Előolvasás | Abby Winter: Treasure - Érezni akarlak


Abby Winter: Treasure - Érezni akarlak
Kiadó: NewLine
Oldalszám: 396
Várható megjelenés: 2019. február 23.




Fülszöveg


Ann egy átlagos nő, átlagos élettel. Unalmas mindennapjaiból barátnője szakítja ki egy meglepetés szülinapi koncertre, Londonba. Egy rég dédelgetett vágya válik valóra, mikor kiderül, hogy kedvenc zenekarát láthatja élőben, de arra, ami ott történik, legmerészebb álmában sem gondolt. 
Brad a világ egyik leghíresebb zenekarának frontembere. Több éve a rivaldafényben éli mindennapjait, amiből kezd elege lenni. Nem csak a maga gondjával kell megküzdenie, de zenekara, a Treasure sincs a helyzet magaslatán. Meddig tudnak a csúcson maradni, ha kicsúszik a kezéből az irányítás? 
Aztán egy váratlan találkozás úgy tűnik, mindent megváltoztat, és Brad úgy érzi, végre révbe ért. 
De vajon elég erősek az érzései, vagy csak egy múló fellángolás a részéről? 
Ann elbír a sztársággal járó kellemetlenségekkel? 
Küzdelmes úton kell végigmenniük, ha együtt szeretnének lenni. Vajon képesek legyőzni az ellenségeiket?


„Érezni akarlak, érezni mindig.”

A NewLine Kiadó és a Könyvespolc Magazin jóvoltából olvashattam el még megjelenés előtt Abby Winter új regényét, a Treasure - Érezni akarlak-ot. Úgy gondolom egy könyvnek minden esetben az a célja, hogy hatással legyen az emberre, ezt a célt Abby most 100% felett teljesítette. A Treasure olyan érzéseket és indulatokat váltott ki belőlem az olvasás során, hogy azon néha magam is meglepődtem. 
De haladjunk csak szépen, sorjában. Az eseményeket előző olvasmányomhoz (A múlt fogságában) hasonlóan itt is váltott szemszögből, a két főszereplő Brad és Ann nézőpontján keresztül ismerhetjük meg. Ennek én mindig nagyon örülök, mellette pedig már korábban is pozitívumként emeltem ki, hogy a történetszál mindig pontosan ott folytatódik a nézőpont váltásakor, ahol az előzőnél abbamaradt. Ez folyamatossá, lendületessé teszi a cselekményt, sosem maradt hiányérzetem vele kapcsolatban. A történetvezetésben amúgy is olyan egyediséget kaptam, amivel eddig sosem találkoztam, az írónő ugyanis mondhatni happy enddel indított. Reménnyel töltötte el a szívemet, hogy létezhet ennyire szerelem első látásra állapot, ráadásul ennyire nem hétköznapi szituációban. Én ehhez sajnos kissé (na jó, nagyon) földhöz ragadt vagyok. Aztán olyan sokáig olyan szép volt köztük minden, hogy az egyre fogyó oldalszámokat látva kezdtem kételkedni benne, hogy itt bármi is elromolhat. Brad sokszor olyan dolgokat tett és mondott, amivel szerintem már csírájában elfojtotta a konfliktuslehetőségeket.
Brad karaktere már a kezdetektől szimpatikus volt, kicsit a Stage Dive David Ferrisére emlékeztetett, ahogy folyamatosan próbálta meggyőzni az érzéseiről vonakodó párját. Nagyon tetszett a gondolkodásmódja, spoiler hogy már a történet elején beismeri magának, kiélte a rocksztár élettel járó előnyöket, és már komoly kapcsolatra vágyik. spoiler vége Az mondjuk, kicsit furcsa volt, hogy világsztár létükre Londonban olyan felszabadultan tudtak járni-kelni (és Scottból kiindulva a banda minden tagja), mintha átlagemberek lettek volna. Sehol egy testőr vagy fotós (ez utóbbi ritkán, említésszerűen). 
Itt jön a másik főszereplő, Ann. Nos, ő volt az, akit a könyv végére meg tudtam volna fojtani. Sajnos az én szememben olyannyira buta libává nőtte ki magát, hogy az már fáj. Bár többször hangoztatja, hogy ő már nem csitri, a viselkedése többnyire nem ezt támasztotta alá. Brad minden erőfeszítése ellenére újra és újra bedőlt a rosszakaróknak, amit a Gary-s szituációban művelt, az meg már egyenesen fájt. Az a srác annyira átlátszó volt, hogy ehhez már nagyon vaknak kellett lenni. (A részletekbe nem mennék bele jobban a spoilerveszély miatt, de ha van kedvetek, írjatok rám bátran, nagyon szeretném más véleményét is megismerni) Még jó, hogy volt egy tökös barátnője, Liza. Remélem az ő története Scott-tal még most indul igazán. 
Ebben a könyvben a mellékszereplők közelebb álltak a szívemhez, mint a főhősök. Igazából 4 csillagot is részben Ann miatt adok a könyvnek (mondjuk respect Abbynek egy ilyen személyiség létrehozásáért), meg azért, mert a kezdeti hosszú nyugalom után túl sok és néhol banális konfliktus akadt a szereplők nyakába. Azt viszont mindenképp szeretném kiemelni, hogy méltán jár a regénynek az erotikus címke. E tekintetben már a múltkori Abby Winter-könyvnél sem volt semmi hiányérzetem, most viszont még tudott rádobni egy lapáttal. 
Bátran ajánlom tehát mindenkinek ezt a kis kincset, unatkozni biztosan nem fog, aki elolvassa. 


Nincsenek megjegyzések

Üzemeltető: Blogger.