Értékelés | Tormási Vyktória: Szerethetetlen

2021. március 10., szerda

Nincsenek megjegyzések

"Először is le kell szögeznem, hogy a Szerethetetlen nagyon is szerethető kis történet, dacára a nem könnyű témának. Emellett annyira valóság szagú, hogy nem lepődnék meg, ha tényleges történéseken alapulna.. (...) Ebből a történetből nem hiányzik semmi! Ez így kerek, sallangmentes. Mintha csak patikamérlegen mérte volna ki az írónő, hogy ennyi és nem több!" - Coeur, GCK's Book Review Blog

Tedd kívánságlistára! E-könyv Rendeld meg!



Fülszöveg

Zé maga a megtestesült rosszfiú. Cigaretta, alkohol, drogok, nők és illegális motorversenyek teszik ki az élete nagy részét. De vajon rejtőzik még több is e mögött a zord álarc mögött? Meg tudunk érteni valakit, aki az egész világ ellen harcol? Képesek vagyunk akkor is erősnek maradni, ha a világ összeomlik körülöttünk?
Lénát a sors sodorja Zé mellé, és olyan döntéseket kell meghoznia, amire soha nem számított. Zé az, aki felforgatja a hatalmas, írói álmokkal rendelkező, bölcsész diplomás lány életét. De mit akar ő igazán?
Felülmúlja a szerelem az élet törvényeit? Vajon elegendő szeretni valakit ahhoz, hogy jobb emberek legyünk? A sors mindig kegyes hozzánk?


Először is le kell szögeznem, hogy a Szerethetetlen nagyon is szerethető kis történet, dacára a nem könnyű témának. Emellett annyira valóság szagú, hogy nem lepődnék meg, ha tényleges történéseken alapulna..
De vegyük csak sorra.
Engem kezdetnek mindjárt a cím ütött meg: Szerethetetlen? Kétszer is neki kellett rugaszkodnom az értelmezésének. S bár a történet elején már elhangzik egy szereplő szájából ez a kifejezés, valahogy mégis majdnem csak a legvégén értheti meg az olvasó a szó mögött rejlő igazi tartalmat. 
Aztán a második dolog, amit a könyv kézbe vételekor gondoltam: "Csak ennyi?" Hisz mindössze 114 oldal. Fantasy rajongóként megszoktam, hogy a könyvek 500-600 oldalasak, sőt... DE! Ebből a történetből nem hiányzik semmi! Ez így kerek, sallangmentes. Mintha csak patikamérlegen mérte volna ki az írónő, hogy ennyi és nem több!

A két szálon futó cselekmény egyik főhőse Zétény. (Zárójelben megjegyezném, hogy imádtam a névválasztást! Végre nem valami divatos, "puccos" angol név!) Olyan hitelesre sikeredett az ő alakja, hogy meg kell gyanúsítanom az írónőt azzal, hogy férfi agya van. Zétény gondolatai, lányokkal kapcsolatos nézetei igazi görbe tükröt mutatnak a  női nemnek. S bár néha vaskosan fogalmaz, mégsem bántó, mégis igaz. Tudom, időnként általános igazságokat  fogalmaz meg, de ezt  sajátos módon, fanyar humorral fűszerezve teszi. És gondolatai közt sok apró, mégis ütős gyöngyszemre találhatunk. Például:
"A csendes könny a legrosszabb. Mert nem hiszed, hogy bárki is letörölheti azokat, ezért inkább egyedül maradsz velük."

A történet női főhőse Léna, akivel bizonyára sok olvasó tud azonosulni. Ő egy energikus, tettvággyal teli csaj, aki keresi még a saját útját, ami egyelőre egy kényszerű megalkuvásokkal teli munkán keresztül vezet. Alakja jó példa arra, hogy az élettől jókor kapott pofon nem megtör, hanem felemel.

A Szerethetetlen minden komorsága, tragédiája ellenére sem  nyomasztó vagy lehangoló olvasmány. Sőt! Valahogy elérte az írónő, hogy végül mosolyogva tudjam becsukni a  könyvet. Mert Zétény és Léna története nem csak elvett, de adott is. Szívet facsart, összetört, de megmutatta az elengedés. Az újraépülés útját is. 
Olvasd tovább!

Értékelés + Beleolvasó | Nicolas Barreau: A szerelem receptje

2021. március 4., csütörtök

Nincsenek megjegyzések

"Egy szó, mint száz: aki szerelmes, olvasson Nicolas Barreau-t, aki szerelmes szeretne lenni, olvasson Nicolas Barreau-t, és aki csak szimplán szeretne romantikus hangulatba kerülni, ő is olvasson Nicolas Barreau-t! :)" - Kikyo, GCK's Book Review Blog


Fülszöveg

A nő mosolya című kötet előzménye.

Amikor az ábrándos természetű irodalom szakos diák, Henri Bredin menthetetlenül beleszeret az életvidám Valérie Castelbe, a lány olyan elérhetetlennek tűnik számára, akár a Hold. Bármire képes lenne azért, hogy meghódítsa a tengerkék szemű teremtést, de a dolog reménytelennek tűnik. Ám egy napon a Szajna parti könyvárusok ládáiban keresgélve Henrinak egy ütött-kopott, vérvörös bőrbe kötött könyvecskén akad meg a szeme: a 16. századi kis kötetben egy szerelmi bájital receptje is szerepel. Vajon hat-e?


Még sosem olvastam Nicolas Barreau-tól, de már annyi pozitív véleményt hallottam róla, hogy gondoltam, nekem is ideje elkezdeni. A véletlen úgy hozta, hogy A szerelem receptjei c. kisregénye került először a kezembe, ami A nő mosolya c. regény előzménykötete. Bár kihoztam a könyvtárból A nő mosolyát is, úgy döntöttem, beledobom a mélyvízbe az író(nő)t, és először A szerelem receptjeit olvasom el, hogy a kötet valóban megállja-e a helyét önálló olvasmányként is. És jelentem, igen. Egy rendkívül aranyos, ízig-vérig romantikus kis szösszenetet kaptam, amit alig egy óra alatt ki is végeztem. A gyorsaság nemcsak a rövidke terjedelemnek, hanem a magával ragadó, hangulatos történetnek is köszönhető. Szerintem pár perc alatt lélekben már Párizsban voltam, vagy legalábbis valahol Franciaország szívében. Hallottam a kávézókból szűrődő lágy zenét, éreztem az ételek ínycsiklandó illatát. A szerelmi bájital ötlete is nagyon megfogott, szerintem végig mosolyogtam is olvasás közben. Kívülálló szerintem rögtön látta rajtam, hogy most valami más dimenzióban járok. A regény ugyanis igazi gasztronómiai csoda. Meg is lepődtem egyébként, hogy a kötet második fele mennyi receptet tartalmaz, a fél csillag levonás is ebből fakadt. Egyrészt sokkal szívesebben olvastam volna még a történetet, másrészt akárhányszor megfogadtam, hogy ezt az ételt bizony én is elkészítem, mindegyiknek akadt legalább egy olyan összetevője, amiről azt sem tudtam, hogy eszik vagy isszák. (A beszerzése a mi vidékünkön ugyancsak bajosnak tűnik.) Néhány gondolat a borítóról is. Észrevettem, hogy a Nicolas Barreau-regények borítója meglehetősen egy kaptafára készül. Ezzel nincs is baj, az Eiffel-torony és a vörös ruhás (legtöbbször háttal, kitárt karral álló) nőalak ezeknek a könyveknek már a védjegyévé vált. Talán ezért zavart annyira, hogy a könyv női főszereplője, Valerie szinte folyamatosan kék ruhát viselt a történetben. Annyiszor ki volt hangsúlyozva a kék ruha, kék kabát, kék stb. a megjelenései alkalmával, hogy elkezdtem gondolkodni rajta, hogy akkor miért is ragaszkodunk a borítón a piroshoz/vöröshöz? Ez egyelőre rejtély számomra. Ahogy az író személye is sokáig az volt, aztán ezt megfejtettem, és egyetlen szóval jellemezném. Zseniális! Számomra teljesen lényegtelen, hogy milyen megfontolásból történtek így a dolgok, ahogy, de a megvalósítás káprázatos lett. Le a kalappal  Daniela Thiele előtt, hogy sikerült egy teljesen valóságos(nak tűnő) személyiséget létrehoznia. Egy szó, mint száz: aki szerelmes, olvasson Nicolas Barreau-t, aki szerelmes szeretne lenni, olvasson Nicolas Barreau-t, és aki csak szimplán szeretne romantikus hangulatba kerülni, ő is olvasson Nicolas Barreau-t! :)   


1.

Ha hihetünk Georges számításainak, a háború óta az volt az egyik legsötétebb tél. Párizs utcáin árnyékok sétáltak, az emberek úgy vágyakoztak a fény után, ahogy egy ifjú szerelmes vágyik kedvese karjaiba. A moziban a Cherbourgi esernyők et játszották, az Olympiában a Beatles a She loves You t énekelte, én pedig menthetetlenül beleszerettem egy lányba, aki olyan elérhetetlen volt számomra, mint a Hold. 
Akkoriban a második szemesztert végeztem irodalom szakon, és merő csalódásból eltökéltem, hogy olyan leszek, mint valami második William Butler Yeats, aki izzó szenvedélyű versekben istenítette imádottját, így téve halhatatlanná a szépséges Maud Gonne iránti beteljesületlen szerelmét, ám egy esős délután, a Szajna-parti könyvárusoknál járva valami olyasmire bukkantam, ami azelőtt vetett véget fényes irodalmi karrieremnek, hogy egyáltalán elkezdődött volna. Mert akkor valami különös és csodálatos dolog vette kezdetét. Attól fogva boldogságtól megittasultan támolyogtam a Holdon, még mielőtt az első űrhajós rálépett volna. Soha, senkinek nem meséltem el, valójában mi is történt azon az estén.
Azon az emlékezetes estén, amikor először főztem meg a menu d’amour t, és amely óta olyan sok év telt el. Az egyetlen, aki a teljes igazságot ismerte, a lakótársam, Georges macskája volt. Ő azonban természetesen nem tudott beszélni, úgyhogy az ínycsiklandó titkot egyedül én őrzöm a szívemben. Végül mégsem lett belőlem William Butler Yeats. Hála istennek.
Az én Maud Gonne-omat Valérie Castelnek hívták. Szőke haja volt, ragyogó kék szeme, és ha megjelent, a szoba megtelt fénnyel. A szája mindig nevetésre állt, ő maga pedig ki nem fogyott az ötletekből, szeretett csipkelődni, szóval az a fajta lány volt, akit egyszerűen nem lehetett nem észrevenni. De még egy tulajdonságával kitűnt a környezetéből. Nem ismertem még egy embert, aki olyan pontatlan lett volna, mint Valérie Castel. Mindig elkésett. Minden előadásról. És minden szemináriumról. Ezért is figyeltem fel rá. Mert elkésett.

2.

Jean-Louis Caspari professzor elemében volt. Lendületes gesztusaival, ékesszóló mondataival akkor már húsz perce próbálta megismertetni hallgatóságát a romantika és realizmus közötti francia irodalommal, és nem várt egyebet, csak hogy minden egyes diákja három mondatot megjegyezzen az előadásából. „Ha mindebből három mondatot hazavisznek, én már pénzemnél vagyok” – szokta mondani. Éppen egyik kedvenc Baudelaire-versénél tartott, amikor valaki hirtelen feltépte az előadóterem ajtaját. Kifulladva, kipirosodott arccal, kék gyapjúkabátban és hozzáillő sapkában egy diáklány próbált beslisszolni. Ajkán bocsánatkérő mosollyal nyomult előre a padsorok mellett, hogy beüljön egy üres helyre, ám ekkor Jean-Louis Caspari megszakította az előadását, és lelépett a katedráról. Az idős professzorról köztudott volt, hogy szereti pellengérre állítani az elkéső diákokat. Korpulens alkatára rácáfoló fürgeséggel átviharzott a termen, és máris ott tornyosult a későn jövő lány előtt.
– Igazán örvendetes, hogy ellátogatott az előadásomra, kedves… hogy is hívják? – vonta fel kérdőn a szemöldökét.
– Castelnek. Valérie Castelnek – válaszolta a lány.
Így tudtam meg a nevét, a többiekkel együtt.
– Nos, Castel kisasszony – nyújtott kezet Caspari professzor, amit a lány tétova mozdulattal fogadott el –, Isten hozta minálunk – folytatta széles gesztussal, szinte bevonva a teremben ülő mind a százötven diákot, akik vigyorogva figyelték a katedrától távolabb kibontakozó párbeszédet. – Az előadásom sajnos már… – húzta elő nadrágzsebéből ezüst zsebóráját – már huszonöt perce elkezdődött. Remélem, nem zavarja?
Valérie Castel elpirult, majd bájos mosollyal ajándékozta meg a professzort.
– Ugyan már, professzor úr – mondta a leghátsó sorban is jól hallható, csengő hangon –, ha önt nem zavarja, engem sem zavar.
Jól láttam, hogy a szája szöglete finoman megrándul.
A diákok megütközve pusmogtak. Meglehetősen pimasz, de olyan lefegyverző elfogulatlansággal adja elő, hogy az ember nem tudja, mit is gondoljon felőle.ú
Caspari professzornak elég humora volt hozzá, hogy értékelje a slágfertig választ. És bár látása koránál fogva már nem volt az igazi, kerek szemüvege mögött csillogó szeme még észrevette, ha valami szép akadt az útjába. Tekintete egy pillanatra megpihent a delikvensen, aki közben levette kék sapkáját, és tanácstalanul gyűrögette a kezében.
– Eltekintve attól, hogy nem nagyon szeretem, ha az előadásom közben nyitogatják az ajtót, minden bizonnyal kevésbé zavar, mint önt, kisasszony. Én ugyanis kegyeddel ellentétben már ismerem előadásom anyagát.
Valérie bűnbánóan bólintott, és nyilvánvalóan kötelességének érezte, hogy valami kalandba illő magyarázattal szolgáljon, amelyben egy szegény kiscica, egy rettentő magas fa, egy szolgálatkész rendőr és ő maga játszották a főszerepeket.
–Voltaképpen mi sem áll távolabb tőlem, mint a késés – jelentette ki ártatlan ábrázattal. – Többé nem fordul elő.
Olvasd tovább!

Szerzők a középpontban hét Ludányi Bettinával | 4. nap | Fergeteges Book Tag

2021. február 25., csütörtök

Nincsenek megjegyzések

Sziasztok!

Ezúttal a moly.hu-n talált @Aniza által létrehozott Book Tag kitöltésére invitáltuk meg az írónőt :) Mi nagyon élveztük a book tag kitöltését :)


1. Néma utazás – Egy könyv, amit utazás, vagy várakozás alatt kezdtél el olvasni.

Ludányi Bettina: Hú, ez jó kérdés. Igazság szerint nem emlékszem. Itthonról dolgozom, így ritkán utazom. Ha megyek valahova, akkor meg autóval. Chris Carter A halál szobrásza című könyvét biztosan olvastam, mikor utaztam fel Pestre, de nem akkor kezdtem el.

Genevieve: Igazából mindig nálam van az ebook olvasóm, szóval mindig az éppen aktuális könyvet olvasom utazás közben is.

Coeur: Konkrét könyvet nem tudok mondani, mert minden utazáskor, várakozáskor van nálam könyv.

Kikyo: A sok közül? Legyen a legutóbbi, Melissa Grey: A lány éjfélkor c. könyve.

2. Törékeny álmok – Egy könyv a könyvespolcodról, ami a legfontosabb számodra, és amit a legjobban féltesz. 

Ludányi Bettina: Stephen King - Hosszú menetelés

Genevieve: Amo Jones The Elite Kings Club sorozata, Isabella Starling könyvei és Kim Holden Bright Side-ja

Coeur: Harry Potter könyvek, mert egyszer kölcsönadtam belőlük, és nem kaptam vissza!

Kikyo: Mindegyik nagyon fontos, és anyatigris módjára óvom is őket.

3. Más szemmel – Egy könyv, ami elgondolkodtatott. 

Ludányi Bettina: Edith Eva Eger – A döntés

Genevieve: Matthew McConaughey: Zöldlámpás

Coeur: 
Kepes András: A boldog hülye és az okos depressziós vagy bármi más tőle.

Kikyo: Nagyon ritka, ha egy könyv nem gondolkodtat el, úgyhogy megint csak nehéz egyet kiemelni. Mindegyik megtanít valamire. Marissha Pessl Örök ébredés c. regénye pl. arra, hogy hogy vannak olyan helyzetek az életben, amikor nem tudunk jó döntést hozni. Hogy mennyire nehéz olyan lépést megtenni, amikor tudjuk, hogy annak következtében valaki(k) biztosan sérülni fog(nak).

4. Múló idő – Egy könyv, amit nagyon hosszú ideig olvastál. 

Ludányi Bettina: Stephen King - Az

Genevieve: Olyan sok van xD és még csak nem is több 100 oldalasok xD

Coeur: Hercz Júlia: Arany és ónix, valahogy kezdés után félretettem a könyvet és sok másikat elolvastam, mire újból kézbe vettem És akkor nem is értettem, miért tettem félre, mert amúgy nálam csillagos ötös ez a történet.

Kikyo: Arielle Bourtee: Angyali kísértés c. regénye több mint egy hónapig tartott. Kicsit nehezen emésztettem, de mentségemre szolgáljon, a terjedelme is megvolt.

5. Néma ölelés – Egy könyv, amit annyira megszerettél, hogy nem akartad elengedni. 

Ludányi Bettina: Osho - Bátorság

Genevieve: Talán K.K. Allen Waterfall Effect-je

Coeur: Hát, konkrétumot nem tudok mondani.  Ha megszeretek egy karaktert, akkor szeretek róla újabb és újabb történeteket olvasni, bár a függővéget egyre jobban utálom :-)

Kikyo: Stephanie Garber Caraval sorozata tipikusan ez a könyv. A Finale után még napokig azon pörögtem, hogy még, még, még. Nem akarom elhagyni a Caraval világát, ha tehetném, simán beleköltöznék. ☺

6. Életfa – Egy kedvenc könyv, ami új/kitalált világba kalauzolt el. 

Ludányi Bettina: Anne Bishop – Vörös betűkkel

Genevieve: Nem igazán olvasok fantasyt, így én ezt most passzolom...

Coeur: Hát ebből rengeteg van! Imádom a fantasyt. De ha már életfa, akkor Böszörményi Gyula : Gergő és az álomfogók-ját említeném, hisz abban ténylegesen az életfán utaznak a szereplők.

Kikyo: Erre simán rávágnám az Árnyvadász könyveket, de igazán új (és) kitalált világot Laini Taylor teremtett a szememben A különös álmodozó duológiában. Ahogy akkor fogalmaztam, a fantasy eszenciáját alkotta meg, imádtam minden sorát.

7. Drasil harcos – Egy könyv, ahol a karakter(ek) páncélt visel(nek). 

Ludányi Bettina: Nem emlékszem ilyenre.

Genevieve: Pfff, fogalmam sincs xD nem igazán olvasok ilyen történeteket.

Coeur: George R. R. Martin: Trónok harca, Tharth-i Brienne etalon!

Kikyo: Gondolkodás nélkül L. J. Wesley: Hetedhét birodalom c. könyve jutott eszembe. Igazi harcos szereplők, pörgő cselekmény! És csata is van benne, igazi csillogó páncélokkal.☺

8. Egy könyv, aminek a megjelenését már nagyon várod.

Ludányi Bettina: Most nincs ilyen.

Genevieve: Rengeteg van :D De a legjobban Thandie Mpofu: Bitter Kisses

Coeur: Sarah J. Maas: Crescent city 2. Hű, de messze van november!

Kikyo: Én folyamatosan a következő Cassandra Clare regény magyar megjelenését várom. Ha egy megvolt, már várom is a következőt. ☺ 
Olvasd tovább!

Szerzők a középpontban hét | 3. nap | Mögötted! - Beleolvasó

2021. február 24., szerda

Nincsenek megjegyzések

Sziasztok!

Ezúttal egy beleolvasóval készültünk, mégpedig Ludányi Bettina: Mögötted! c. könyvéből. Aki esetleg még rendelte meg, most megteheti :)

Beleolvasó

A mezőn való beszélgetésünk másnapján nem találom a farmon Kathy-t. Diana szerint elment. Úgy teszek, mintha váratlanul érne, bár valahol így is van. Reménykedtem benne, hogy meggondolja magát. Sőt, nem is hittem, hogy már másnap megteszi. Azt hittem, marad még néhány napot, és lesz időnk egy kicsit még együtt lenni. De nem. Kathy elment.
Próbálok nem szomorkodni emiatt, hiszen megígértük egymásnak, hogy örökre barátok leszünk. Én biztosan betartom, és szerintem ő is. Úgy tűnt, fontos ez számára. A barátságunk. Talán még neki sem volt ilyen őszinte és különleges barátja, mint amilyen ő volt nekem. Bárhol is vagy Kathy, remélem megtalálod, amit keresel. Én pedig mostantól izgatottan fogom várni a huszonegyedik születésnapomat. Amint nagykorú leszek, én is lelépek innen, és megkeresem Kathy-t. 
Nagyon megszerettem ezeket az embereket, de nem élhetek örökké egy elzárt farmon. Csak el akartam távolodni a családomtól, és kellett egy menedék, amíg nagykorú leszek. 
– Christy, jól vagy? – kérdi Diana. Ma engem kért meg, hogy segítsek neki a reggeli elkészítésében. – Nagyon elgondolkodtál.
– Igen, csak… hiányzik Kathy. Jóban voltunk.
Diana arcát elönti a sajnálat. Odalép hozzám, és megölel.
– Nekem is hiányzik. Nagyon megkedveltem azt a lányt.
Hamarosan minden visszaáll a régi kerékvágásba, Kathy pedig egy kedves emlék marad. Idővel azonban fel fogunk eleveníteni minden csodás pillanatot, amit együtt töltöttünk ezen a farmon…
 

Ez… nem lehet… 
Hogyan történhetett ez? Azt hittem, itt biztonságban leszek. Azt hittem… Azt hittem, hogy… Úristen! A szívem a mellkasomban dobog, könnyek csorognak le az arcomon. Ülök a sötétben, és imádkozom, hogy mindez ne legyen valóság. Hogy fajulhatott idáig? Hogy lehetséges ez?
És Kathy…
Csak nemrég ment el. Még egy hónapja sincs. Azt hittem, minden rendben van vele. Azt hittem, visszament a szüleihez, és megpróbálja rávenni őket, hogy zenélhessen. Elképzeltem, hogyan áll helyre minden körülötte.
Elképzeltem a jövőnket is.
A jövőnket, amiből már soha nem lesz semmi!
Ezt nem értem! Miért? Miért tették ezt Kathy-vel? Hogyan juthatott ilyesmi az eszébe? Miért, miért, miért? Legszívesebben felüvöltenék! Legszívesebben odamennék hozzá, és megráznám, miközben az arcába üvöltöm, hogy miért?! Ehelyett azonban próbálom összeszedni magamat, és kitalálni valamit. Mert veszélyben vagyok. Nem maradhatok itt.
Most már tudom a titkukat. 
Kathy nem ment el innen… 
Kathy-t…

Olvasd tovább!

Értékelés + Beleolvasó + Borítók | Cassandra Clare & Wesley Chu: A mágia vörös tekercsei

Nincsenek megjegyzések

Sziasztok!

"Minden tökéletlensége ellenére nekem ez ismét egy ötcsillagos történet! Egyszerűen nem tudok kiszakadni ebből a világból. Úgyhogy még, még, még! Várom az újabb kötetet!" - Kikyo, GCK's Book Review Blog

Tedd kívánságlistára! E-könyv Rendeld meg!



Fülszöveg

Magnus Bane boszorkánymester és Alec Lightwood együtt utazzák be a világot.

Magnus Bane csak egy jó kis vakációra vágyott Alec Lightwooddal, az árnyvadásszal – pazar európai körutazásra. Csakhogy jóformán meg sem érkeznek Párizsba, amikor előkerül egy régi barát, és híreket hoz egy Karmazsin Kéz nevű démonimádó szektáról. Egy szektáról, amit minden jel szerint Magnus alapított. Réges-régen. Viccből.

Magnus és Alec Európát átszelve veszi üldözőbe a Karmazsin Kezet és titokzatos vezetőjét, mielőtt a szekta még nagyobb kárt okozna. Ha nem lenne elég baj, hogy a romantikus vakációnak lőttek, lépten-nyomon démonokba ütköznek, és már azt sem tudni, ki a barát, ki az ellenség. Miközben az igazság után kutatva egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, Magnusnak és Alecnek jobban meg kell bíznia egymásban, mint valaha – akkor is, ha így rég rejtegetett titkok kerülnek a felszínre.
Az árnyvadászok világában játszódó új trilógia első kötete.
Malec a javából! Élvezd fergeteges kalandjaikat!


Malec FOREVER!!! Istenem, annyira szeretem őket, hogy ihaj! És olyan jó, hogy ők is kaptak egy történetet! Vagy többet, mert szerintem a vége igenis megköveteli a folytatást, meg ugye tudjuk, hogy CC a trilógiákra szakosodott egy-egy történet kapcsán. Na, de kezdjük az elején! Az első néhány oldalon kissé képzavarban voltam, mert előzetesen azt hittem, hogy ott vesszük fel a fonalat, ahol az Éjsötét királynőnél abbahagytuk, azaz Alec és Magnus esküvője után. Simán el tudtam volna képzelni, hogy nászútra mennek Európába. Amikor azonban helyre raktam magamban, hogy éppen hol/mikor járunk az Árnyvadász univerzumban, már rendben is volt minden. Sajnos észrevettem, hogy az emlékeim helyenként megkoptak, ami eléggé zavart, meg az is, hogy helyenként tudtam a további eseményeket. Pl. hogy Simon el fogja veszíteni az emlékeit, hogy Sebastian még ezután fog megjelenni vagy a hidegbéke. A Karmazsin Kéz cselekményszála viszont tízpontos volt! Simán kinéztem Magnusból, hogy poénból megalapítja a szektát, az események további alakulása pedig logikus, szépen felépített volt. A szekta vezérének kiléte, az emlékek visszatérésének leírása pedig zseniális. Szerintem Cassie a nagy finálék embere. A helyenként hullámzó történetvezetés a csúcspont elérésekor egyszerűen mozgóképpé válik az ember fejében, és onnét nincs megállás. Igaz, hogy valószínűleg az egész könyvet egyben kivégeztem volna, ha nem zavarnak meg (ilyen apró-cseprő dolgokkal, mint kaját kérek), így második nekifutásra sikerült kiolvasnom. Tudom, kap az írónő hideget-meleget, de szerintem abban mindenki egyetért, hogy ha egyszer beszippant az Árnyvilág, nagyon nehéz kikeveredni belőle.
Amit még muszáj kiemelnem, az a humor. Magnus szerintem emiatt is az egyik kedvenc karakterem, mert olyan beszólásai vannak, hogy azon hangosan kell nevetni olvasás közben. Ezzel csak Jace egoizmusa veszi fel nálam a versenyt. Alec eleinte totál másodhegedűs volt a szememben, de miután összejöttek, rájöttem, hogy ők a tökéletes páros. Teljesen kiegészítik egymást, közhelyesen szólva ők tényleg egy egész összepasszoló darabjai. Úgy érzem, az LMBTQ szál ebben a kötetben volt a leghangsúlyosabb, ennyire intim jeleneteket szerintem még nem írt CC (és szerzőtársai), ez azonban egyáltalán nem volt zavaró számomra, sőt, természetes módon hozzátartozott a főszereplő karakterekhez.
Amit még imádtam, az Aline és Helen megismerkedésének története volt. Igazából itt láttam be, hogy nagyon jó, hogy időben visszaugrottunk a cselekményben, mert így teljesen logikus magyarázatot kaptunk arra is, hogy mit keresnek kedvenc tengerentúli szereplőink Európában. Az egyik kedvenc jelenetem az alvilági bál volt, pontosan emiatt. Raphael, Lily Chen, Malcolm Fade! Igen, ő is! Annyira jó volt velük újra találkozni! És persze a telefonhívások miatt kaptunk egy kicsit Izzyből és Jace-ből is.:) Hiszen olyan jó lett volna, ha ők is itt vannak. ("Mondjuk ez pont nem igaz." - imádom Magnust!)
Szóval: Minden tökéletlensége ellenére nekem ez ismét egy ötcsillagos történet! Egyszerűen nem tudok kiszakadni ebből a világból. Úgyhogy még, még, még! Várom az újabb kötetet!



ELSŐ RÉSZ
A szerelem városa

† † †
„Párizsban nincs menekvés a múlt elől.”
– Allen Ginsberg –

ELSŐ FEJEZET
Karambol Párizsban

Az Eiffel-torony harmadik emeletéről nézve úgy terült el a város Magnus Bane és Alec Lightwood előtt, mint valami ajándék. A csillagok úgy ragyogtak, mintha tudnák, hogy versenytársuk akadt. A keskeny macskaköves utcák aranyszínben világítottak odalent, a Szajna ezüst szalagját fi nom ötvösmunkával készült bonbonos dobozka köré csomózták. Párizs a sugárutak, a bohémok, a szerelmesek és a Louvre városa.
Párizs egyben Magnus több kínos balfogásának és rosszul elsült tervének a színhelye is volt, a számos katasztrofális szerelmi kalandról nem is beszélve. A múlt azonban most mit sem számított.
Magnus ezúttal mindent jól akart csinálni Párizsban. Négyszáz éve járta a világot, és ennyi idő alatt megtanulta, hogy akárhová utazik is az ember, a társaság az, ami igazán számít. A kis asztal fölött mosolyogva pillantott Alec Lightwoodra, aki Párizs csillogásával mit sem törődve képeslapokat írt a családjának.
Ahányszor befejezett egyet, Alec odabiggyesztette a végére, hogy: „Jó lenne, ha itt lennél”. Magnus ilyenkor elkapta előle a lapot, és cirkalmas betűivel hozzátette: „Mondjuk ez pont nem igaz.”
Ahogy Alec széles vállát az asztal fölé görnyesztve írt, rúnák hullámzottak izmos karján. Az utolsó még a nyakára is felfutott, közvetlenül álla határozott vonala alatt ért véget. Mindig kócos fekete hajából egy kósza tincs a szemébe hullott. Magnus hirtelen nagyon szeretett volna odanyúlni, és a helyére igazítani, de ellenállt a kísértésnek. Alec nem nagyon szerette, ha nyilvánosan kimutatják az érzéseiket. Igaz, nem voltak körülöttük árnyvadászok, a hétköznapi emberek sem feltétlenül lelkesedtek az ilyen gesztusokért. Magnus nem bánta volna, ha elfogadóbbak.
– Mély gondolatokba merülsz? – kérdezte Alec.
 Magnus felhorkant.
– Igyekszem nem.
Létfontosságú volt, hogy élvezzék az életet, de néha komoly erőfeszítésbe telt. Nem volt könnyű megtervezni a tökéletes európai utazást sem. Magnus jó pár zseniális ötletet kénytelen volt önmaga megvalósítani. El tudta képzelni, mit szólt volna egy utazási ügynök, ha előáll a kissé szokatlan elképzeléseivel.
– Gondolt esetleg valamire? – kérdezné az irodában dolgozó hölgy, ha felhívná.
– Először megyek nyaralni az új pasimmal – felelné Magnus, mivel csak nemrég alakult úgy, hogy közhírré tehette a kapcsolatát Aleckel, és most szívesen dicsekedett vele. – Nagyon új. Annyira új, hogy még újautó-illatunk van.
Annyira új, hogy még mindketten tanulták a másik ritmusát, minden pillantással, minden érintéssel, minden mozdulattal csodás, de ismeretlen területre jutottak. Magnus néha azon kapta magát, hogy döbbenten mered Alecre – vagy azt vette észre, hogy a fiú figyeli így őt. Olyan volt, mintha egyszerre fedeztek volna fel valami váratlant, ámbár mérhetetlenül kívánatosat. Még nem voltak biztosak egymásban, de nagyon szerettek volna azok lenni. 
Vagy legalábbis Magnus erre vágyot.
– Klasszikus szerelmi történet. Rányomultam egy buliban, ő randira hívott, aztán vállt vállnak vetve hősiesen harcoltunk a gonosz ellen egy mágikus háborúban, úgyhogy végre ránk fér a vakáció. Az a helyzet, hogy ő árnyvadász – mondaná.
– Bocsásson meg, hogy mondta? – csodálkozna el a képzeletbeli utazási ügynök.
– Ó, hát tudja, hogy van ez. Annak idején a világot lerohanták a démonok. Valami olyasmi volt, mint a fekete péntek, csak több véres folyóval és kevesebb gyötrelmes üvöltéssel. Mint mindig, ha a nemes és igaz emberek (szóval nem magamról beszélek) nehéz időket élnek át, ezúttal is eljött egy angyal. Az Angyal átadta a maga tudását a kiválasztott harcosainak és a leszármazottaiknak, hogy ők védelmezzék az emberiséget. Saját titkos országot is létrehozott a számukra. Raziel angyal nagy adományozó volt. A szóban forgó daliás és erényes árnyvadászok a mai napig láthatatlan védelmezőként harcolnak, és nem csak szentfazekak, hanem igazi szentek, minden irónia nélkül. Baromi idegesítő. Szó szerint szentek. Nálam biztos szentebbek, mert én démonok ivadéka vagyok.
Azt még Magnus sem tudta elképzelni, mit lépne erre az utazási ügynöke. Valószínűleg csak nyüszítene zavarodottságában.
– Elfelejtettem volna említeni? – folytatná azért. – Az árnyvadászoktól mindenben különböző lények is léteznek. Vannak alvilágiak is! Alec az Angyal gyermeke, és az egyik legősibb idrisi család sarja. Idris a nephilimek otthona. Elég biztos vagyok benne, hogy a szülei nem verték volna a hátsójukat a flaszterhoz, ha azt látják, hogy egy tündérrel, egy vámpírral vagy egy vérfarkassal kavar New Yorkban. Abban is biztos vagyok, hogy még ezeket is jobban tűrték volna, mint egy boszorkánymestert. Az én fajtámat tekintik a legveszélyesebbnek és a leggyanúsabbnak az alvilágban. Démonok gyerekei vagyunk, én meg egyenesen egy bizonyos hírhedt nagyobb démon fi a, bár nincs kizárva, hogy pont erről elfelejtettem beszámolni a pasimnak. Tisztes árnyvadászoknak nem illik a magamfajtát hazavinniük anyuhoz és apuhoz. Van múltam. Igazából jó pár múltam van. Ráadásul a jó árnyvadászfiúk eleve nem visznek haza pasikat. 
Csakhogy Alec hazavitt egyet. Az ősei termében állt, és gondolkodás nélkül szájon csókolta Magnust az összegyűlt nephilimek szeme láttára. Ez volt a legigazibb és legszívhezszólóbb meglepetés Magnus hosszú életében.
– Nemrég együtt harcoltunk egy nagy háborúban, amivel elhárítottuk az emberiségre leselkedő veszélyt. Nem mintha az emberiség hálás lenne érte, mivel nem is tud róla. Az árnyvadászoknak sem dicsőség, sem megfelelő anyagi kárpótlás nem jutott, és olyan veszteségeket szenvedtek el, hogy arról beszélni is nehéz. Alec elvesztette az öccsét, én a barátomat, és mind a kettőnknek jól jönne egy kis pihenés. Az a kellemetlen érzésem, hogy Alec soha nem engedett meg magának nagyobb luxust annál, mint amikor vett egy szép új kést. Valami jót akarok tenni vele. Kicsit el akarok távolodni a sok zűrtől az életünkben, hogy kiokoskodjuk, hogyan lehetünk igazán együtt. Tud ajánlani ehhez valamilyen útitervet?
Az utazási ügynök erre még Magnus képzeletében is lecsapta a telefont.
Nem, kénytelen volt maga megtervezni a romantikus európai utazást. Elvégre ő volt a ragyogó és rejtélyes Magnus Bane. Bármikor képes összehozni egy stílusos kirándulást. Az angyalok gyermeke és egy jól öltözött démonivadék egymásba szeretnek, és nekivágnak Európának. Mi baj származhatna belőle? 
A stílus kérdésén merengve Magnus hetykén rézsút tolta a fején karmazsin barettjét. Alec felnézett a mozdulatra, aztán rajta is felejtette a szemét.
– Szóval mégis szeretnél egy ilyet? – kérdezte Magnus. – Csak szólj! Történetesen jó pár hasonló van elrejtve a ruházatomban. Mindenféle színben. Egy barettbőségszaru vagyok.
– Ezt speciel kihagynám – sóhajtotta Alec. – Megint. Azért kösz.
A szája sarka felfelé kanyarodott, a mosolya bizonytalan volt, de azért igazi.
Magnus a tenyerére támasztotta az állát. Ki akarta élvezni ezt a lehetőségekkel teli csillagfényes pillanatot Párizsban Aleckel, és eltenni az emlékei közé, hogy hosszú évek múltán is élvezhesse. Remélte, hogy később nem fog fájni ez az emlék.
– Mi jár a fejedben? – kérdezte Alec. – Komolyan.
– Komolyan? Te.
Alecet láthatólag meglepte a gondolat, hogy Magnusnak rajta jár az esze. Egyszerre volt nagyon könnyű és nagyon nehéz meglepni – nem csak viccből volt szokás az árnyvadászok jó szemét és reflexeit emlegetni. Akár a semmiből érkezett, akár a közös ágyukban fordult felé – az ágyat egyelőre csak alvásra használták, amíg Alec nem szeretett volna többet –, a fi ú mindig résen volt. Egy olyan apróság viszont, mint a gondolat, hogy ő jár Magnus eszében, váratlanul érte.
Magnus úgy érezte, rég eljött az ideje, hogy rendes meglepetéssel szolgáljon Alec számára. Történetesen elő is készített egyet.
Párizs volt az utazásuk első állomása. Talán klisének tűnhet egy romantikus európai vakációt éppen a szerelmesek városában kezdeni, de Magnus szentül hitte, hogy a klasszikusok jó okkal klasszikusok. Majdnem egy hete voltak már itt, és úgy érezte, ez a megfelelő pillanat, hogy hozzáadja a dolgokhoz a rá jellemző sajátos csavart. 
Alec végzett az utolsó képeslappal is, Magnus pedig érte nyúlt, aztán leengedte a kezét. Elolvasta, mit írt a fi ú, és elmosolyodott. Alec a húgának írt lapot is azzal fejezte be, hogy „jó lenne, ha itt lennél”, ezúttal azonban saját kezűleg tette hozzá, hogy: „mondjuk, ez pont nem igaz”.
Halvány vigyorral nézett Magnusra.
– Készen állsz a következő kalandra? – kérdezte Magnus. 

© Könyvmolyképző



Olvasd tovább!

Szerzők a középpontban hét Ludányi Bettinával | 2. nap | Interjú

2021. február 23., kedd

Nincsenek megjegyzések
 

 Sziasztok!

"Szerzők a középpontban" hetünk második napján egy interjút készítettem Ludányi Bettina írónővel. Az interjúban egy kicsit közelebb kerülhetünk az írónőhöz és folyamatban lévő könyvéről is mesélt egy kicsit. Olvasd el, kár lenne kihagyni! ;)


Mindig is író akartál lenni? 

Nem. Tulajdonképpen sosem akartam író lenni. :) Meg sem fordult a fejemben. Csak elkezdtem, élveztem, aztán elültették a bogarat a fülemben. Így indult a pályám.

Mikor kezdtél el írni? 

Általános iskolás koromtól írok történeteket. Hivatásszerűen 2017-ben.

Hány könyvet írtál eddig?

Hetet írtam eddig, ami megjelent. Most írom a nyolcadikat, ami a Festménybe zárt lelkek. Az első könyvem, Az egyetlen menedék már nem kapható. A második regényem, a Mennem kell, először 2018-ban jelent meg, majd 2020-ban újra egy bővített és átdolgozott kiadásban.

Melyik a kedvenced? 

Nem tudnék megnevezni kedvencet. A Mennem kell örökre szerelemregény lesz számomra, ám ahhoz érzelmi szálak fűznek. Viszont ez teljesen más dolog.

Miért pont pszicho-thriller és krimi műfajban írsz?

Mert ez a műfaj érdekel. Imádom a pszichológiát, amelyet szuperül be tudok illeszteni a regényekbe. Plusz ez a műfaj ad egy olyan teret, ahol szabadon mozoghatok akár a durvább témákban is.

Szerinted mi a legfontosabb eleme az írásnak?  

Szerintem minden eleme ugyanolyan fontos, mindegyiknél ott kell lenni, időt és energiát kell belefektetni. A kutatómunka ugyanúgy elengedhetetlen, mint az írástechnika, és én még ennél is tovább mennék: az író lelki állapotát és koncentráltságát sem szabad figyelmen kívül hagyni.

A cselekményt vagy a karaktereket "találod ki" először? 

Változó. Hol így, hol úgy. Sőt, a Kettőnk titkánál a téma volt meg előbb, utána a karakter, és végül a cselekmény. A Mennem kell-nél pedig a karakterből indultam ki.

Mennyi időt töltesz kutatással? 

Rengeteget. :) Ezt nem lehet számszerűsíteni. Akár több hónapot is. Dokumentumfilmeket nézek, könyveket olvasok, egyeztetek szakemberekkel, pszichológust keresek, előadásokra járok, tanulmányokat olvasok. Elképesztően sok kutatómunka áll a regényeim mögött.

Melyik könyved írását élvezted a legjobban?

Én mindegyiket élvezem. Mindig az épp aktuális az, amelyik elvarázsol.

Jelenleg melyik könyveden dolgozol? 

A Festménybe zárt lelkeket írom éppen, ami idén ősszel fog megjelenni. A központi témák a sorozatgyilkosok, a nőiség és a művészet lesznek. Ez a regény egy görbe tükör lesz egy krimibe ágyazva.

Mesélnél róla egy keveset? 

A regényben szereplő festő már a Mögötted! c. regényben is megjelenik. Sőt, több szereplő is vissza fog térni ebben a könyvben. A művészetet akartam a középpontba állítani, majd kitaláltam, hogy a sorozatgyilkosokról még nem írtam. Ezt a két témát ötvöztem, aztán elkezdtem a kutatómunkát. Később született meg bennem az ötlet, hogy mivel a festő áldozatai alapvetően nők lesznek, hozzáadhatnék a regényhez egy extra témát, ami a nőiség és a nőiesség. Azt gondolom, hogy ez a regény nemcsak szórakoztatni fog, hanem sok tanulságot is találnak majd benne az olvasók – főleg a nők.

Ha feltehetnél három kérdést egy szerinted nagyon sikeres írónak, ki lenne az és mi lenne a három kérdésed? 

Stephen Kingnek tenném fel, és fogalmam sincs, melyik lenne az a három. Annyira zavarban lennék, hogy meg se tudnék szólalni. :)

Ha három szóval kellene jellemezned magad, mi lenne az a három szó?

Kíváncsi. Empatikus. Érdeklődő.

Ha az egyik könyvednek megvennék a filmes jogait és eldönthetnéd hogy kik játsszák a karaktereket, te kiket választanál? 

Attól függ, melyik könyv lenne az. Minden regényhez választok színészeket vagy modelleket a karakterekhez.

Kérlek ossz meg velünk valamit, amit az olvasóid biztosan nem tudhatnak rólad!

Nem tudom, mit nem tudhatnak rólam. Tulajdonképpen elég nyitott vagyok az olvasóimmal, főleg azokkal, akik a csoportomban is benne vannak. Ha valaki jobban meg szeretne ismerni, akkor csatlakozzon nyugodtan. https://www.facebook.com/groups/130066381043156
Olvasd tovább!

2020 legszebb magyar borítói - Eredményhirdetés

2021. február 22., hétfő

Nincsenek megjegyzések

 Sziasztok!

Megérkeztünk a "2020 legszebb magyar borítói" EREDMÉNYHIRDETÉSÉVEL!!! Köszönjük a rengeteg szavazatot- illetve hogy évről-évre velünk tartotok és korrekt módon szavaztok :)
A nyerteseknek és borítótervezőiknek pedig ezúton is gratulálunk, reméljük jövőre is találkozunk mindenkivel :)

Természetesen ha már a jövőről beszélünk, szeretnék megemlíteni néhány apró változást, információt is.
1. 2021 legszebb borítói szavazás 2021. januárjában fog kezdődni.
2. A polc ahova a könyveket pakoljuk már elérhető: https://moly.hu/polcok/2021-legszebb-magyar-boritoi-nyitott-gyujtopolc
3. A 2021 legszebb borítói szavazás 1 beszavazásból és 1 döntőből fog állni. 
4. Igyekszünk addigra egy "normális" szavazóprogramot keríteni, ha azonban nem sikerül akkor maradni fog a megszokott és jól működő google űrlap. 
5. A következő évtől az összes kérdést kötelezővé fogjuk tenni. 

Na de, nem is húzom tovább az időt, jöjjenek a nyertes borítók sorrendjei :)

Romantikus kategória nyertesei sorrendben


1. helyezett: Rácz-Stefán Tibor: Éld át a pillanatot! (borítótervező: Ujhelyi-Poór Veronika)
2. helyezett: B.E. Belle: Megtörtek (borítótervező: Faniszló Ádám)
3. helyezett: Papp-Szabó Vanília: Örökség (borítótervező: Hegyi Péter)

Chick-lit kategória nyertesei sorrendben


1. helyezett: R. Kelényi Angelika: Róma, Róma
2. helyezett: R. Kelényi Angelika: Halálos Hollywood
3. helyezett: Mezei Petra: Mint a homokszemek

Érdekesség, hogy a Mint a homokszemek borítója konkrétan egy szavazattal maradt le a Halálos Hollywood-tól.

Történelmi romantikus kategória nyertesei sorrendben


1. helyezett: Pap Éva: És újra felkel a nap (borítótervező: Faniszló Ádám)
2. helyezett: Fábián Janka: A könyvárus lány
3. helyezett: S.A. Locryn: Gyufaláng

LMBTQ kategória nyertesei sorrendben


1. helyezett: Carol Souya: Cinegeszonáta
2. helyezett: Becca Prior: Aby
3. helyezett: Hajnal Kitti: Főnix

Erotikus kategória nyertesei sorrendben


1. helyezett: Becca Prior: Aby
2. helyezett: Jud Meyrin: Lowdeni boszorkányhajsza (borítótervező: Ashley Redwood)
3. helyezett: Schilli Tímea: Szívtükrözés (borítótervező: Borján Zoltán)
4. helyezett: Halász Emese: A jóslat (borítókép (fotós és modell): Caroline Bel, borítóképet szerkesztette: Magyar Zoltán és Halász Emese)

Történelmi regény kategória nyertesei sorrendben


1. helyezett: Böszörményi Gyula: A Barnum-rejtély
2. helyezett: Bakóczy Sára: Liliom és kehely (borítótervező: Csikász Katalin)
3. helyezett: Bíró Szabolcs: Lázár evangéliuma

Kortárs kategória nyertesei sorrendben


1. helyezett: Gazi Béla: Pillanatok
2. helyezett: B.E. Belle: Megtörtek (borítótervező: Faniszló Ádám)
3. helyezett: Kékesi Dóra: Rád találok (borítótervező: Faniszló Ádám)

Sci-fi kategória nyertesei sorrendben


1. helyezett: R.J. Hendon: Gyomláló
2. helyezett: Brandon Hackett: Eldobható testek
3. helyezett: Tolnai Viktor: Az Örökmozgó (borítótervező: Gondos Lea)

Thriller kategória nyertesei sorrendben


1. helyezett: Baráth Viktória: A főnök 2.
2. helyezett: Kertész Erzsi: Az átutazó
3. helyezett: John Cure: Hontalan lelkek

Ifjúsági kategória nyertesei sorrendben


1. helyezett: Huszti Gergely: Mesteralvók viadala
2. helyezett: Leiner Laura: Bízz bennem!
3. helyezett: Benyák Zoltán: Képtelen történet

Humoros kategória nyertesei sorrendben


1. helyezett: Tarja Kauppinen: A nép igazsága (borítótervező: Németh Gyula)
2. helyezett: K. M. Holmes: Tiéd a főszerep
3. helyezett: Leiner Laura: Bízz bennem

Érdekesség: Tarja Kauppinen: A nép igazsága c. könyv borítója a verseny végéig uralta a mezőnyt, a szavazók több mint 46%-a gondolta hogy ez a legszebb borító a kategóriában, és nem mellesleg nyert is ;)

Krimi kategória nyertesei sorrendben


1. helyezett: Csernovszki-Nagy Alexandra: Antónia eltűnt (borítótervező: Ashley Redwood)
2. helyezett: Cserhalmi Dániel: Szibériai csapda
3. helyezett: Böszörményi Gyula: A Barnum-rejtély

Érdekesség: Itt is rettentően szoros volt a verseny, Cserhalmi Dániel: Szibériai csapda c. könyv borítója csupán 7 szavazattal maradt le az első helyről :)

Fantasy kategória nyertesei sorrendben


1. helyezett: Aurora Lewis Turner: Névtelenek
2. helyezett: Tarja Kauppinen: A nép igazsága (borítótervező: Németh Gyula)
3. helyezett: Benyák Zoltán: Képtelen történet

Regény kategória nyertesei sorrendben


1. helyezett: B.E. Belle: Árvák (borítótervező: Faniszló Ádám)
2. helyezett: Géczi Viktória: Illés öröksége (borítótervező: Géczi Viktória)
3. helyezett: Tormási Flóra Judit: Édes almám

Gyermekkönyv kategória nyertesei sorrendben


1. helyezett: Kozma Ani: Marcipán kutya kalandjai (tervezte és rajzolta: Gácsi Krisztián)
2. helyezett: Bombicz Judit: Csodák könyve
3.  helyezett: Kozma Ani: Jakab, a lúd tatai kalandjai (rajzolta: Tarr Andrea, tervezte: Kőszegi Ádám)

Érdekesség: A szavazás egésze alatt Bombicz Judit: Csodák könyve c. könyv borítója vezetett, csak az utolsó napokban előzte Kozma Ani: Marcipán kutya kalandjai c. könyv borítója.

Gyermek- és ifjúsági kategória nyertesei sorrendben


1. helyezett: Acsai Roland: Regény a csodaszarvasról
2. helyezett: Kiss Judit Ágnes: Babaróka esti meséi
3. helyezett: Somfai Anna: Barátságháló - A titkok terme

Novella/Emlékkönyv-novella/Napló/Kisregény kategória nyertesei sorrendben


1. helyezett: B.E. Belle: Hanna (borítótervező: Faniszló Ádám)
2. helyezett: Robin O'Wrightly: Amor vincit omnia (borítótervező: Szabó Borka)
3. helyezett: Marilyn Miller: Túl a maffián

Antológia kategória nyertesei sorrendben


1. helyezett: Meseország mindenkié
2. helyezett: Szerelem ​a Corona idején
3. helyezett: Az ​év magyar science fiction és fantasynovellái 2020

Olvasd tovább!
Copyright © GCK's Book Review Blog. Blog Design by SkyandStars.co