Értékelés | B. A. Paris: Zárt ajtók mögött

http://biangiolvas.blogspot.com/2016/07/b-paris-zart-ajtok-mogott.html

B. A. Paris: Zárt ajtók mögött
Eredeti cím: Behind Closed Doors
Kiadó: Művelt nép
Fordította: Gálvölgyi Judit
Oldalszám: 320


Fülszöveg

Mindenki ismer olyan párokat, mint Jack és Grace. Jack jóképű és gazdag, Grace bájos és elegáns. Kedveljük őket, még ha nem is áll szándékunkban. 
És szeretnénk Grace-t jobban is megismerni.

Csakhogy ez nem is olyan egyszerű, ugyanis Jack és Grace elválaszthatatlanok. 
Van, aki ezt igaz szerelemnek nevezné. Mások talán feltennék a kérdést, hogy Grace miért nem veszi fel soha a telefont. Vagy miért nem lehet vele beülni valahova egy kávéra, jóllehet nem dolgozik. És hogy marad olyan sovány, noha rafinált fogások sorát főzi? És vajon miért van rács az egyik hálószoba ablakon?

Örömmel jelentem, sikerült teljesítenem a 2018-as TBR Challeng-et, mind a közös, mind pedig az egyéni olvasmánylistát tekintve, így végszóra pedig elkészítettem utolsó saját listás olvasmányom, B. A. Paris: Zárt ajtók mögött értékelését. Elég megrázó lezárása sikeredett így az évemnek, lehet, hogy ezt a könyvet nem karácsony tájára kellett volna időzíteni (talán ennek köszönhető a fél csillag levonás), de hidegen nem hagyott, az biztos. Ami nagyon megfogott, az a történet felépítése volt. Ahogy váltakozott a múlt és a jelen bemutatása, és ahogy közeledtünk a végső jelenig, ahol összeérnek a szálak, egyre rövidebbek is lettek a fejezetek. Szerintem ez zseniális húzás volt az írónőtől. A történet főszereplői Jack és Grace, akik látszólag minden szempontból tökéletes életet élnek. Ami azonban számomra furcsa volt, miért csak Esthernek tűnt fel, hogy gázos ez a hű, de nagy tökéletesség. Nekem sem kellett hozzá nagy tehetség, hogy rájöjjek, itt nem minden az, aminek látszik. Mindenesetre kapkodtam a levegőt rendesen, amikor bepillantást nyertünk a falak mögé. Emlékeim szerint onnantól kezdve egyetlen érzés uralkodott el rajtam, és volt jelen egészen a végéig, ez pedig a düh. Megpróbáltam magam Grace helyébe képzelni, és biztosan állíthatom, hogy én ugyanazt a megoldást választottam volna, amit ő tett. A megoldással kapcsolatban azonban kicsit sok maradt bennem a kétely. Szerintem Jack önmagához képest irracionálisan viselkedett, sokszor merült fel bennem a vége felé, hogy mi lett volna, ha... Szerintem túl sok volt a véletlen, ami Grace-t segítette. Egyedül Esther utolsó megjelenését tartottam frappáns megoldásnak. Sajnos éreztem a könyvben némi logikátlanságot is. Nem igazán tartottam életszerűnek Millie viselkedését sem. Szerintem (bár nincs tapasztalatom e téren) egy mentálisan sérült ember nem képes ennyire racionálisan gondolkodni. Ahogy azt is lehetetlennek tartottam, hogy aki úgy éli a mindennapjait, mint Grace, hogy tud tökéletes sokfogásos vacsorát baki nélkül összehozni. A whisky-s jelenet pedig egyenesen érthetetlen volt. Azért vannak dolgok szerintem, amit az ember szervezete nem visel el. Egy biztos. Lelkileg rendkívül felkavaró történet, csak vérbeli pszicho-thriller rajongóknak ajánlom.


Nincsenek megjegyzések

Üzemeltető: Blogger.