Értékelés | Colleen Hoover: Too Late - Túl késő

Kapcsolódó kép

Colleen Hoover: Túl késő

Eredeti cím: Too Late
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordította: Merg-Kovács Bernadett
Oldalszám: 468




Fülszöveg


Sloan a poklok poklát is megjárná azokért, akiket szeret.

És meg is teszi, minden egyes nap. Amikor azonban rádöbben, hogy valójában börtönben él a veszélyes, erkölcstelen és züllött Asa Jackson mellett, Sloan kész bármit megtenni azért, hogy szabaduljon szorult helyzetéből. Akár a testi épségét is kockára tenné, aminek senki sem állhat az útjába. Senki, kivéve Cartert.

Asa életében Sloan a legjobb dolog. És Asa szerint Sloan életében ő a legjobb dolog. A lány nem nézi jó szemmel Asa züllött életmódját, pedig a srác szerint, ő csak azt teszi, amit tennie kell, ha mindig egy lépéssel az üzletfelei előtt akar járni. Mindent megtesz annak érdekében is, hogy egy lépéssel Sloan előtt járjon. Senki sem állhat az útjába.

Senki, kivéve Cartert.

Az év legmegrázóbb regénye arról, meddig élhetünk és hogyan szabadulhatunk egy bántalmazó kapcsolatból.


Ismerd meg Sloan példaértékű sorsát!


2018-ban a negyedik Colleen Hoover könyv, amit olvastam és szerintem tavalyelőtt is hasonló mennyiségűt "fogyasztottam el" a írónő műveiből. De ehhez hasonlót még nem olvastam tőle! Ha csak két szóval jellemezhetném, azt mondanám: nagyon durva!!
Egyrészt ki kellene írni rá, hogy csak erős idegzetűeknek és talán egy 18-as karika se lenne túlzás. Olyannyira felzaklató volt a történet, hogy többször is abba kellett hagynom az olvasását, hogy csökkenjen a bennem felgyülemlő feszültség. Szó szerint arra vágytam, hogy legyen végre vége a könyvnek, hogy kiszabaduljak a történet fogságából. De akkor következett az epilógus, a prológus majd az epilógus epilógusa...!! 
 A történet Soan nyomorúságos életének és Ashával folytatott lélekromboló kapcsolatának bemutatásával kezdődik. Amikor aztán Soan megismerkedik Carterrel felgyorsulnak és eldurvulnak az események. A feszültség egyre fokozódik, és lehetetlen kivonni magadat alóluk. Általában szeretem a váltott szemszögben íródott könyveket, de most szinte a hideg rázott attól, hogy újra és újra Asha beteg gondolatait kellett olvasnom.

Ezzel a könyvvel Collen Hoover bebizonyította, hogy nemcsak a romantika műfajának mestere, hanem a pszichothrilleré is.  Azoknak a CoHo rajongóknak ajánlanám ezt a könyvet, akik elég merészek ahhoz, hogy osztozzanak Soannal életének minden borzalmas pillanatán.

Értékelésem: csillagos 5!


Bárki bármit mond, szerintem azt el kell ismerni, hogy Colleen Hoover a maga nemében egy zseni. Ha ilyet ír kikapcsolódásként, akkor ezután egyetlen munkájára sem kellene túlságosan koncentrálnia. Általában, ha elolvasok egy könyvet, igyekszem azon melegében értékelést írni róla, mert ahogy telnek az órák (napokat inkább nem is mondanék), egyre fakulnak a gondolataim. Az üdítő kivételt ez alól CoHo képezi, az ő történeteire még hetek múltán is óhatatlanul visszakanyarodom. S bár az írónő a Too Late esetében maga hívta fel a figyelmet a kemény témára, és állította, hogy ez a könyv eltér a többitől, én mégsem érzem így. Már korábban is érintett érzékeny témákat, a Velünk véget ér-ben pedig a családon belüli erőszakból is kaphattunk ízelítőt, csak kevésbé drasztikus formában, mint ebben a regényben, ahol a fizikai bántalmazás mentális problémákkal párosul. Egyszerűen fenomenális volt, hogy három szemszögből olvashattuk a történéseket, és mindhárom (teljesen eltérő személyiségű) karaktert sikerült teljesen életszerűen ábrázolni. A cselekmény már az első oldalaktól teljesen egyértelmű volt számomra, ahogy az is, hogy milyen végkifejletig kellene eljutnunk (reménykedtem a happy endben). Az viszont, ahogy idáig eljutottunk, minden várakozásomat felülmúlta. Az oldalak egyszerűn peregtek, nem tudtam abbahagyni az olvasást, annyira magukkal ragadtak az események. Nekem személy szerint a rövid fejezetek ehhez még plusz löketet is adtak. Bár egyik szereplőt sem sikerült igazán a szívembe zárnom, talán még Dalton/Ryan és Tillie volt a legszimpatikusabb, mégis feszült figyelemmel követtem a sorsukat. A maga nemében Asa is zseni volt. Egy pszichopata zseni. Olyan fordulatokat okozott, amit még csak megtippelni sem tudtam volna. És bár Asa-nak voltak mentális problémái, azért én Sloan és Carter/Luke bosszúját igencsak betegesnek tartottam. Sloannak jó gyomra volt, az tény. Én nem hiszem, hogy képes lettem volna így élni éveken keresztül, főleg miután Asa Stephennel kapcsolatos hazugsága is kiderült. Carter/Luke pedig… Nos, számomra nem lett álompasi. Kicsit zöldfülűnek tűnt. A pozitívumok listáját gazdagította viszont a regény szerkezete. Tetszett, hogy CoHo abban a szerkesztési rendben adta ki a könyvet, ahogy az eredetileg is közzé lett téve. Amikor tetőfokára hágtak az izgalmak, így mindig visszarántotta kicsit a pórázt, hogy még több részletbe avasson be bennünket. Mindent összevetve ismét egy felkavaró, elgondolkodtató könyvet tarthattam a kezembe, amely egyértelműen sugallja, hogy akár valóságos is lehetett volna. Nem tudhatjuk, hány Asa és Sloan él a világban, és vannak-e Luke-ok (ha igen, mennyien), hogy segítsenek rajtuk. Úgyhogy ajánlom mindenkinek a Too Late-et szeretettel, aki nem riad vissza a velősebb olvasmányoktól.  



Nincsenek megjegyzések

Üzemeltető: Blogger.