Értékelés | Alysia: Te vagy a vég


Alysia: Te vagy a vég
Kiadó: EkönyvBazár
Oldalszám: 320


Fülszöveg

Azért jött, hogy elpusztítson… 
– 
Ez nem egy Disney rajzfilm, itt a szörny nem válik a történet végén jóképű herceggé. Nem, ez egy történet az árulásról, a fájdalomról… a szerelemről.

Egyszer már legyőztem a démonomat, másodszor is menni fog. Ám a játék megváltozott. Ő most már engem akar és azt, amit rejtegetek előle. Semmi nem állíthatja meg, hogy megszerezze. És vele együtt engem.

A kérdés csak az. Vajon szembe akarok-e szállni vele?

Meg kellett tanulnom elfutni és megvédeni magam. Egy darabig jól alakult minden, elhittem, hogy van jövőm. Megküzdöttem érte.

De a szörnyetegek mindig is az életem részei voltak. Azt hittem, a szőke herceg jön el értem, aki megment.

Aztán jött ő… 
– 
Végül sokkal többet tett annál…
Nem is tudom, hogy fogjak hozzá az értékelésnek, elég vegyes érzéseim vannak a történettel kapcsolatban.
Először is: a családon belüli erőszak már sokadik olvasmányom témája. Mindig megráz, felháborít, megrémít és egyben el is gondolkodtat: Milyen mennyiségben van jelen a való életben ez a felháborító jelenség, ha ilyen sokan írnak róla? Belegondolni is szörnyű....

A történetben Aviana  egy olyan szétcsúszott családban nő fel, ahol az apa alkohollal és agresszióval vezeti le frusztrációit a feleségén és a lányain. Fizikai bántalmazás, megfélemlítés, a tehetetlenség és a kiszolgáltatottság érzése teszi feszültté a történetet már a  kezdetektől fogva. Aztán ez a feszültség csak fokozódik, egyetlen perce se engedi pihenni az olvasóit Alysia. Egyszerűen lehetetlen kivonni magunkat az események sodrásából.

Aviana fiatal kora ellenére rengeteg traumát él át. Talán ennek köszönhetően tudja elfogadni Bastiant. Azt hiszem valamelyest értem, hogy az állandó félelem és bizonytalanság miatt a kevésbé rossz Aviana számára elfogadható, mert bármilyen furcsa is ezt mondani, valamilyen biztonságot nyújt számára. Ezért ragaszkodik hozzá.... DE!  A dögös külső és egy-két orgazmus elegendő a szerelemhez? Ennyire ösztönlények lennénk? Egy kiadós szex el tud feledtetni minden borzalmat? Felülírja az emberi normákat, az erkölcsi érzéket? Vagy már van az a pont, ahol csak a túlélés számít? Azt gondolom, minden olvasónak magának kell meghozni ezzel kapcsolatban a döntéseket, megkeresni a  kérdésekre a válaszokat. Nem lesz egy könnyű menet! Hisz ez a történet nem véletlenül 18-as karikás! A téma, a szereplők döntései és értékrendje igen csak megosztó lehet. S annak ellenére, hogy nekem is vannak erkölcsi fenntartásaim a történtekkel kapcsolatban, azt meg kell hagyni, hogy ez egy roppant jól megírt pörgős, feszültséggel teli dark romance. A műfajában mindenképpen kiemelkedő írás!


Értékelésem: 4, 5 csillag

a Stocholm- szindrómáról:


A tünetegyüttest elsőként 1973-ban írták le, amikor Stockholmban 2 rabló egy bankrablás során 4 alkalmazottat túszul ejtett. A 131 órás fogvatartás alatt olyan erős kötődés alakult ki köztük, hogy az áldozatok megpróbálták megakadályozni a kiszabadításukra tett kísérletet, illetve a későbbiekben gyűjtést rendeztek a fogvatartóik jogi védelmének megszervezésére, és megtagadták a tanúskodást a büntetőperben.  A jelenség elnevezése is innen származik.
Az ehhez hasonló, pszichésen megterhelő helyzetekben szokatlan lelki folyamatok zajlanak le. Ha a rettegésben tartott áldozat egy kis figyelmet, felületes kedvességet kap fogvatartójától, akkor elkezd reménykedni abban, hogy van esélye a menekülésre. A túlélés érdekében megpróbál mindenben megfelelni a fogvatartó elvárásainak, de ezt csak úgy tudja megtenni, ha belehelyezkedik a támadó szerepébe, az ő nézőpontjából vizsgálja a helyzetet. Az azonosulás olyan jól sikerülhet, hogy az áldozat megpróbálja felmenteni a felelősség alól a bűnözőt, és megpróbálja meggyőzni magát arról, hogy tulajdonképpen ő egy jó emberrel áll szemben, akinek megvan az oka arra, hogy így viselkedik. Ezeknek a kívülálló számára érthetetlen cselekedeteknek egyetlen mozgatórugója van: az áldozat megpróbál mindent megtenni, hogy túlélje az életére veszélyes helyzetet, így ösztönösen, tudattalanul úgy viselkedik, hogy a fogvatartója ne akarja elvenni az életét. Engedelmeskedik mindenben, támogatja az erőszaktevőt, keresi benne a jót, a szeretnivalót, hálás neki minden napért, amit életben tölthet. Rettegésben tartott, gyakran bántalmazott nőknél figyelték meg, hogy felmentik a férjüket az erőszakos magatartás alól, és az utolsó pillanatig azt gondolják, hogy szerelmük erejével meg tudják oldani a problémát.    


Nincsenek megjegyzések

Üzemeltető: Blogger.