Értékelés | Anne Rice: A múmia



Anne Rice: A múmia
Sorozat: Ramszesz, a kárhozott 1.
Kiadó: Szukits
Oldalszám: 378



Fülszöveg

Valahol az egyiptomi sivatag mélyén, egy sírboltban II. Ramszesz szíve még mindig dobog, miközben a fáraó évezredes álmát alussza. A régész, aki testét megtalálja, gyanútlanul Londonba viszi, ahol a fáraóval együtt újjáéled különös múltja is. 
Amikor pedig Ramszesz rábukkan egy kairói múzeumban egykori kedvese múmiájára, az évezredeken átívelő szerelem ereje és a halhatatlanság gyötrelme drámai végkifejlet felé indítja el a történetet…

Anne Rice, az Interjú a vámpírral világhírű szerzője biztos kézzel kalauzol bennünket az ókor misztériumai és egy újkori gyilkosság rejtélyei közt, mesteri módon adagolva a tudást és az izgalmat.
A múmia az a könyv, ami - mondjuk úgy - kicsit kilóg Anne Rice könyvei közül. Nehéz megfogalmazni a különbséget, én úgy mondanám, kicsit élénk, lendületes az írónő sötétebb, vontatottabb folyású könyvei között. S bár én azt a stílust kimondottan kedvelem, ez a történet is rögtön beszippantott. Az ókori Egyiptom ábrázolása és a halhatatlanságról való gondolkodásmód tagadhatatlanul Rice egyéniségét tükrözi. A szereplők egytől-egyig részletesen kidolgozott személyiségek, különösen megkapó volt számomra Ramszesz és Kleopátra karaktere. Szinte megelevenedik általuk a történelem, mégis kifejezetten "emberiek". Kevés szereplőt lehet a könyvben egyértelműen szeretni vagy utálni, az utóbbi talán egyértelműbb HenryStratford miatt, én viszont teljes mellszélességgel utáltam Alexet is. A legszimpatikusabb figura talán maga Ramszesz volt, és Samirt is nagyon megkedveltem, aki viszont a legtöbb fejtörést okozta számomra, az Rutherford grófjának (Elliot) karaktere volt. Talán ő a leg"annrice"-osabb szereplő a könyvben, nem lepődnék meg, ha a későbbiekben felbukkanna a Vámpírkrónikák egyikében, vagy a Mayfair-boszrorkányok között. Mindenesetre az utolsó pillanatig nem tudtam megjósolni, hogy végül hogy dönt a jövőjét illetően, Julie ebből a szempontból sokkal kiszámíthatóbb volt. A regény egyik fő helyszíne Egyiptom, és - mint már sokszor - most is lenyűgözött az ókori és a modern egymást átszövő ábrázolása. (Lehet, hogy az írónő maga is halhatatlan, és a több ezer évvel ezelőtti személyes tapasztalait olvashatjuk?... Szerintem én már ezen sem lepődnék meg.) Hogy rögtön magába szippant, és az első oldalától az utolsóig nem enged el, az biztos. És akkor a gyilkossági, és a romantikus szálról még nem is beszéltem. Lendületes, jól felépített, logikus, helyenként nemcsak meghökkentő, hanem megbotránkoztató/megrázó/társadalmi normákat feszegető (nem is tudom, melyik lenne az igazán jó kifejezés) jelenetek, és annak tökéletes ábrázolása, hogyan fér meg tökéletesen egymás mellett a földhözragadt és a természetfeletti. Szerintem életében legalább egyszer mindenkinek kellene Anne Rice-t olvasnia, aki viszont kezdő az írónő munkásságát illetően, vagy nehéznek találta pl. az Interjú a vámpírral-t, annak bátran ajánlom Ramszesz történetét. Egyetlen szívfájdalmam, hogy a történet folytatását nem adták ki magyarul, ahogy sajnos a Szeráfok énekének (Angyalok ideje) a 2. részét sem. 

Nincsenek megjegyzések

Üzemeltető: Blogger.