2020. január 27., hétfő

Értékelés + Beleolvasó | Jewel E. Ann: Zajlik az élet


Jewel E. Ann: Zajlik a élet
Eredeti cím: When Life Happened
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordította: Szarvas Szilvia
Oldalszám: 464


Fülszöveg

Sosem ​tudhatod, mikor kell átértékelni az elveidet…

Parker Cruse megveti a hűtlenséget.

Valószínűleg azért, mert a barátja az ikertestvérével csalta meg. Aztán némi hashajtó a nővére esküvőjén végleg tönkreteszi eleve feszült viszonyukat. Parker elhatározza, hogy felnő és végre huszonhat évesként viselkedik.

Első lépés: Kiköltözni a szülői házból. Második lépés: Munkát szerezni. És erre lehetőség is adódik, amikor találkozik új szomszédjával, Gus Westmannel. A konzervatív értékrenddel és nem mindennapi kinézettel rendelkező férfi különleges képessége, hogy hihetetlenül erotikusan mondja ki Parker nevét. És nős. A felesége, Sabrina, egy sikeres cég vezetője, felveszi a lányt. Parker a lehető legjobb személyi asszisztens akar lenni, ezért megfogadja, hogy mindenre odafigyel, megsétáltatja a kutyát, elmegy a vegytisztítóba, és nem csókolja meg Gust – újra.

Harmadik lépés: Ne ítélkezz!

Negyedik lépés: Tartsd észben, hogy ha közbeszól az élet, … egy szemvillanás alatt teszi.

Olvasd el, de készíts magad mellé zsebkendőt!

Először is az "Olvasd el, de készíts magad mellé zsebkendőt!" figyelmeztetést igenis figyelembe kell venni! 

Jewel E. Ann külföldön méltán ismert írónő, azonban eddig nem olvastam tőle... Zajlik az élet című könyve egy humoros, mégis szívszaggató történet. 
A történet több szálon fut. Először Parker és Gus, majd Levi és Parker szemszögét ismerhetjük meg. 
Parker egy kedves, szeleburdi lány. Hihetetlenül nagy szíve van, rendkívül könnyen szerelembe esik. A 26 éves Parker össze sem hasonlítható korábbi önmagával, el nem tudnám képzelni hogy noteszbe jegyez fel mindent. Mintha nem is ő lenne.  A történet végére hatalmas jellemfejlődésen esik át. Megtanulja, sőt saját bőrén tapasztalja meg, hogy nem minden fekete vagy fehér. 
Első barátja megcsalta és innentől kezdve erősen ellenzi a hűtlenséget, ami szerintem érthető is. Azonban berobban életébe Gus és feje tetejére állítja Parker világát. Sajnos azonban egy baleset következtében kapcsolatuk a vártnál korábban ér véget. Ekkor lép színre Levi aki színes és vicces öltönyében elhallgattatja a zajokat és vidámságot csempész Parker életébe. Több száz fajta szerelem tombol a világon, de ilyen csak egy létezik az életben. Ha megtapasztaljuk fizikailag "fáj" a hiánya. Parker és Levi kapcsolata pedig pont ilyen. Miért nem mesélem el bővebben? Mert ha elolvasod te is ÁTÉRZED és nem csak olvashatod amiről beszélek! ;)

Kedvenc idézetek

Parker nem a tökéletessége miatt szerette, hanem a hibái miatt, amik alig várták, hogy megkapják a második esélyt. A lelke sebezhető részéért, ami a helyét kereste a világban. Ő akart lenni ez a hely.

Nem tudsz felkészülni a csodára, a csoda magától történik.

Gus tévedett. Létezett valami férfi és nő között, ami mélyebb volt, mint a vágy, tovább tartott, mint a hűség, és táplálás nélkül is életben maradt – nem úgy, mint a szerelem. Csak egyszerűen létezett. Levi volt a csend az élet fülsüketítő zajában. Nem tudta megmagyarázni, de érezte. Ez volt az egyetlen dolog, amiben biztos volt ebben a kifürkészhetetlen életben.

 Ha az élet játék, miattad örökké játszani akarom, mindegy, ki nyer vagy veszít.

A legkisebb szobában élt a legnagyobb vesztes. A kihúzható ágy, a kék pöttyös ágynemű, a rockzenekarok és híres röplabdajátékosok posztereivel borított falak hűen sugározták: szánalom a
köbön.
– Vidd csak el az ágyat, Parker! Betehetnéd az egyik üres szobába.
– Nem viszem el az ágyat, anya.
– De miért nem? Hiszen négyéves korod óta alszol benne.
Parker lekapcsolta a villanyt, és a holmijai maradékát is lecipelte a lépcsőn.
– Anya, meg is válaszoltad a saját kérdésedet.
Nem volt semmi dicsőség abban, hogy huszonhat éves korára még mindig a gyerekkori ágyában aludt, ahogy az alkalmi munkák sorában és az elfecsérelt főiskolai években sem. Parker Cruse nem úgy tervezte, hogy ennyi idősen még mindig a mamahotelben fog lakni.
Ahogy azt sem hitte volna, hogy éppen a gimnáziumi szerelme fogja megcsalni Piperrel – az ikertestvérével.
– Sunyi ribancból nem lesz szalonna. – A lány sátáni mosollyal vette szemügyre a boldog párocska fényképét.
A félrelépők esküvőjének napja óta Parker nem szőtt terveket és a nővérével sem állt szóba többé. Piper döntése volt, nem az övé. Egy jó adag hashajtó a menyasszony reggeli kávéjában helyrehozhatatlan károkat okozott a kapcsolatukban.
– A testvéred nem ribanc és nem sunyi. Már két év is eltelt az esküvő óta… Szerintem fel kellene hívnod.
Parker nem vett tudomást az anyja békítő kísérleteiről és az ikertestvéréről alkotott elfogult véleményéről sem. Vetett egy utolsó pillantást a foltos kandallópárkányon álló ezüstkeretes, huszonötször húszas esküvői fotóra. Végigfuttatta az ujját a fán.
– Mikor törölgettél utoljára?
– Parker, kérlek!
– Anya, kérlek! – utánozta csúfolódva az anyját Parker, miközben ledörzsölte az ujjáról a port.
– Komolyan beszélek. Piper a testvéred. Annyira idegesít, hogy egyikőtök sem tud túllépni a történteken és tiszta lappal kezdeni!
A fotón is legalább egy hónap pora ült.
– Én is komolyan beszélek. Mindig megszidtál, ha nem segítettünk a házimunkában, de most, hogy szívesen segítenék, mindig azt hiszed, téged kritizállak azzal, ha törölgetek vagy porszívózok.
– Ne válts témát!
Parker nekiállt ujjal írni a kandallópárkányra.
S z é g y e n
– Parker! – Janey Cruse a lánya fenekére csapott, és a kezével elmaszatolta a feliratot. – Most kénytelen leszek mindent lepakolni, és letörölni a párkányt! Rosszabb vagy, mint azok az idióták, akik ráírják a piszkos kocsik ablakaira, hogy: „Moss le!” Rosszabb? Dehogyis. Parker a piszkos kocsik ablakaira is ráírta, hogy: „Moss le!”
A lány felemelte az esküvői képet, és szemügyre vette a nővére világosbarna haját, ami hullámosan omlott le a hátán, akár az anyjuké. Megalázottságában és engesztelhetetlenségében a saját haját vállig érőre vágatta, kiegyenesíttette a fenébe, és három árnyalattal sötétebbre festette, mert teli volt a hócipője az egypetéjűséggel.
– Milyen ügyesen kiretusálták a ruhauszályát! – Parker megrázta a fejét, és halkan füttyentett. – Mi majdnem egy órát güriztünk, hogy kisikáljuk a szart abból a csipkecsodából.
– Nem vagy vicces, Parker.
– Nem. – Az anyja felé fordult, fülig érő vigyorral. – Nem hát!
– Tönkretetted az esküvőjét.
Parker vállvonogatva húzogatta ujját a poros fényképen.
Á r u l ó
– És? Nem halt meg senki.
– Parker, kérlek!
– Anya! – Parker elnyújtva ejtette ki a szót, megakadályozva ezzel, hogy az anyja belekezdjen egy komoly beszélgetésbe.
A kocsifelhajtóról három rövid dudaszó hallatszott. Janey összevont szemöldökkel nézte a fotót, miközben Parker visszatette a helyére. A lány megragadta a szürke, fonott szennyeskosarat, és a sok
használattól összekarcolt, megkopott mintás linóleumon átvágva a hátsó ajtó felé igyekezett.
– Piper is ezt mondta nekem. – Parker ledobta a kosarat az ajtó mellé, hogy az apja kivihesse a kocsihoz, majd ismét az anyja felé fordult. – Amikor rajtakaptam őket meztelenül az ágyamban…
– Parker, erről nem akarok tudni…
A lány erőtlen nevetése elhalt a szaggató fájdalomban. A mosogatógép csörögve és bugyborékolva táncolt az idegein és anyja békítő kísérletein. Még most, évekkel később is fájt.
– Miről? A részletekről? Persze, nem kell tudnod, hogyan cuppant a drága, ártatlan Piper szája a barátom fa…
– Parker! – Janey a mellkasára szorította az öklét, mintha egy láthatatlan gyöngysorért nyúlna.
Parker biztosra vette, hogy a szülei a házaséletük során egyetlenegyszer feküdtek le egymással. Amióta az eszét tudta, külön hálószobában aludtak. Janey sosem értette, mi „olyan nagy durranás” a szexben. Azon ritka alkalmakkor, amikor egyáltalán kiejtette a szót, az undortól eltorzult az arca.
– Ennyi?
– Igen – válaszolt Parker az apjának, de nem fordult el a savanyú képet vágó anyjától.
Az apja megragadta a kosarat. Pár másodperccel később egy széllökés becsapta a szúnyoghálót.
– Rendben. Akkor nem mesélek el több részletet, csak egyetlenegyet. Amikor megmondtam Pipernek, hogy tönkretette az életemet, és két röplabdaösztöndíjat mondtam le azért, hogy ugyanoda
járhassak főiskolára, mint Caleb… csak ennyit mondott: „Sajnálom, Parker, tényleg sajnálom, de senki sem halt meg.”
– Drágám… – Janey oldalra döntötte a fejét, és gyengéden folytatta: – Azért még nem kellett volna így elbánnod vele az esküvője napján.
Parker testén végighullámzott a kitörni készülő harag, az arca lángolt.
– Nem kellett volna olyan idióta pohárköszöntőt mondania a próbavacsorán!
– Nagyon kedves pohárköszöntő volt.
– A nagy lószart volt az, anya!
 – Parker, kérlek! – Az anyja ciccegve csóválta meg a fejét. – Miért beszél egy ilyen okos lány ilyen csúnyán?
Az évekig tartogatott harag most végleg kitört. Parker a hajába
túrt, tincseit a füle mögé tűrte beszéd közben.
– Hadd frissítsem fel a memóriádat! Valahogy így hangzott: „Szeretném megköszönni Parkernek, hogy olyan óvatlan volt a Caleb és
köztem virágzó szerelemmel kapcsolatban, és aztán olyan nagylelkűen félreállt, csak hogy mi együtt lehessünk.” Ez nem kedves pohárköszöntő volt, hanem szavakkal végzett, iszonyúan megalázó és lealacsonyító élveboncolás.
Janey közelebb lépett, és megsimogatta a lánya arcát.
– Piper telefonált tegnap. Jövő hónapban hazaköltöznek Calebbel. – A szája együttérző mosolyra húzódott. – A testvéred gyereket vár.
Persze, majd Hiszékenykének vagy Óvatlankának fogják hívni,
így elmondhatják, hogy Parkerről nevezték el.
– Akkor jó is, hogy elköltözöm. Meglátogathatnak titeket anélkül, hogy összefutnának velem.
Díjat érdemelt volna tettetett magabiztosságáért, a híres „költözés” ugyanis a nagyszülei régi tanyájára, az út messzi túloldalára történt. Lenyűgöző függetlenségi színjáték egy főiskolát végzett huszonévestől. Ha Piper és Caleb tényleg róla nevezné el a gyereket, a Bénabéla lenne a legjobb választás.
– Elvigyelek kocsival, vagy sétálsz? – kérdezte az apja. – Már beálltam a garázsodba a Kék Vénséggel. Szerezz egy garázsnyitót, lehetőleg még a tél előtt.
Parker odafordult, és kierőltetett egy félmosolyt a makacsul beragadt szemöldökráncolás alól.
– Vezetek én. Talán hivatalosabbnak tűnik tőle az egész. A garázsnyitó meg ráér, magamtól is ki tudom nyitni és becsukni az ajtót.
– Hiányozni fogsz, kicsim.
Bart Cruse a szemét forgatta a felesége szavai hallatán.
– Az isten szerelmére, asszony, csak az út másik oldalára költözik, még száz méterre se lesz!
Újabb plecsni Parker lúzerségére.
– Nyisd bukóra az ablakokat! Ne felejtsd el, hogy frissen van festve a ház, és bár az alapozóban nincs illékony szerves anyag, a színezékben igen! És ne felejtsd el ellenőrizni a füstérzékelő elemeit!
– Persze, anyu. – Parker felemelte a hüvelykujját az anyjának, majd követte az apját, és kilépett az ajtón.
– És ne hagyd ki a szénmonoxid-érzékelő elemeit se! Mert elfelejted, mire télen bekapcsolod a kazánt.
Bart kuncogott, ahogy a kocsifeljárójukra szórt murva csikorgott a cipője alatt.
– Látod, mit kell kiállnom harmincöt éve?
Parker hunyorgott, mert egy hirtelen szélroham felkavarta a homokot, amikor beugrott a kocsiba.
– Csak aggodalom formájában fejezi ki a szeretetét, de attól még
szeret. – Becsapta az ajtót.
Az apja mormogott valamit, de nem kedveskedés volt.

© Könyvmolyképző, 2019


Share:
Olvasd tovább →

2020. január 24., péntek

Kvíz Péntek - Melyik állítás igaz?


Sziasztok!

Arra gondoltam, ezen a héten egy kicsit nehezebb próba elé állítalak benneteket, és befejezetlen állításokat fogok feltenni egy-egy könyv kapcsán. A feladatotok az, hogy a három lehetőség közül kiválasszátok a helyes befejezést!



Share:
Olvasd tovább →

2020. január 22., szerda

TOP 5 Szerda - TOP 5 Könyvadaptáció


Sziasztok!

Mai témánk TOP 5 Könyvadaptáció. Manapság nagyon sok könyvet filmesítenek meg (megjegyzem mellékesen: nagyon jól teszik!). Mi pedig összegyűjtöttük kedvenc könyvadaptációinkat! Ha van kedvetek csatlakozzatok hozzánk! Hozzászólásban nyugodtan megírhatjátok a ti kedvenceiteket is! 

Genevieve

Azt hiszem januárban ez a legnehezebb TOP 5 Szerda amit sikerült összehoznunk xD. Az a helyzet, hogy nagyon kevés olyan könyvet olvastam amelyet később meg is filmesítettek. Általában mindig beleesek abba a csapdába hogy előbb megnézem a filmet, és mivel már tudom mi történik benne ezért nem fogom elolvasni a könyvet. Kivéve Cassandra Clare Csontvárosánál, mert ott miután megnéztem el is olvastam a könyvet :D. Ezzel egyet ki is pipáltam a listámról. Aztán ott van Az éhezők viadala trilógia első része, olvastam is, láttam is. A film jobban tetszett, nagyon látványos volt. Folytatom a sort J.K. Rowling Harry Potter sorozatával, melynek eddig csupán 3 részét sikerült elolvasnom, azonban az összeset láttam. Mindegyik egyformán tetszett. Egyszerűen megunhatatlan. Danielle Steel: Emlékezés, ez könyv öröm szerelem. Miután olvastam és megláttam hogy film is készült belőle egyszerűen muszáj volt megnéznem. Nos azt hiszem számomra itt véget ért a TOP 5 és sajnos TOP 4 lett belőle :D

Coeur

Általában azokat a könyvadaptációkat kedvelem, amik csak kis mértékben térnek el az eredeti történettől. Ezért az én top listámon is ilyen filmek fognak szerepelni. 

1.Kezdeném a sort egy olyan könyvvel, amit a film megtekintése után olvastam el. R. J. Palacio: Az igazi csoda című könyvéből készült filmre hívták előbb fel a figyelmemet. S mivel a film nagyon tetszett, kíváncsi lettem az eredeti műre is. Aztán a könyv annyira tetszett, hogy bekerült a kedvenceim közé. A film és a könyv is kötelező!
2.Patrick Ness-Siobhan Szólít a szörny című könyvéből készült film isnagyon szerettem. Igazán átadta azt az érzést, amit a könyv olvasásakor éltem át. Szóval nem úsztam meg könnyek nélkül.
3. Lois Lowry: Az emlékek öre című könyve az egyik kedvenc ifjúsági regényem. Nagyon örültem, mikor megfilmesítették. És milyen zseniális módon jelenítették meg a "tökéletes" éltük szürkesége és az emlékek érzelemdússága közti különbséget! Kihagyhatatlan!
4. Az éhezők viadala trilógia olvasásakor biztos voltam abban, hogy filmen is viszont fogom látni Suzanne Collins által megálmodott különleges világot. S be kell valljam, nem egyszer láttam már a filmeket. A könyvekből és a filmekből is az első két rész a kedvencem.
5. Végül egy olyan könyvet választottam, amiből nem film, hanem filmsorozat készült. Nem is csoda, hisz George R. R. Martin Trónok harca nem egy másfél órás történet.  A sok szálon futó történetet remek szereplőgárda keltette életre. Minden apró részletre ügyelve, rendkívül igényesen jelenítették meg a hét királyság minden kis szegletét.  És hát a sorozat intro-ja egyszerűen zseniális!


Kikyo

Nincs könnyű dolgom a mai TOP5 szerdával, filmes téren ugyanis nem állok igazán jól, mondhatni, néhány évvel le vagyok maradva. A könyvadaptációkkal amúgy is fenntartásaim vannak, mert amilyen jól el lehet készíteni a filmet könyv alapján, legalább annyira el is lehet rontani. Hála Istennek azonban láttam néhány igazán jó könyvadaptációt. Pl. fantasy téren egyáltalán nem panaszkodom, hiszen A gyűrűk urát vagy a Narnia krónikáit (amit láttam) éppen annyira szeretem filmben is, mint az eredeti olvasmányban. Szerintem ezek a filmek méltók az eredeti történethez. Ugyanezért szeretem az Egy gésa emlékiratait is, nemcsak többször olvasós, többször nézős is volt, és szerintem lesz is. Nagy kedvenceim az Éhezők viadala filmek, a könyveket és a filmeket is maratonban nyomtam le annak idején. Tényleg... Megint meg is kellene nézni. Végül, de nem utolsósorban muszáj megemlítenem Az angol beteget, amit (még a videokazettás korszakban) ronggyá néztem. A könyvet most kezdtem el olvasni, bízom benne, hogy ugyanolyan élményeim lesznek, mint a filmmel. Utolsó utáninak pedig engedjetek meg nekem egy filmes tervet: Sok év után legyőztem a félelmem, és elolvastam  Stephen King Az c. regényét, most készülök lelkileg a filmre, mert a könyv iszonyat jó volt. Február végén elmesélem, mire jutottam. :)

Következő heti téma:
5 könyv amin sírtál


Share:
Olvasd tovább →

2020. január 20., hétfő

Értékelés + Beleolvasó + Borítók | Megkopott korona

Csatlakozz zónánkhoz!

Erin Watt: Megkopott korona
Eredeti cím: Tarnished Crown
Sorozat: A Royal család
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordította: Benedek Dorottya
Oldalszám: 192


Fülszöveg


Gideon Royal két évvel ezelőtt, egyetlen hiba miatt elveszítette álmai szerelmét. Azóta megcsömörlött, közönyössé vált, és belekerült a zsarolás, a szívfájdalom és a veszteség végtelen spiráljába. Amikor egyetemre került, azt remélte, mindent újrakezdhet. Ám a sors másként tervez, és ismét az útjába sodorja Savannah Montgomeryt.

Savannah úgy hiszi, nincs már visszaút Gideon árulása után.

A fiú azt reméli, téved.

Megbocsátás. Remény. Megváltás. Gideon megfogadta, hogy visszaszerzi a lányt, aki elrabolta a szívét. És ha egy Royal elhatároz valamit, a végsőkig elmegy, hogy valóra váltsa.

A szédítően népszerű Royal családban mindig történik valami.

Hagyd, hogy kiragadjon a hétköznapokból!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!
Rengeteget gondolkodtam azon mégis hogyan fogalmazzam meg szépen azt amit érzek. De rájöttem hogy ezt lehetetlen kulturáltan elmondani. Mert hát, ez mi ez? Értem hogy én, hogy ez egy kiegészítőkötet! Ettől függetlenül azt nem értem miért nem lehetett tartani az előző 3 könyv színvonalát? EZ a könyv a teljes KÖZÖNY. Nincsenek érzelmek, csak a sivár tények. Utalás híján időben is kegyetlen nehéz volt elhelyezni. A könyv háromnegyedénél kaptunk egy mentőkötelet és innen már nagyjából tudhatjuk mégis mely események után vagyunk. 
Egyáltalán nem lehetett érezni hogy Gideon és Savannah kapcsolata valamikor is "lángolt" volna. Gideon egy óriási nagy seggfej volt, Savannah meg egy kislány aki leste minden kívánságát. Ez a csaj szó szerint MINDENT elnézett neki, azt is furcsálltam hogy egyáltalán akkor dobta mikor kiderült a megcsalás. A magyarázat?! Elkezdődik a nemtudomhányadik fejezetnél aztán nem lesz belőle semmi!!! De most komolyan? TÉNYLEG? A csaj pedig valami orbitális (baromság) csoda folytán megbocsátva olvad karjaiba?! Édesem, egész nap csókolgathatnád a lábnyomomat, ezek után akkor sem kellenél....
Az egyetlen jó pont az Ellával való telefonálás volt....
Na igen, ez a kulturált dolog nem sikerült, bocsi... Remélem elnézitek nekem....


Erin Watt Royal család sorozata a kedvenceim közé tartozik. Annak ellenére, hogy nem mostanában olvastam az első köteteket, szinte a történet minden mozzanatára emlékszem,. Ezért is vettem örömmel, hogy a legidősebb testvérről, Gideonról is többet tudhatok meg.
Eddig is szimpatikus volt Gideon karaktere, de ezután még inkább, A kitartása, elszántsága, mellyel a hibáját jóvá kívánja tenni igazán imponáló,
Savannah-val kapcsolatban azonban eléggé ambivalens érzéseim voltak eddig is. Elég sekélyesnek és túlságosan befolyásolhatónak tűnt. S ebben a részben is olyan, mint aki nem igazán tudja mit akar. Vagy csak nem ismeri be, hogy mit akar. Az ízlésemnek kicsit sok volt a "nyafogás."

Minden esetre kettősük története egy könnyed délutánnal ajándékozott meg. De csak ennyi, és nem több.  Laza, pár órás olvasmány. Mert azért azt meg kell valljam, hogy a Megkopott korona nem az a könyv, ami nagy nyomott hagyna benned, vagy ami nagyon emlékezetes lenne.
Nagy reményekkel vágtam bele Gideon és Savannah történetébe, a Royal család ugyanis az első kötet óta megvett magának. Az első harmad után még reménykedtem, hogy: "beindul ez, csak várni kell még egy kicsit", aztán sajnos hiába vártam. Sajnos ez az a könyv, amit keserű szájízzel tettem le. Még mindig olyan se füle, se farka érzésem van vele kapcsolatban, mintha a teljes sztoriból kiragadtunk volna egy szeletet, ami aztán zavarossá, összecsapottá teszi a leírtakat. Gideont igazából sokkal "tökösebbnek" képzeltem az előzetes ismereteim alapján, mint amilyennek most kibontakozott előttem. Eleve furcsa volt, hogy az egyetemen senki sem tudja, ki ő, holott az eget a családja cége által gyártott repülőgépek töltik meg. És nem a világ másik végére ment egyetemre, hanem kb. a szomszéd városba. A párhuzamos történetmesélés tetszett, csak azt sajnáltam, hogy fogalmam sem volt, hogy a Cifra palota eseményeihez képest hol járunk. A végén, Steve felbukkanásakor tudtam csak időben elhelyezni az eseményeket. A képek körüli felhajtást sem igazán értettem, mert amit Samantha elmesélt, abban én semmi kompromittálót nem találtam. Egyébről meg nem esett szó. Vagy mégis volt? Aztán a nyüglődésükből hirtelen spoiler: megbocsájtottam, összejöttünk spoiler vége ugyancsak minden átmenet nélkül. Lehet, hogy ráfért volna még erre a könyvre kb. 100-150 oldal, és akkor az események fele nem maradt volna balladai homályban. Igazából a következő kérdések maradtak bennem ezzel kapcsolatban: Muszáj volt megírni, pedig nem akarták? Vagy szorította a határidő a szerzőpárost? Gideon személyében pedig sajnos csalódtam. A NAGY GIDEON ROYALnak sikerült megütnie a töketlen szintet ebben a kötetben. A látványos gesztusokkal pedig nálam nem emelkedett, hanem tovább süllyedt a mérce. Épphogy nem seggen csúszott Savannah előtt, aki pedig játszotta a sértett kamaszlányt. Gyakorlatilag mindketten éretlenül viselkedtek. A könyv fénypontja Ella megjelenése volt, abban a fél oldalban éreztem igazán a régi, megszokott színvonalat, aztán a jelenet záródásával ez újra el is tűnt. Kár érte. Régen pontoztam le ennyire könyvet (3 csillag), de abszolút nem ez volt az elvárásom az előzmények alapján. Csak remélni tudom, hogy Easton és az ikrek története megint hozza a megkívánt minőséget. S hogy kinek ajánlom? Nem is tudom. Sőt fogalmam sincs. Akik nem olvasták a Royalokat, azoknak semmiképp. Akik igen, azoknak talán. De nem bűn, ha kihagyjátok.

1. fejezet 
👠
Gideon

–Miért is mentem ebbe bele? – morgolódom, ahogy körbenézek a zsúfolt szobában. Ez a buli is olyan, mint az a több száz, amin tizennégy éves korom óta részt vettem, amikor is rájöttem, hogyan nyúljam le valamelyik verdát a fater garázsából. A zene jelentősen javult, mióta normális DJ-t hívnak ezekre a bulikra, de a sör gyatra, ahogy az anyag is.
– Mert van ingyenpia és dögös csajok. Mi más motiváció kellene? – feleli Cal Lonigan, az egyik úszó csapattársam.
– Költői kérdés volt.
– Látod azokat a bigéket? Az embernek már csak attól is félig feláll, hogy rájuk néz, kivéve, ha teljesen elkorhadt a farkad. Legalább tucatnyi ok áll ott, amiért érdemes volt eljönni – int Cal egy csapat lány felé a sörösüvegével.
Én mindegyiket tök egyformának látom. Dús, beszárított haj, szűk ruha, és olyan szandál, aminek a szíja a bokájukra tekeredik. Azt hiszem, a mostohahúgomnak van rájuk valami neve. Római szandál? Görög szandál?
Á, a fenébe is, érdekel egyáltalán? 
Nem. Nem érdekel. 
Már egy ideje semmi sem érdekel. 
Odaadom Calnek a söröm. 
– Én léptem.
– Lépsz? – ismétli hitetlenkedve. – És ahhoz ott mit szólsz? Az az ázsiai lány, ott, a sarokban tornász. Azt hallottam, rohadt hajlékony, úgy tekeredik, mint valami perec.
Mégis mióta akarunk pereceket dugni?
– Pláne lépek.
– Aggódom miattad, haver. – A szája elé emeli az üveget. Gondolom, azért, nehogy a sok szájról olvasni tudó rájöjjön, mit mond. – Az a hír járja, hogy már jó ideje nem mártottad bele a vödrödet egy kútba sem. Átmeneti zsugorodástól szenvedsz?
Szólásra nyitom a számat, hogy megmagyarázzam Calnek, ilyesmi nem létezik, de aztán elvetem. Túl sok klórnak volt kitéve babakorában, ami kihatott az agyára. Ezt igazán nem róhatom fel neki.
– Még szerencse, hogy jól úszol, és csinos a képed, Cal – veregetem hátba.
– Szerinted csinos a képem? – vinnyogja. Kikerekedett szemmel körbekémlel, hogy meghallotta-e valaki. – Nézd, haver, te is jóképű srác vagy, de, tudod, én nem abban a csapatban játszom, oké?
– Oké – nyújtom el a szót. – Mindegy, én léptem. Ez a buli…
De ekkor meglátom őt.
Sötét haja egyenes és fényes. Kék szeme köré éles vonalakat és füstös festéket kent, tökéletes ívű száját kiemelte. Azóta így sminkeli magát, mióta dobott engem. Azt üzeni: dühös a világra, és kész ezt valami szegény balekon levezetni.
Fogalmam sincs, hány sráccal kavart, mióta közölte, hogy épp annyi szenvedést fog nekem okozni, mint amennyit én okoztam neki, de tudom, hogy egyiket sem élvezte.
Hogyan is tehetné, ha a teste az enyém, épp úgy, ahogy az enyém az övé?
– Ki az a szépség, akit bámulsz? – kérdezi Cal kíváncsian.
– Ha hozzáérsz, neked véged, Lonigan – mordulok rá.
Azzal eloldalgok, hogy kiderítsem, mit keres Savannah Montgomery ebben a pokol bugyrabeli egyetemi buliban, amikor épp az Astor Park Prep elsőéveseinek az álmát kéne darabokra törnie.
Egy beképzelt nagyarc megelőz. Savannah feje fölé támasztja a könyökét, és megpróbálja megkörnyékezni, még mielőtt kiléphetne az ajtón.
Megragadom a srác vállát.
– A haverod, Paul téged keres. 
A galléros pólós, bárgyú képű seggfej pislogva néz rám. 
– Paul?
– Vagy talán Peter? Parker? Kábé ilyen magas. – Meglengetem a karom nagyjából az államnál. – Szőke.
– Jason Pruittra gondolsz?
– Ő lesz az.
Egy kevéssé gyengéd lökéssel elhessegetem a srácot Savannah-tól.
– Jobb lesz, ha megkeresem. – A seggfej a csajomra kacsint. – De tartsd melegen a helyet magad mellett! Nemsokára visszajövök.
– Ki az a Paul? – szólal meg egy hang mellettem.
A francba, Cal! 
Megpördülök. 
– Mit művelsz?
– Muszáj volt megnéznem, ki vonta magára a nagy Gideon Royal figyelmét. – Azzal óriási mancsát Sav felé nyújtja. – Cal Lonigan. De szólíts csak Longnak!
Sav kezet fog vele, és jóval hosszabb ideig szorongatja a kezét, mint szeretném.
– Long? Azaz Hosszú? Ez is egy olyan becenév, ami a szomorú valóságot igyekszik leplezni?
A fogamat csikorgatom. Igazi csoda, hogy van még fogzománcom. Azóta csikorgatom a zápfogaimat, amióta találkoztunk.
– Nem. Ez a reklám a valóságot tükrözi. Royal tanúsíthatja. Egy úszócsapatban vagyunk. – Lehajol, hogy csókot adjon Sav ujjaira. – Nos, hercegnő, hová vihetem, hogy megmutathassam, mennyire illik hozzám a becenevem?
– Még kiskorú – bököm ki.
– Dehogy, te seggfej. – Sav visszarántja a kezét. – Tizennyolc vagyok. És ebben az államban tizenhat a beleegyezési korhatár, ahogy azt te is nagyon jól tudod
– Tűnj innen, Cal! – Nem vagyok hajlandó Longnak hívni. – Ő az enyém. Ismered a szabályokat.
Savannah tekintete éles tőrként mered rám. 
– Nem vagyok a tiéd. 
Cal felsóhajt. 
– Oké. Oké. De a következőre én formálok jogot. 
Nem veszem le a tekintetem Savről. 
– Tedd azt! 
– Nem egy darab hús vagyok, Gideon – csattan fel Sav. – Nem címkézhetsz fel, mint valami récét egy vadászaton.


34816694. sy475  43082853. sy475  36508480. sy475  38090702. sy475


Share:
Olvasd tovább →

2020. január 17., péntek

Értékelés + Idézetek + Borítók | Cath Crowley: Szavak ​kékben

*képek forrása: vrbo.com, kotvefuzve.reblog.hu, pinterest.com, tristarvisual.com, autismafter16.com, medium.com

Cath Crowley: Szavak kékben
Eredeti cím: Words in Deep Blue
Kiadó: Menő Könyvek
Fordította: Molnár-Hartinger Emese
Oldalszám: 272


Fülszöveg


Rachel ​néhány éve beleszeretett Henry Jonesba. A költözésük előtti napon elrejtett egy szerelmeslevelet a kedvenc könyvébe a fiú családjának könyvesboltjában. Aztán várt. De Henry nem jelentkezett.
Most, hogy Rachel visszatért a városba – és a könyvesboltba is –, együtt kell dolgoznia azzal a fiúval, akit a legszívesebben soha többé nem látna. De Rachelnek biztos pontokra van szüksége. A bátyja meghalt néhány hónapja, és Rachelből minden érzés kihalt.
Míg Rachel és Henry egymás oldalán dolgoznak – könyvekkel, szerelmi történetekkel és lapok közé bújtatott levelekkel körülvéve –, reményt találnak egymásban. Hiszen az élet olykor kicsúszik az irányításunk alól, és kibírhatatlannak tűnik, a sorok közé írt szavak, a szerelem és egy második esély mégis elég lehet.
Díjnyertes könyvek-sorozatunkban olyan köteteket jelentetünk meg, melyek rangos ifjúsági irodalmi elismerésben részesültek.
Indie Book Awards for Young Adult fiction 2017
A Winner of the Prime Minister’ Literary Awards for Young Adult Fiction 2017

Ez valami gyönyörű volt! Nem igazán találok szavakat, pedig ennek a regénynek annyi mondanivalója van, hogy azt ítéletnapig sorolhatnám. Nem is igazán tudnám megmondani, hogy kinek a története ez a könyv, hiszen Rachelé és Henryé mellett annyi sorsot ismerhetünk meg, akiket ugyanolyan fontosnak érzek, mint a két központi karaktert. George (aki érdekes módon lány!) és Martin, Michael és Sophia, Lola és Hiroko, Rose, Frederick még Amy is, egytől-egyig eleven, érző lények, csodálatos történetekkel a hátuk mögött. Számomra ezek a szavak nem kékben, hanem a szivárvány minden színében pompáznak. Cal pedig annyira elevenen "élt" az első oldaltól az utolsóig, hogy nem bírtam ki könnyek nélkül. Az Üzenetek Könyvtára ugyanolyan hullámzó érzelmeket váltott ki belőlem, mint Rachelből. Eleinte nem igazán láttam értelmét, különösen az elkeveredett levél miatt, az pedig, hogy egy könyvbe beleirkáljanak, aláhúzzanak, karikázzanak, számomra eddig kimerítette a szentségtörés fogalmát. Aztán, ahogy Rachel, én is szép lassan megvilágosodtam. A végén már lenyűgözött. A szavaink által tényleg nyomot hagyunk a világban, minden élet, minden sors egy kicsit tovább él azokban a könyvekben, ahol a bejegyzéseink megtalálhatók. Jó lenne, ha a valóságban is létezne Üzenetek Könyvtára. Sőt, szerintem amikor visszaviszem a Szavak kékbent a könyvtárba, ahonnan kikölcsönöztem, valószínűleg én is rejtek bele néhány sort valakinek, aki utánam olvasni fogja. A megfogalmazás, az írói stílus pedig annyira szép, szinte lírai, hogy az ember olvasás közben úgy érzi, maga is ott ül az óceán partján, érzi a sós levegő illatát, a szél zúgását. Vagy éppen takaróba burkolózva fekszik az Üzenetek Könyvtárának padlóján, ahol a parketta, a régi könyvek és a kávé illata keveredik a levegőben. Olvasás közben folyamatosan az járt az eszemben, szeretném ezt az életet. Egy dolog azonban biztos: új kedvencet avattam, és bízom benne, hogy Cath Crowley még sok ilyen szépséggel örvendeztet meg bennünket.

Idézetek

…a viszonzatlan szerelem reggel is éppolyan szar dolog, mint este. Sőt, valószínűleg még szarabb, mert előtted van egy teljes nap.
 Az emlékek ott vannak a szavakban. Erről aztán az a furcsa dolog jut eszembe, hogy az emlékeim vers minden egyes másolatában ott rejlenek, szóval bárki is olvassa ezt a verset, bármelyik kötetben, az emlékemmel is találkozik anélkül, hogy tudna róla.
 – Nem léteznek válaszok. Te is tudod.

31952703. sy475  30336056 35159016. sy475  45457905. sy475  37765471. sx318  36241830

Share:
Olvasd tovább →

2020. január 15., szerda

Excerpt Reveal | Inappropriate by Vi Keeland



Excited about Vi Keeland’s upcoming release, Inappropriate?
Check out this SNEAK PEEK

I wondered if he’d be here.
I was mid-conversation with some former colleagues I hadn’t seen in a few years when I got my answer. The sight of him made me lose my train of thought.
On the other side of the room, Grant Lexington stood wearing a classic black tuxedo. He was talking to an older gentleman, which gave me the opportunity to really take him in—tall, broad shoulders, yet not overly bulky, a narrow waist with one hand resting casually in his pants pocket. Even from a distance, his confidence registered. There was something about the way certain men held themselves that showed they were in charge, and that really worked for me. It could take a man who was a seven and make him an eleven in my book. On the other hand, a handsome ten with a meek personality could be reduced to a five.
Mr. Confident held a drink in his left hand and raised it to his mouth, but he stopped before drinking. He seemed to sense something and looked around the room. When his eyes caught mine, a slow, wicked smile spread across his face. He excused himself from the conversation and strode toward me.
My body tingled as I watched him approach with long strides, and I turned from the group I’d been standing with.
“What a pleasant surprise,” he said.
I tried to appear casual as I sipped my champagne. “I’m filling in for Bickman.”
He nodded. “Of course.”
Grant eyed the group next to me. “Are you here with a date?”
“No. You?”
He smiled and shook his head. “Would a compliment be unwelcome? I wouldn’t want to sexually harass you.”
“Compliments are always welcome, Mr. Lexington.”
His eyes sparkled. Taking hold of my elbow, he led me a few feet away from the group I’d been standing with. “That’s a dangerous thing to say to a man like me.”
“What was the compliment anyway?”
Grant’s eyes swept over me. “You look beautiful tonight.”
I blushed. “Thank you.”
Grant stopped a waiter as he passed. He gulped back the rest of the amber liquid in his glass and slipped the flute of champagne from my hand, setting them both down on the waiter’s tray.
“I was drinking that.”
He motioned for the waiter to move along and returned his attention to me. “I’ll get you more when we’re done.”
“Done with what?”
He held out his hand. “Dance with me.”
I shook my head. “I’m not sure that’s such a good idea.”
He smirked. “I’m fucking positive it’s not.”

★★★

Excited? We are too!
  
RELEASING JANUARY 20th!
  
Pre-orders available now:
Apple Books pre-order ➜ https://apple.co/32Yd3GJ
Audio pre-order ➜ http://hyperurl.co/o2wokp
B&N pre-order ➜ https://fave.co/2MYCXoz
Kobo pre-order ➜ https://fave.co/39JzjJ4
Google pre-order ➜ https://fave.co/2tuihOm
Paperback pre-order ➜ https://fave.co/32ZdzEv
Add to Goodreads ➜ https://fave.co/35dJdPU
Please note: There will not be an Amazon ebook pre-order, but it will be available on Amazon on release day.
  
Sign up for Vi’s mailing list now and be the first one notified when it goes live! ➜ https://www.subscribepage.com/i6h3o5

Do you like texts better than email? Receive text notices of Vi’s new releases by texting the word BOOKS to 77948 You will ONLY receive a text when a new book goes live - no other messages at all!







Vi Keeland is a #1 New York Times, #1 Wall Street Journal, and USA Today Bestselling author. With millions of books sold, her titles have appeared in over a hundred Bestseller lists and are currently translated in twenty-five languages. She resides in New York with her husband and their three children where she is living out her own happily ever after with the boy she met at age six.

Facebook Fan Group:
Facebook

Website

Twitter
@vikeeland

Instagram
@Vi_Keeland

Goodreads
Share:
Olvasd tovább →

TOP 5 Szerda | 2020 legjobban várt könyvei


Sziasztok!

Ezúttal 2020 legjobban várt 5 könyvét hoztuk el nektek! Nem volt könnyű összeírni, mivel magyar távlatban még nem jelentették be az összes idei tervezett megjelenést, de azért még így is volt miből válogatni ;)


Genevieve

1. Őszintén remélem hogy idén magyarul is elolvashatom Amo Jones: The Silver Swan könyvét, ami a Könyvmolyképző kiadó gondozásában fog megjelenni. Ugyan egy kicsit félek a fordítástól, de bízom benne hogy a kiadó mindent megtesz a tökéletesség elérése érdekében...
2. Ludányi Bettina összes eddig megjelent könyvét olvastam, így májusban Kettőnk bűne címmel érkező könyve sem maradhat el a listámról.
3. Marilyn Miller több könyvet is tartogat nekünk 2020-ra, kétség sem fér hozzá hogy nekem olvasnom kell őket <3
4. Azt hiszem ezzel ki is végeztem a magyar írókat, illetve magyarul megjelenő könyveket... Mint azt tudjátok, Amo Jones hatalmas kedvencem! Idén több könyv is várható tőle mint pl.: Sicko, In Fury Lies Mischief & ISS (Midnight Mayhem Book 2-3), Crowned by Fate (Crowned 2.), Sancte Diaboli Book 1 (The Elite King's Club Book 6)
5. Másik kedvencem Isabella Starling, (Fawn Bailey, Betti Rosewood) könyvei, idén várható tőle A Hurt So Sweet Book 3 és bizonyára még rengeteg könyv! Akármit is ír én tutira el fogom olvasni!!!

Igen, tudom hogy ez több volt mint 5 könyv, de nagy részük egy íróhoz tartozott, ez csalásnak számít?! 

Coeur


Kezdjük az általam ismert és kedvelt magyar szerzők műveivel:

1.Nemrég fejeztem be Borsa Brown Gyalázat című sorozatát, ami nagyon tetszett, így szívesen próbát tennék új sorozatával, a Sapho-val is.
2. R. Kelényi Angelika Lányneveldéjének folytatását nagyon várom, hiszen az igazi izgalmak csak most fognak következni.
3. L. J. Wesley-től három könyvet olvastam, Sportosan szólva 2:1-re áll a tetszési indexe. Elolvasva a Hetedhét birodalom fülszövegét, úgy láttam, hogy a történetet olyan fanyar humor és irónia szövi át, ami nekem nagyon be fog jönni.

Most pedig jöjjenek a számomra új szerzők művei:
4. Raphael Montes Titkos vacsorák című könyvét a Holtodiglan című könyvhöz hasonlítják, ami a thriller kategóriában etalon. Szóval abban reménykedem, hogy egy hasonlóan csavaros, izgalmas történettel gazdagodom, ha elolvasom a Titkos vacsorát.
5. Ilyen szempont alapján választottam Daniel Kalla A kolostor átka című könyvét is. A megmagyarázhatatlan megbetegedések, melyek gyökerei egészen a középkorig nyúlnak vissza, biztosan sok izgalmat tartogatnak számomra.

És szokás szerint egy plusz könyv :-).  
Japhet Asher: A szellemőr naplója című könyve igazán unikumnak ígérkezik. Hisz a történet olvasása közben egy ingyenes app használatát ajánlja a fülszöveg. Hát ez érdekesnek ígérkezik!

Kikyo

Sajnos nem vagyok teljesen képben a 2020-ban várható könyveket illetően, de a közeljövőbeli megjelenések kapcsán van néhány olvasmány, ami már egy ideje felkeltette az érdeklődésemet. Baráth Viktória: A főnök c. regénye abszolút favorit volt, amikor olvastam, úgyhogy amint megláttam, hogy jön A főnök 2. oltári ujjongásban törtem ki. Aurora Rose Reynolds: Előtt sorozatának befejező részét már tavaly vártam, remélem, hogy Nico történetét idén olvashatom végre. Fábián Janka Az utolsó boszorkány történeteivel vett meg magának annak idején, A könyvárus lány c. idén megjelenő regénye ugyancsak sok jót ígér számomra. Bár ötöt nem tudtam összeszedni, amit még szívesen olvasnék, az J. L. Perry: Tizenkilenc levél c. könyve, ami csupán cím alapján keltette fel az érdeklődésemet.

Következő hét témája:
TOP 5 könyvadaptáció


 

Share:
Olvasd tovább →