Értékelés | Jaymin Eve & Leia Stone: Ash - Kaptár

Jaymin Eve & Leia Stone - Ash
https://hu.pinterest.com/pin/327073991681244328/

Sziasztok!

Kikyo & Coeur ezúttal a parazsak, unikornisok és vámpírok világába kalauzol el bennünket Jaymin Eve és Leia Stone történetével.

Jaymin Eve & Leia Stona: Ash - Parázs
Sorozat: Kaptár - trilógia
Műfaj: fantasy, new adult,
Kiadó: Könyvmolyképző, Zafír pöttyös
Fordította: Sziklai István
Oldalszám: 276



Fülszöveg
 Parázs ​vagy?

* Fokozott állóképesség

* Étvágytalanság

* Dühkitörések

* Csillapíthatatlan szomjúság

* Szépség és erő

* Férfi

Hívja a forróvonalat, ha ezek a tünetek váratlanul jelentkeznek! 
Charlie Bennetről kiderül, hogy a fentiek mindegyike illik rá, kivéve az utolsót. Mert megtévesztő neve ellenére Charlie minden ízében nő, és egyáltalán nem akarta, hogy bármi köze legyen a parazsakhoz… egészen addig a napig, míg fel nem fedezte, hogy bizony ő is az. 
Minden akkor kezdődött, amikor fertőzött denevérek megharaptak egy csapat embert, és létrejöttek a ma vámpíroknak hívott lények. Ezután a férfi vámpírok embernőket ejtettek teherbe, és ennek eredményeként kialakult a csupa férfiból álló szépséges faj, a parázs. A pusztítóan jóképű, emberfeletti torzszülöttek. 
Charlie az első női parázs, vagy más néven a Kaptár egyszarvúja – a Kaptár nem más, mint egy lezárt terület Portlandben, amit az emberek jelöltek ki a vámpíroknak és a parazsaknak, hogy elszigeteljék őket a társadalom többi részétől. 
Hogy mi a gond? A Kaptár tele van, és csak néhány kiválasztott kap rá engedélyt, hogy ott éljen. Hogy egyáltalán éljen. Ha Charlie ki akarja vívni magának a jogot arra, hogy a Kaptár lakója lehessen, túl kell élnie a selejtezést – egy sor halálig tartó küzdelmet. És hogy mi benne a legszebb? Hogy csak azért, mert lány, nem részesül különleges bánásmódban. 
Viszont jó, hogy ott van Ryder, a parazsak titokzatos főrendőre, aki mintha mindig ott állna mögötte. De amikor a titkok kezdenek a felszínre bugyogni, egy srác nem lesz elég, hogy megmentse.

November havi közös olvasmányunk a vámpírok világába repített. Meg kell, hogy valljam, hogy a Twilight-on kívül nem sok ilyen témájú könyvet olvastam eddig. (Cassandra Clare Csontvárosában is csak mellékszálként szerepelnek a vámpírok.) Kykio azonban igazi szakértő ebben a témában, alig várom, hogy olvashassam az értékelését.

Fantasy rajongóként azonban engem is nagyon hamar magával ragadott ez az új világ, a parazsak világa. A parazsak, és a kaptár kegyetlen világa. Ebbe a világba csöppen bele Charlie, ami érthető módon nem kis megrázkódtatás a számára. Szerencsére Charlie egy igazán karakán csaj, aki minden helyzetben jól feltalálja magát, és igyekszik a legtöbbet kihozni a szűkre szabott lehetőségeiből. Nagyon csíptem a  dolgokhoz való hozzáállását és a stílusát is. És azt, hogy különleges volta ellenére ő mégis csak egy átlagos csaj, akit nem hagynak hidegen természetesen a dögös pasik. Ryderrel való kapcsolata nagyon jó ellenpontja a viadal véres jeleneteinek.  Igazán jó érzékkel adagolják a szerzők a regényben a misztikumot, az izgalmat, a romantikát és valamiféle csípős humort.
"Kedves férfiak, bárhol legyetek is a világon, egyértelműen az a legvacakabb, amikor megcsókoltok egy nőt, de úgy, mintha évek óta nem csókoltatok volna egyet sem, hogy aztán úgy rohanjatok el, mintha lángra kapott volna a seggetek, és utána nem léptek vele kapcsolatba. Úgyhogy dugjátok fel magatoknak! Szeretettel: Charlie"

A szerzők által megálmodott világ rendje, annak nem kissé elnyomó volta lázadó, rebellis énemnek elég sok háborogni valót nyújtott : Mi az, hogy nincs a parazsak számára hely a kaptárban? Hisz ők aztán nem kérték, nem akarták ezt a létet, s végképp nem tehetnek saját létezésükről. Miért tűrik el a ezt a rendet? Miért nem lázadnak fel  a vámpírok ellen? (Talán a következő részekben?...) Aztán nem elég, hogy a kaptár világában helyet kapni, s ott élni finoman szólva sem egyszerű, mert akkor még ott van a Menedék. Rydernek és csapatának igazán fel kell kötnie azt a bizonyos alsóneműt, ha meg akarják óvni tőlük Charlie életét.

Kedvenc szereplőim: Charlie, talpraesett volta és egyedi humora miatt, aztán persze Ryder, hisz ki ne akarna egy igazi dögös védelmezőt, és nem utolsó sorban Jayden, akinek humora épp olyan csípős és egyedi, mint Charlieé.

Izgatottan és türelmetlenül várom a folytatást, és nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek a Kaptár trilógia első kötetét, melynek egyetlen hibáját csak abban látom, hogy várnom kell a folytatásra.

Értékelésem
🌟🌟🌟🌟🌟


Bármennyire is nem volt tökéletes ez a könyv, nem tudok rá 5 csillagnál rosszabb értékelést adni, mert az összképet tekintve szerintem fantasztikus volt! A történetet Charlie, a parázs(?) lány szemszögéből ismerhetjük meg, akinek a stílusa nálam nagyon betalált. Az egész lénye úgy, ahogy van szimpi volt. Vagány, belevaló, humoros - a szarkazmusát különösen bírtam - és külsőleg is ott van a topon. Itt jegyezném meg, hogy a könyvborítót nagyon eltalálták, Charlie-t én is épp így ábrázolnám. Nekem pl. egyáltalán nem jutott eszembe, hogy Lara Crofthoz hasonlítgassam, annak ellenére sem, hogy Charlie maga is ejtett el ezzel kapcsolatban megjegyzést a regényben. Meglepő volt, ahogy a történet elején belecsöppentünk a parazsak/vámpírok világába, ahogy teljesen hétköznapi szituációban megjelennek. Érdekesnek tartottam a vámpírok eredetének új megközelítését is, tetszett ez a verzió is. Ami viszont az elejétől kezdve ellenérzéseket váltott ki belőlem, az a nyelvezet, és a szóhasználat volt. "Fincsi nutellás egyszarvú"?!?! könyörgöm!!! Még mindig a hideg ráz tőle. Ahogy a vámp, bari és egyéb ilyen idiotizmusoktól is. Sajnos magával a parázs szóval sem voltam kibékülve, de belátom, hogy a tükörfordítás (hamu) sem lett volna jobb. Ide valami eredeti, valami ütős kellett volna. Talán még azt is jobban elfogadom, ha egyszerűen félvéreknek szólítják őket. Ahogy abban sem láttam logikát, hogy Charlie-ból miért lett pont egyszarvú (unicorn). Még ezerféle ritka csodalény van. Egyikkel sem azonosítottam volna, éppen az egyedisége miatt. (Nem tudom érthetően fogalmazok-e, már abban is kételkedem, hogy ki bírom magam fejezni a megfelelő szavakkal.) No de elég a kritikából, ugorjunk a szívemet melengető részekhez, ami mi lenne más, mint a "szexi hatos"! Szerintem Ryder után még mindig csöpög a nyálam. Szerintem ezért is imádom a fantasy-t. Milyen csodálatos világban élnénk, ha Ryderek, Jace Waylandok, Rafik (arkangyalok) vagy éppen Ash Fisherek szaladgálnának az utcán a mi legnagyobb boldogságunkra. :D Szóval Ryder nálam nagyon betalált. A szívtipró sötét jófiú. A zárójelenetüket Charlie-val imádtam. Igazán negatív szereplőt nem is tudnák mondani, bár Tess-es kicsit voltak fenntartásaim. Ő nem igazán az én stílusom. Nagggyyyon, de nagggyon várom a folytatást, és ilyenkor mindig megfogadom, hogy nekiállok csiszolni az angoltudásomat. Egyszer talán sikerül! A zárás egyébként tökéletes volt. Kellően befejezett ahhoz, hogy az ember ne rágja tövig a körmét a folytatásig, de kellően nyitott is, hogy felcsigázza az érdeklődést a következő részhez. Úgyhogy kedves fantasy rajongók, ha ismét egy lendületes, magával ragadó történetet szeretnétek, olvasásra fel!

Értékelésem
🌟🌟🌟🌟🌟


Nincsenek megjegyzések

Üzemeltető: Blogger.