Értékelés | Jennifer L. Armentrout: Every Last Breath

Kapcsolódó kép

Jennifer L. Armentrout: Every Last Breath
Előző rész: Stone Cold Touch - Dermesztő érintés
Sorozat: Komor elemek | Dark elements

Fülszöveg


Some loves will last ’til your dying breath

Every choice has consequences—but seventeen-year-old Layla faces tougher choices than most. Light or darkness. Wickedly sexy demon prince Roth, or Zayne, the gorgeous, protective Warden she never thought could be hers. Hardest of all, Layla has to decide which side of herself to trust.

Layla has a new problem, too. A Lilin—the deadliest of demons—has been unleashed, wreaking havoc on those around her…including her best friend. To keep Sam from a fate much, much worse than death, Layla must strike a deal with the enemy while saving her city—and her race—from destruction.

Torn between two worlds and two different boys, Layla has no certainties, least of all survival, especially when an old bargain comes back to haunt them all. But sometimes, when secrets are everywhere and the truth seems unknowable, you have to listen to your heart, pick a side—and then fight like hell…

Egyszerűen nem is tudom, mikor volt rám utoljára ekkora hatással egy történet, mint Jennifer Komor elemek sorozata. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy minimális - de tényleg minimális - angoltudással belevetettem magam a sorozat harmadik kötetének olvasásába. Ehhez nemcsak az járult hozzá, hogy az írónő akkora függővéget hagyott, hogy a levegőt kapkodtam, hanem az is, hogy a Dermesztő érintésben beállt szerelmi háromszög miatt a hajamat téptem ki. Most pedig ott tartok, hogy a néhány órával ezelőtt befejezett könyv után még mindig nem tértem magamhoz. Egyszerűen "Whháááo!!!" Erre nincsenek szavak!!!! (Igen, ez igazán jó indítás, ha az ember könyvértékelést akar írni...) Egyszerűen fantasztikus volt! Minden értelemben. Kicsit erősebb volt benne a romantikus szál, mint az előző könyvekben, és tudom, hogy vannak, akik ezt hátrányként élték meg, nálam viszont nagyon betalált. Sőt! Külön köszönet az írónőnek, hogy nem kellett tövig rágnom a körmöm amiatt, hogy Roth vagy Zayne lesz-e a  befutó, mert a kérdés eldöntésére nem kellett a történet végéig várnom. (Itt töredelmesen be kell vallanom, már azelőtt tudtam a választ, hogy nekikezdtem volna az olvasásnak, mert nem bírtam ki, hogy ne nézzek utána.) Mindez viszont semmit sem vont le a könyv értékéből, sőt! Számomra egyenesen hozzáadott. Szóval: Szó szerint sírtam, nevettem, dühös voltam, megbocsátottam, meg mindenféle érzelmeket éltem át olvasás közben. Az eseményeket most is Layla szemszögéből követhetjük végig, de emiatt egyáltalán nem volt hiányérzetem. Továbbra is szimpatikus karakternek tartom, belső vívódásait, néha szarkasztikus humorát - a nyelvi nehézségek ellenére is - nagyon bírtam. Ugyanez a rokonszenv mélyült el bennem Cayman iránt is, bár az előző könyvben nem volt túl sok szerepe, most a kellő mértékben előtérbe lépett, és imádtam, hogy tényleg olyan karaktert kaptam, amilyet az első részben elképzeltem magamnak. A megszólításai, amiket Layla-ra használ... nem lehet nem nevetni rajta. A könnyed, hányaveti stílus mögött azonban óriási felelősségvállalás van benne, s démon létük ellenére igazi barátja Roth-nak. Nem is igazán tudok olyan szereplőt említeni, akivel ne lettem volna elégedett. Mindenki igazi megnyerő személyiség, én pedig egyáltalán nem lepődtem meg magamon, hogy megint a "sötét oldal" lopta be magát a szívembe! Igazán tetszett a Grim karaktere (kíváncsi vagyok, őt hogy fogják magyarra fordítani), na meg a Nagyfőnök!!! Respect Jennifer!!! Még Abbot iránt is megenyhültem, pedig az előző részben meg tudtam volna fojtani. Bambi pedig egyszerűen haláli. Spoiler: Amikor Roth leissza magát, és a famulusai is részegen fetrengenek... Na hát ott egyszerűen eldobtam az agyam!!! Talán az ilyen jelenetek miatt is fájt, ami vele történt. spoiler vége
És hát.... ROTH!!!! Na erre megint nincsenek szavak!!! Uhhh!!! Most már biztos, hogy én inkább a pokolra akarok jutni!!! Már az első részben is totál megfogott, hogy a fehér nem fehér, a fekete pedig nem fekete, de amit a végén művelt, ott nem bírtam ki sírás nélkül. Egyszerűen imádom ezt a démont! Sajnos kedvenc jeleneteket inkább nem emelek ki, mert nem szeretnék nagyon spoilerezni, meg lehet, hogy le kellene írnom a könyv háromnegyed részét, de annyit mindenképp elárulok, hogy egyetlen mondat sem volt benne, amiért ne lettem volna oda. Azt azonban mindenképp megjegyezném, hogy valószínűleg azért is írok ilyen szuperlatívuszokban, mert alapból fantasy rajongó vagyok! Akinek nem jön be annyira ez a stílus, az legyen szíves, fenntartásokkal kezelje eme kisregényemet is. Kedves Könyvmolyképző! Nagggyon várom már magyarul is!!! Kérlek siessetek!!!

Értékelés: Egy egész csillagos égbolt!!! :D



Nincsenek megjegyzések

Üzemeltető: Blogger.