ARC Review | Blood and Chaos by S.M. Soto



S.M. Soto: Blood and Chaos
Series: Chaos
Book 1.: Deception and Chaos
Book 3.: Love and Chaos


40934316Blurb

We thought the games were over...but they've only just begun.

She was the puppet. 
He pulled the strings. 
Now the death toll is rising, what could this mean?
It was all a game. 
Of feelings. 
Of pain.
Death is just an illusion, or so they say. 
She was just a pawn on a piece of his demented board. But there’s only one question left to settle the score…Can dead people really stay dead?

Book two in the Chaos Series. MUST be read after book one.


Warning: There is a cliffhanger. Love and Chaos will be the final for Creed and Sophia, but the rest of the series will continue on with books for the other characters.




Cover: 👌
Dominance: 👌
Enjoy the POV: 👌
Characters: Sophie & Creed

Madness is going on.  S. M. Soto, you're a real master, and now I gotta wait for the continuation, because that's the end now. This is the END itself. 
As in the previous volume, we can see the events from Sophie and Creed’s perspectives. 
The plot is dynamic all the time, which is disturbing to me. I found it difficult to follow. But I really needed this boost; that’s what made this so exciting. In general, we can read it in the present time, but we can look back in time in Sophie's dreams.
In a large part of the book I wanted so desperately to make it happen the way I thought it to happen, but it didn't. I was particularly glad it wasn’t a cliché. It was a unique experience for me.
Sophia hasn’t become my favorite in this section. I liked in her character that she doesn’t give up, she’s always fighting. But sometimes she was quite hysterical, but we can attribute that to her mood swings during her pregnancy. Unfortunately, it was as if she wasn't thinking, just acting. She didn't understand that Creed has done everything for her; her biggest problem was that he kept her in the dark. It's easy to see that I'm on the Creed's side. That MAN, yes, in capital letters. He is a thinker and planner who tries to protect his family at any price. He walks back to his past voluntarily, into the darkness, and this silly woman ignores him in exchange for a little "freedom."
His father, Matteo, was entitled as a horrible man in the first part, but I quite like him now. He was not at all heartless, he had to prepare his son for this life, because you cannot escape your fate. I am only sorry that’s his child’s future. 
I hate Finlay, the man is insane. So I hated most of the scenes that associated to him; chills ran up and down my spine. He's as crazy as brilliant, he has an amazing mind as he has planned everything.

Can you run away from him? What happens if darkness overcomes the light? How far do you have to go to make it happen?

I recommend to anyone who wants a little excitement, longing, despair.


                                                                                                                                                            

Az őrület folytatódik. S.M. Soto te egy igazi kínzó mester vagy, most megint várhatok a folytatásra, mert ez a vég. Ez maga a VÉG. 
Csakúgy mint az előző kötetben Sophie és Creed szemszögéből láthatjuk az eseményeket. 
A cselekmény végig pörgős, ami számomra néhol zavaró volt. Nehezen tudtam követni. Viszont kellett ez a löket, ettől volt az egész izgalmas. Általánosságban jelen időben olvashatjuk, viszont Sophie álmaiban visszatekintünk a múltba. 
A könyv nagy részében kétségbeesetten akartam hogy úgy történjen minden ahogy gondoltam, azonban mint az várható volt nem így lett. Ennek kifejezetten örültem, nem volt klisés, egyedi élményt nyújtott.
Sophia ebben a részben nem lett kedvencem. Az tetszett karakterében hogy nem adja fel, mindig küzd. De néha elég hisztis volt, mondjuk ezt meg betudhatjuk terhesség alatti hangulatingadozásnak. Sajnos olyan volt mintha nem gondolkodna, csak cselekedne. Nem értette hogy Creed mindent csak őérte tett, az volt a legnagyobb problémája hogy nem avatta be. Mondjuk szerintem észrevehető hogy Creed párti vagyok. Az a FÉRFI, igen így nagybetűsen. Ő gondolkodik, tervez, megpróbálja megvédeni családját bármi áron. Önként visszasétál múltjához, a sötétségbe, ez a bugyuta nőszemély pedig egy kis "szabadságért" cserébe semmibe veszi ezt.
Édesapja Matteo, egy borzalmas embernek lett beállítva az első részben, itt azonban egészen megkedveltem. Egyáltalán nem szívtelen, kénytelen volt fiát felkészíteni erre az életre, mert akárhová is fut előle ez lesz a sorsa. Csak azt sajnálom hogy valószínűleg gyermekére is ugyanez a jövő vár.
Finlay egyértelműen utált szereplőimhez tartozik, az a férfi őrült. Így a hozzá tartozó jelenetek nagy részét utáltam, a hideg futkosott a hátamon... Viszont amennyire őrült, annyira zseniális, hihetetlen agya van, hogy ezt mind megtudta tervezni.

Elfuthatsz előle? Mi történik akkor amikor a sötétség végleg elragadja a fényt? Milyen messzire kell elmenni hogy ez megtörténjen?

Ajánlom mindenkinek, aki vágyik egy kis izgalomra, vágyakozásra, kétségbeesésre. 




Nincsenek megjegyzések

Üzemeltető: Blogger.