére tekerve viselte. Göcsörtös ujjú, tintafoltos kezében tollat tartott.
Az ősöreg hölgy és húgai szeme is szigorú szürke volt; tekintetük rideg és könyörtelen, mint a végtelen tenger.
Hirtelen mennydörgés hasított a levegőbe; az ősöreg hölgy felemelte a tekintetét a hosszú fa munkaasztalról, és az erkély nyitott ajtaja felé nézett. Vihar tombolt, süvítve csapott le a városra. Ömlött az eső a pompás paloták tetejére. Villámlás hasított az éjszakába. Minden templomtoronyban félrevert harangok zúgtak, vészjelként kondulva. 
– Emelkedik a víz szintje – szólt az ősöreg hölgy. – El fogja árasztani a várost. 
– Magasan a víz fölött vagyunk, ide nem ér fel. Nem állíthat meg minket – mondta az anya.
– Semmi sem állíthat meg minket – mondta a hajadon.
Az ősöreg hölgy szeme összeszűkült.
– Ő igen.
– De a szolgák figyelnek – szólt az anya. – Nem fog bejutni ide.
– Talán már be is jutott – mondta az ősöreg hölgy.
Az anya és a hajadon erre felnéztek. Aggódó tekintettel pásztázták végig a tágas helyiséget, de nem láttak betolakodót, csak a szolgáik jártak-keltek, dolgukra siettek csuklyás, bő köpönyegben. A hajadon és az anya folytatta munkáját, de az ősöreg hölgy éberen figyelt.
A nővérek munkája térképkészítés volt, de soha senki nem érkezett megvásárolni a térképeiket, ugyanis ezeket készítőik a világ semmi kincséért sem adták volna el.
Mindegyik darabot fekete hattyú szárnytollából metszett tussal húzott finom vonalakkal rajzolták.
Mindegyiket gazdagon színezték indigóval, arannyal, őrölt igazgyönggyel és más, sokkal ritkább és nehezebben megszerezhető anyagokkal elegyített tintákkal.
Mindegyik térkép egyedi volt: léptékük nem a távolság volt, hanem az idő. Nem a teret ábrázolták, hanem benne az emberi élet folyamatát. 
– Rózsa, rum és rombolás – mormogta az ősöreg hölgy a levegőbe szimatolva. – Nem érzitek ezeket a szagokat? Nem érzitek? Ez az ő szaga!
– Csak a szél – csillapította az anya. – A város illatait hozza felénk.
Az ősöreg hölgy magában mormogva a tintatartóba mártotta tollát. Az ezüst gyertyatartóban megremegtek a lángocskák kanócai, ahogy az ősöreg hölgy egy élet tájképét vázolta fel. Élénk szemű, szénfekete holló ült a kandallópárkányon. Ébenfa tokos magas óra állt az egyik fal mellett. Ingája egy emberi koponya volt. Az inga lassan lengett jobbra-balra, tiktakolva a pillanatokat, perceket, órákat, éveket, életeket.
A helyiség pók alakú volt. A nővérek munkahelye a lény teste volt, középen. Onnan hosszú polcsorok vezettek a pók lábaihoz. A helyiség egyik végén a teraszra vezető üvegajtók álltak, a másikon faragott faajtók. 
Az ősöreg hölgy befejezte a térképét. Vörös pecsétviasz rudat tartotta gyertyalángba, a megolvadt viaszt a dokumentum alsó sarkába cseppentette, és a cseppbe nyomta pecsétgyűrűjét. Amikor a viasz megkeményedett, összetekerte a térképet, fekete szalaggal kötötte át, és átadta egy szolgának. A szolga eltűnt az egyik polcsornál, hogy helyére tegye a tekercset. Gyertyával világította meg útját.
Ekkor történt.
Egy másik szolga a fejét lehajtva haladt az ősöreg hölgy háta mögötti nyitott erkélyajtó előtt. Hirtelen szél támadt kintről, a szolga testét érte elsőként; a helyiséget füst és fűszerek illata árasztotta el. Az ősöreg hölgy két orrlyuka megreszketett. Azonnal hátrafordult.
– Hé, te ott! – kiáltott a szolgára, és rávetette magát. Karomszerű ujjai a köpönyeg csuklyájába markoltak. A csuklya leesett; borostyánbarna szemű, sötét bőrű, hosszú, göndör fekete hajú fiatalember vált láthatóvá. – Fogják le!
Tucatnyi szolga vetette magát a férfire, ám ahogy közeledtek hozzá, egy másik széllökés elfújta az összes gyertyát. Mire becsukták az ajtókat és újra meggyújtották a gyertyákat, a fiatalembernek csak a köpönyege maradt a helyiségben, keskeny kupacba gyűrődve a padlón.
Az ősöreg hölgy fel-alá járkálva kiabált a szolgákkal. A szolgák úgy szaladtak a polcok között, hogy a köpönyegük lebegett mögöttük. Ki akarták szorítani a betolakodót. A következő pillanatban a fiú kirohant az egyik polc mögül, az ősöreg hölgytől néhány lépésnyire megállt, majd a dupla faajtó felé rohant, teljes erőből rángatta a kilincset, de zárva volt. Elfojtott káromkodással fordult a három nővér felé, ragyogó mosolyt villantott rájuk, és meghajolt előttük.
Égszínkék császárkabátot viselt, bőrnadrágot és magas szárú csizmát. Egyik fülében aranykarika himbálózott, csípőjénél rövid kard lógott. Arca szép volt, mint a hajnal, mosolya elbűvölő, megbabonázó, mint a sötét éjfél. Tekintete a világot ígérte mindenestől. 
A nővérekre azonban nem volt hatással ez a szépség. Egyenként szólaltak meg.
– Szerencse – szisszente a szűz.
– Kockázat – reccsent az anya hangja.
– Veszélyes végzet, végzetes veszély – mordult az ősöreg hölgy.
– Én inkább azt mondanám, hogy sansz. Véletlen szerencse, kihasznált esély – mondta a férfi, és kacsintott.
– Régen látogattál meg minket – szólt az ősöreg hölgy.
– Gyakrabban kellene benéznem – felelte Sansz. – Mindig öröm, ha meglátogathatom a Párkákat. Olyan öntörvényűek, vadak és kiszámíthatatlanok vagytok. Ez a hely mindig kész mulatság. Mint egy soha véget nem érő tivornya. Annyira. Jó. Szórakozás!
Maroknyi szolga özönlött elő a polcok közül. Arcuk vöröslött. Mind dühösek voltak. Sansz kirántotta rövid kardját a hüvelyből. A penge megcsillant a gyertyafényben. A szolgák hátrahőköltek.
– Ezúttal kinek a térképét loptad el? – kérdezte az ősöreg hölgy. – Milyen császárnő vagy hadvezér könyörögte ki nálad ezt a kegyet? 
Sansz kivont kardját egy pillanatra sem mozdítva másik kezével égszínkék kabátja alól elővett egy tekercset. Fogával oldotta ki a selyemszalagot, megrázta az írást. A pergamentekercs legördült, Sansz felmutatta. A három nő nézte, csak nézte: arckifejezésük haragosról zavartra változott.
– Házat látok. A Maison Douleur – szólt az ősöreg hölgy –, Saint-Michel városában.
– Ott lakik… – kezdte mondani az anya.
– Egy lány, Isabelle de la Paumé – fejezte be a mondatot az anya helyett az ősöreg hölgy.
– Kicsoda? – kérdezte a hajadon.
– Ilyen sok hűhó egy egyszerű lányért? – kérdezte az ősöreg hölgy, alaposabban szemügyre véve Sansz márkit. – Hiszen ez a lány egy semmi, egy senki. Se szépség, se szellem. Önző. Gonosz. Miért őt?
– Azért, mert nem tudok ellenállni a kihívásnak – felelte Sansz. Fél kézzel összetekerte a pergament, összefogta a mellkasán, és a kabátjába dugta. – És ugyan melyik lány tudna ellenállni az én ajánlatomnak? – kérdezte magára mutatva, mintha ő maga sem tudta volna elhinni, mennyire ellenállhatatlan. – Megadom neki az esélyt, hogy megváltoztassa a sorsát, és lelépjen arról az ösvényről, amin most halad. Megadom neki az esélyt, hogy megtalálja a saját útját.
– Bolond – mordult az ősöreg hölgy. – Semmit, de semmit nem tudsz a halandókról. Mi, Párkák azért rajzoljuk meg az életútjukat, mert ezt ők maguk kívánják. A halandók nem szeretik a bizonytalanságot. Nem szeretik a változást. A változás rémületes. A változás fájdalmas.
– A változás csók a sötétben. Rózsa a hóban. Út a vadonban egy viharos éjszakán – vágott vissza Sansz.
– A sötétségben szörnyek lakoznak. A rózsa elpusztul a hóban. A lányok eltévednek a rengeteg útjain – vágott vissza az ősöreg hölgy.



Olvasd tovább!

Borítóleleplezés | Rácz-Stefán Tibor: Éld át a pillanatot!

2020. november 20., péntek

Nincsenek megjegyzések

Sziasztok!

Ezúttal Rácz-Stefán Tibor: Éld át a pillanatot! borítóját leplezzük le. Meg kell mondjam hogy a borító LÉLEGZETELÁLLÍTÓAN GYÖNYÖRŰ, Veronika csodálatos munkát végzett! Gratulálok!
Az író több könyvét is olvastam már korábban, Élni akarok! könyve kedvenceim listáján is szerepel! 

Tedd kívánságlistára! Jegyezd elő!


Fülszöveg

Egy dedikálás, ami megváltoztatja az egész életed!
Panka mindig is tudta, hogy csak saját magára számíthat.
A tizenhét éves lány nevelőszülőknél él, emellett egy kiadónál dolgozik gyakornokként. Egyetlen szabály szerint éli az életét: senkit nem enged igazán közel magához, mert túl sokszor törték már össze a szívét.
Bastien hiába híres író, az ő élete is csak kívülről tökéletes.
A tizenkilenc éves, francia srác egy régebbi balesetét próbálja feldolgozni lelkileg, miközben egyre nagyobb nyomás nehezedik rá, hogy íróként is bizonyítson.
Bastien a kétségbeesését és a haragját másokon vezeti le, a budapesti dedikálásán viszont emberére akad: Panka az egyetlen, aki felveszi vele szemben a kesztyűt.
Egyre jobban izzik a levegő Panka és Bastien között, az idő viszont ketyeg, a fiú ugyanis hamarosan elhagyja az országot. A szerelmüket már csak egy karácsonyi csoda válthatja valóra?
Az év legédesebb és legromantikusabb karácsonyi története, ami boldogsággal tölti meg a szíved. Mélyedj el benne!

Idézetek

„– Mosolyogj, édes, de ne úgy, mintha citromba haraptál volna!
– Azt hallottam, a franciák szenvedélyesek, és értenek a romantikához – jegyzi meg Panka kimérten. – De te bebizonyítottad az ellenkezőjét.”

„Túl sok név, túl sok arc, túl sok elvárás. Mert mindenkinek a fejében él rólam egy kép, például azt hiszik, olyan vagyok, mint a kedvenc karakterük valamelyik könyvemből. Azt hiszik, ismernek, holott nyilván nem, és ez csalódásokhoz vezethet.”

„– Ne ígérj felelőtlenül! Az ígéreteknek hatalma van, és ha megszeged őket, azzal megsebzel.
– Szeretnék a barátod lenni – vág bele Bastien újra, aztán megrázza a fejét, és mohón bámul rám. – Szeretnék több lenni. Szeretném, ha esélyt adnál.”

A szerzőről


Rácz-Stefán Tibor 1988-ban született, marketing asszisztens és blogger.
Művei kortárs problémákat feszegetnek, olvasmányos, fiatalok számára is érthető formában. Korábbi regényei, a Fogadj el!, a Túl szép, a Szállj a dallal! duológia és a Pokolba a jópasikkal! nagy sikert arattak a hazai könyvpiacon, az Élni akarok! pedig minden korábbit meghaladó intenzitással vette be az olvasók szívét.
Legújabb regénye, az Éld át a pillanatot! egy édes, romantikus, karácsonyi történet, ami boldogsággal tölti el az ember szívét.
Az író civilben népszerű könyves blogger, gondolatait havonta több ezren olvassák. Szabadidejében falja a könyveket, és nagy rajongója a minőségi sorozatoknak is.

Olvasd tovább!

"Szerzők a középpontban" hét - J.K. Smith | 5. nap | Idézetek

Nincsenek megjegyzések

Sziasztok!

Ma idézetes képeket hozunk nektek az írónő jóvoltából. Reméljük ti is annyira élveztétek ezt a hetet mint mi és legközelebb is velünk tartotok. 

December havi meghívott írónk nem más mint Robin O'Wrightly :)










Olvasd tovább!

Értékelés + Beleolvasó | Hercz Júlia: Arany és Ónix

Nincsenek megjegyzések

Ha jól tudom, az Arany és Ónix az első megjelent könyve Hercz Júliának, melyhez ezúton is szeretnék gratulálni. Remélem, még sok hasonlóan olvasmányos, kalandos történet van a tarsolyában. - Coeur, GCK's Book Review Blog


Tedd kívánságlistára! Rendeld meg!



Fülszöveg

Mi ​vár az út végén? Szerelem vagy halál?
Különleges, veszélyes lények járják a 19. századi Angliát, akik a világokat elválasztó Fátyol résein szöknek át.
Asarella tizenöt éves volt, a külvilágiak a szeme láttára meggyilkolták a szüleit. Ő lett Anglia egyetlen életben maradt őrzője, a Fátyol őre, ám ezt mélységesen titkolja.
Hat évvel később Asarella úgy él, mint minden úri kisasszony, amikor különös levelet kap: halottnak hitt unokahúga életben maradt, és csak ő segíthet rajta.
De hogy induljon el egyedülálló nőként egy ilyen illetlen kalandra?
Szüksége van egy kísérőre.
Dhelward, a híres earl, immáron tíz éve él emberek között, de a világ nem tudja róla, hogy holdvérű, egy félelmetes külvilági. Kínszenvedés számára minden nap az emberek között. Ráadásul ahhoz, hogy megőrizze képességeit, egy undorító bort kell innia… vagy varázserejű emberek vérét.
Vajon miért lép kényszerházasságra a lánnyal? És ki küldte a titokzatos levelet?
Útjuk számtalan veszélyes kalandon át vezet, de ki tudja, talán a legtöbbet akkor veszthetik, ha túl közel kerülnek egymáshoz…
A lebilincselő és sodró lendületű regény a 19. századi Angliában játszódik, ahol az udvariasság és az életveszély kéz a kézben jár. Miközben a szereplők útra kelnek megmenteni valakit, szinte tapintható az érzéki feszültség, és számos izgalmas helyzetet szül.
A történet a 8. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes regénye.

Hagyd, hogy megbabonázzon!

„Egy titokzatos, rejtélyekkel és varázslatokkal teli világ, amiben szívesen elvesznél.”
– K. Krisztina –

Szereted a fantáziadús, érzéki, tartalmas könyveket?
Vidd haza nyugodtan, tetszeni fog!

Azzal kezdem az értékelésemet, hogy elnézést kérek a szerzőtől. Ha valaki ugyanis ránéz a Moly-os olvasmány listámra, azt láthatja, hogy májusban kezdtem el olvasni a történetet, és csak novemberben fejeztem be. Ebből esetleg azt a t é v e s következtetést lehet levonni, hogy az Arany és Ónix nem egy jó könyv. Pedig DE! Nem a könyvvel, hanem velem volt a baj. Elszenvedtem első - és remélem, egyetlen - olvasási krízisemet. Hosszú hónapokig nem olvastam semmit... 

Most ősszel, ahogy újra "nyeregbe" szálltam, egyértelmű volt, hogy újra kezdem olvasni az egész történetet.  És milyen jól tettem! Valójában még két napba sem került végére érni ennek a remek kis történetetnek, annyira beszippantott az írónő által teremtett világ. 
Asarella karakterét nem lehetett nem szeretni. Talpraesett, minden helyzetben feltalálja magát, szóval nem egy nebáncsvirág, mégis talpig hölgy tud maradni.

Dhelward pedig annak ellenére, hogy külvilági, egy igazi úriember. (Zárójelben megjegyezném, hogy a fülszöveg kicsit sokat árul el a történetből, és Dhelwardról is. Szerencsére én két-három mondatnál többet sosem olvasok el belőle.)  A váltott szemszögű történetvezetésnek köszönhetően alaposan megismerhettem mindkét főhős személyiségét.  Így még jobban kiélvezhettem a köztük feszülő kimondott és a kimondatlan feszültséget, és annak finom, humoros megnyilvánulásait. Példának okáért, itt az egyik kedvenc részem:

Talán azt akarja, hogy csókoljam meg? Megvetően horkantott.Képtelen felfogni, miért vannak úgy oda az itteni nők a csókért! Mi abban a jó, hogy a szájuk összeér? Nyálas és ragad. Bűzlik és meleg, akár egy pöcegödör. Egyszer próbálta ki, akkor is Merryweather unszolására, és köszöni szépen, annyi bőven elég volt.

A kalandos történet mellett a könyv befejezéséért is hatalmas piros pont az írónőnek. Manapság ugyanis rengeteg a nyitott végű történet. Ebben az esetben azonban Asarella története méltó befejezést kapott. Olyat, ami igazi lezárás, de ez természetesen nem akadályozza meg az olvasót abban, hogy reménykedjen a folytatásban. Azt gondolom bőven van még a karakterekben, nem is beszélve két titokzatos szereplőről: a Szürke Kalaposról és Lord Winterwoodról.
 Ha jól tudom, az Arany és Ónix az első megjelent könyve Hercz Júliának, melyhez ezúton is szeretnék gratulálni. Remélem, még sok hasonlóan olvasmányos, kalandos történet van a tarsolyában. És ha elfogad még egy szubjektív véleményt: Következő könyve borítójának tervezésére is Aux Elizát kérje fel. mert az Arany és Ónix borítója egyszerűen szemet gyönyörködtető!


Prológus

Asarella Fane úgy érezte magát, mintha az a bizonyos kisördög bújt volna belé, amiről anyja annyiszor beszélt. Csacsogni akart, kacarászni, de elég volt egyetlen pillantást vetni az anyjára, hogy visszanyelje a szavait. Lábának azonban nem tudott parancsolni, az tovább mozgott szoknyája alatt. Előre-hátra, jobbra-balra, megállíthatatlanul, akárcsak apró legyezője, ami kolibriszárnyként csapkodott, hogy lehűtse a bál élményeitől felhevült testét.
– Rell, ha továbbra is így ficánkolsz, a hintó rugói végleg fel fogják adni. Egy hölgy nem viselkedik így. – Anyja fehér kesztyűs keze figyelmeztetően megérintette a lábát, mire Asarella abbahagyta a mocorgást. Legyezője összecsuklott. Ajkát beharapta, még pislogni is elfelejtett, ahogy próbálta fékezni magát. Elismerésre várva pillantott az anyjára.
A bérelt hintó ablakain beszökött a lámpások fénye, így jól látta az anyja arcán felbukkanó, elégedett mosolyt. Ettől Asarella azonnal elvesztette az önmagával vívott csatát. Jókedve bugyogva tört elő, és betöltötte az éjszaka selymével burkolt teret. Pont úgy, mint a bálon, amikor végre, egy év után újra találkozhatott az unokatestvérével, Estherrel. Alig merte elhinni, hogy valóban őt látja. Az illemről teljesen megfeledkezve ölelte át, és csak anyja figyelmeztető torokköszörülésére engedte el, de csak addig, amíg kézen ragadva elnem iramodtak kézen fogva körtáncot járni.
Lepillantott kesztyűs kezére, és megmozgatta ujjait. Mintha most is érezné Esther szorítását. Elmosolyodott az önfeledt, kacagással, tánccal és pusmogással töltött órák emlékétől. Alaposan kibeszélték, kinek melyik fiú tetszik, és miért. Asarella elégedett sóhajjal dőlt hátra. Fülében még mindig ott tekergőztek a Carlton House-ban tartott bálon hallott dallamfoszlányok, amit még a kerekek és a paták csattogása sem tudott elűzni. A keringő hangjai most halk hümmögésként törtek elő zárt ajkai közül.
Az apja velük szemben ült, halványzöld szeme a sajátjára emlékeztette Asarellát. Ráadásul mintha biztatás csillant volna benne. Asarella felnevetett, és pattogni kezdett az ülésen, mintha ötéves lenne.
–  Ezek szerint jól érezted magad a Régens ünnepségén, Rell. – Az apja hangja a bálon először kóstolt puncs ízére emlékeztette Asarellát. Válaszul felkacagott.
Nem kellett az anyjára néznie, így is látta maga előtt a szokásos, szigorú ráncokat a szája sarkában. Tudta, mit fog mondani, még a hanglejtést is fel tudta hozzá idézni: „Viselkedj úgy, mint egy tizenöt éves hölgy!” Az intelem kimondatlanul keringett a fejében, már várta, mikor hangzik el a valóságban is.
A kerekek megcsikordultak a keményre tömörödött kavicsokon. A hintó éles kanyart vett.
Asarella elvesztette egyensúlyát, és anyjának esett. Körülölelték. Mélyen beszívta az ismerős, nyugtató tavaszillatot, még közelebb furakodott. Olyan jó hozzábújni, és egy pillanatra megpihenni! Remélte, az anyja ezt bocsánatkérésnek fogja tekinteni. Csak húzta és húzta az időt, nem akarta elengedni, és magában hálát adott a kocsisnak a hirtelen elkanyarodásért. Izmai ellazultak, a vérében lüktető zene is andalító zümmögéssé halkult, ahogy anyja szívverését hallgatta.
Apja sétapálcája koppant.
Anyag súrlódott anyagon.
Torokköszörülés.
Asarella szemhéja felpattant, élesen beszívta a levegőt. Minden idegszála megfeszült, és azt üvöltötte, baj van!
Félelem szikrái gyúltak benne, szívét gúzsba kötötték a hangok. Kérdőn felnézett.
– Minden rendben – puszilta meg az anyja mosolyogva a homlokát. Csakhogy Asarella felismerte hangjában a feszültséget, úgy szólt, akár a hárfa túlfeszített húrja. Valami olyasmit akart felelni, hogy már nem kisgyerek, de a hintó hirtelen lefékezett.
A lovak dobbantásait ideges horkantások váltották fel.
Puff!
A hintó megremegett, amit gyors koppanások kísértek. Asarella az anyjába kapaszkodott. Meg akarta kérdezni, mi történt, de apja már ki is pattant az éjszakába. Az ajtó képtelen lassúsággal csukódott be mögötte.
A táj vörösen villant.
Dörr.
A sötétségben eddig összemosódott ég és föld kettévált.
Apja összeesett. Az ablak vért könnyezett.
Asarella szíve a gyomrába süllyedt. A formálódó sikoly a torkában ragadt, és vergődött, akár a ketrecbe zárt madár. Újra az anyjához akart bújni, keze azonban erőtlenül hullott oldala mellé.
Mintha kívülről szemlélte volna az eseményeket.
Az ajtó kivágódott. A hintó oldallámpásának fénye félarcúvá tette a gyilkost. Szeme elveszett mély, árnyba vesző gödrében. Halovány bőr fedte arccsontján fekete szeplőknek tűntek a vérpöttyök. Szőrtelen, izmos kéz nyúlt Asarella felé. Egy külvilági! El akart húzódni, de az izmai megfagytak, mozdulni sem bírt.
Tavaszillatú felhő lökte hátrébb. Anyag suhogott, és a puha felleg elfedte Asarella szeme elől a sötétséget.
– Menekülj! – Anyja magasra ívelő hangjára visszazuhant saját testébe, izmai mozdultak. Legördült az ülésről. Az ellentétes oldalon kiugrott a hintóból, egyenesen egy megtermett férfi markába.
– Megvagy, kismadár! – A mély hangot nevetés kísérte. A férfi telt ábrázatából fekete hiátusokkal tarkított fogsor vigyorgott rá.

© Könyvmolyképző, 2019

Olvasd tovább!

"Szerzők a középpontban" hét - J.K. Smith | 4. nap | Netflix Book Tag

2020. november 19., csütörtök

Nincsenek megjegyzések

Sziasztok!

Írói hetünk negyedik napján NETFLIX Book Tag kitöltésére invitáltuk meg az írónőt. Ha kíváncsiak vagytok melyik könyvet olvasta utoljára, vagy melyik könyvet/sorozatot olvasná szívesen újra, feltétlenül el görgess lejjebb és olvasd el bejegyzésünket!


1. RECENTLY WATCHED: Legutóbb olvasott könyv


J.K. Smith: A legújabb könyvem olvasgatom ellenőrzés gyanánt. 😅 J.K. Smith - Ahol elkezdődött, ott ér véget.

Genevieve: Egy számomra új írónő Thandiwe Mpofu: Devious Kisses könyve volt a legutóbbi amit olvastam, és ajh.... Julian *-*

Coeur: Herz Júlia: Arany és Ónix. Sajnos nyáron elszenvedtem életem első olvasási krízisét, s csaknem fél évig nem olvastam szinte semmit. Ezt a könyvet májusban kezdtem el, azután félbemaradt. Pár napja újrakezdtem az olvasását, és alig két nap alatt bedaráltam. Nem is értem, hogy hagyhattam félben!

Kikyo: Leigh Bardugo: Ostrom és vihar c. könyve, és kegyetlen jó volt. Jöhet a Pusztulás és felemelkedés.


2. TOP PICKS: Korábbi olvasmányok alapján ajánlott könyv

J.K. Smith: Ha maradnék - Gayle Forman

Genevieve: Ha romantikus történetre vágytok ajánlom olvasásra S.M. Soto: Chasing the Moon c. könyvét, IMÁDTAM! Igazi "siratós" könyv! Ha kicsit sötétebb vizekre eveznétek akkor pedig Isabella Starling: Tyrant Twins c. könyvét olvassátok el. Majd megőrültem olvasása közben, mégis imádtam!!!

Coeur: Jaj, nagyon sok könyvet ajánlanék szívesen, annyi jó könyv van! De fantasy rajongóként legyen most Brent Weeks: Éjangyal trilógiája.

Kikyo: Hú, ebből olyan sok van, hogy egy hétig sorolhatnám. Ezért legyen egy olyan, ami több műfajba besorolható. Jennifer L. Armentrout: Perzselő csók


3. RECENTLY ADDED: Legutóbb vásárolt könyv



J.K. Smith: Bauer Barbara - A fényfestő

Genevieve: Thandiwe Mpofu: Devious Kisses, Cruel Kisses... Julian, Liam awwww....

Coeur: Kedvenc magyar írónőm minden könyvét megvásárolom. Így a könyvespolcom legutóbb az ő művével gyarapodott. Vavyan Fable: Mennyből a Húsvét.

Kikyo: Még mindig Miklya Luzsányi Mónika: Az ecsedi boszorkány című könyve. Sajnos a vágyaim és a pénztárcám nem állnak szinkronban egymással.


4. POPULAR ON NETFLIX: Könyvek, amiket mindenki ismer

J.K. Smith: Harry Potter sorozat - J.K. Rowling

Genevieve: Gillian Flynn akármelyik könyve, igaz hogy még csak a sorozatot illetve a filmeket láttam, de mindenképpen el fogom olvasni a könyveket!

Coeur: Nem tudom, hogy mindenki ismeri-e, de szerintem méltán népszerű sorozat, Andrzej Sapkowski: Vaják (Witcher) sorozata,. Eddig négy részt olvastam, és persze láttam a Netflix által készített remekbe szabott filmsorozat első évadát is.

Kikyo: Leigh Bardugo Grisaverzumát szerintem senkinek sem kell bemutatni. Bármelyik könyvet hozhatnám belőle. Nekem személy szerint a Hat varjú a kedvencem. Azért is jutottak eszembe pont ezek a könyvek, mert úgy tudom, a Netflix már készíti belőle a sorozatot.


5. COMEDIES: Egy vicces, szórakoztató könyv

J.K. Smith: Vavyan Fable - Mesemaraton

Genevieve: Ha vicces könyvről van szó szerintem erről senkinek sem fogok én az eszébe jutni. A szórakoztató műfaj sokkal közelebb áll hozzám, akkor pedig a közelmúltban olvasott P. Dangelico: Wrecking Ball - A romboló c. könyv jut eszembe. Humoros, de aranyos történet amiben a két főszereplő között rendszeres az "adok-kapok".    

Coeur: Ellen DeGeneres Emmy-díjas amerikai humorista, műsorvezető Szórakozol velem? című könyvének olvasásakor ismerkedtem meg Ellen egyedülálló stílusával, humorával. És legnagyobb meglepetésemre az is kiderült, hogy fiam már régóta ismeri és szereti talk show-ját:

Kikyo: Emlékeim szerint Tricia Levenseller regénye, A kalózkirály lánya volt az, amin többször is hangosan felnevettem. Egyszerűen imádtam Alosát és Rident. Igazi könnyed, szórakoztató olvasmány, csak az a baj, hogy nagyon hamar kivégeztem. ☺


6. DRAMAS: Egy karakter, akire illik a drámakirály/nő jelző

J.K. Smith: Andi - J.K. Smith Káosz a köbön

Genevieve: Elizabeth - Ilsa Madden-Mills: Balhés brit könyvéből, nem bírtam a csajt...

Coeur: Passz.

Kikyo: Ó, mivel nemrég olvastam a Erin Watt Royal-sorozatának legújabb kötetét, a Bukott örököst, mindkettőre van példám Easton Royal és Felicity Worthington személyében.


7. ANIMATED: Egy könyv, melynek borítóján rajzfilm figurák találhatók

J.K. Smith: Micimackó - A.A. Milne

Genevieve: Ugyan tudom, hogy létezik ilyen, de sajnos nem emlékszem egyre sem.

Coeur: Jeff Kinney: Egy ropi naplója- igazi animált, képesregény, amely sok-sok kis kamasszal szerettette meg az olvasást.

Kikyo: Hirtelen Mo Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere című sorozata jutott eszembe. Mindegyiknek gyönyörű a borítója, anime/manga rajongóként pedig főleg! Amióta először megláttam, szemezek vele, már nagyon szeretném elolvasni.


8. WATCH IT AGAIN: Könyv vagy sorozat, amit újraolvasnék


J.K. Smith: Margaret Atwood - A szolgálólány meséje

Genevieve: Mivel januárban érkezik Amo Jones: The Elite Kings Club sorozatának 6. része, így újra fogom olvasni a teljes sorozatot ;)

Coeur: Tudom, hogy már sokszor írtam, de ha egyszer ez az igaz: a Harry Potter-t nem lehet elégszer olvasni! De tervben van Sarah J. Maas Üvegtrónjának újrakezdése is, hogy aztán az egész történet folyamot egy huzamban végig olvashassam. 

Kikyo: Nem szívesen „pazarlom az időt” újraolvasásra, pedig sok történet van, amit újra meg újra átélnék, de mindig az lebeg előttem, hogy annyi elolvasandó könyv van még előttem. De most elhatároztam, hogy egyik legnagyobb kedvencemet.


9. DOCUMENTARIES: Egy non-fiction könyv, amit csak ajánlani tudsz

J.K. Smith: A lányom nélkül soha - Betty Mahmudi

Genevieve: Passz...

Coeur: Kepes András: Világkép. Gondolatébresztő, inspiráló, és roppant szórakoztató, egyedi hangvételű mű. 

Kikyo: Nehéz kérdés, mert nagyon sok ilyen könyv van. Azt hiszem, ami utoljára legjobban megragadott, az Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek c. könyve volt.


10. ACTION AND ADVENTURE: Egy cselekménnyel, akcióval teli, pörgős könyv

J.K. Smith: J.K. Smith- Ahol elkezdődött, ott ér véget 😉

Genevieve: Rina Kent: Reign of a King

Coeur: Carrie Cooper: A szemtanú című könyvének első fejezetében Lily rosszkor van, rossz helyen. Ezzel aztán olyan kaland cunamiba keveredik, ami nem hagyja pihenni az olvasót sem.

Kikyo: Lana Millan: Raziel2. Néha csak kapkodtam a fejem, úgy pörögtek az események. Raziel és Belader szócsatái pedig még rá is tettek egy lapáttal. Nagyon bírtam!


11. NEW RELEASES: Egy nemrég megjelent / hamarosan megjelenő könyv, amit szívesen elolvasnék


J.K. Smith: Tomor Anita - Veled egy szigeten

Genevieve: Thandiwe Mpofu: Bitter Kisses, december 17-én érkezik! (kép csupán kedvcsináló, nem borító)

Coeur: Minden, amit Böszörményi Gyula ír, az KELL nekem! Szóval a kívánság listám első helyén manapság Ambrózy báró következő esete: A Barnum-rejtély áll.

Kikyo: Stephanie Garber: Finale c. könyve. Imádtam az egész Caraval sorozatot, be is van ütemezve a befejező rész. Bár már ott tartanék, hogy olvasom!

Olvasd tovább!
Copyright © GCK's Book Review Blog. Blog Design by SkyandStars.co