Értékelés + Beleolvasó | Julie Buxbaum: Három dolgot mondj

Kapcsolódó kép
kép forrása

Julie Buxbaum: Három dolgot mondj
Eredeti cím: Tell Me Three Things
Kiadó: GABO
Fordította: Szabó Luca
Oldalszám: 360




Fülszöveg


Jessie-vel ​csak a baj van, ő legalábbis így érzi a Los Angeles-i magániskolában töltött első héten. Már épp azon gondolkodik, hogy visszasomfordál Chicagóba, amikor e-mailje érkezik egy Valaki/Senki (VS) nevű sráctól, aki felajánlja, hogy segít neki eligazodni a Wood Valley Gimi dzsungelében. Ez valami vicc? Megbízhat VS-ben, elfogadhatja tőle a segítséget, amelyre óriási szüksége van?

Alig két éve, hogy meghalt az édesanyja, és miután az apja váratlanul feleségül vett egy interneten megismert nőt, Jessie kénytelen az ország másik felébe költözni, és mostohaszörnyével meg annak beképzelt fiával élni.

Jessie végső kétségbeesésében úgy dönt, VS-re bízza magát. A srác hamarosan a lány mentőkötelévé és szövetségesévé válik, és Jessie szeretné személyesen is megismerni. De mi van, ha egy rejtélynek jobban áll a megoldatlanság?


Julie Buxbaum művében komédia és tragédia, szeretet és veszteség, fájdalom és emelkedettség keveredik. Első ifjúsági regényének szereplőit minden bizonnyal hamarosan az olvasó is barátaivá fogadja.

Julie Buxbaum Három dolgot mondj című könyvével egy Moly-os kihívás miatt ismerkedtem meg. És milyen jól tettem! Igazán olvasmányos ifjúsági regényt volt így szerencsém elolvasni. 
A téma a tinédzserek identitáskeresése színesítve az elmaradhatatlan romantikus szállal. Persze, a történet mégsem ennyire banális.
A főszereplő, Jessie nem hétköznapi tinédzser. s nem csak azért, mert számos traumát kellett  átélnie. Elveszítette az édesanyját, majd mindent hátrahagyva elköltöznek az ország másik végébe, ahol: új család és iskola várja.. Ebből egyszerre egy is elég lenne egy tininek, neki azonban csőstül jön  a baj. Szerencsére van egy barátnő, aki támogatja, és megjelenik a titokzatos VS is. VS, a titokzatos srác, aki az sms-eivel tartja Jessieben a lelket. Hisz vele bátran, gátlás nélkül lehet bármiről beszélgetni, s minő szerencse: VS is imádja az irodalmat.

Érdekes, hogy általában azt gondoljuk- többségében helyesen-, hogy a kütyük elidegenítenek, és felszínes kapcsolatok ápolására használják a fiatalok. De itt épp az SMS-ek adják meg a két félénk, problémás tininek azt  a lehetőséget, hogy megtalálják egymáshoz az utat. Kapcsolatuk alakulását és Jessie új környezetbe való beilleszkedését nagyon élvezetes formában tárja elénk az írónő. S közben nem óhajt cukormázas, sablonos megoldásokat kínálni a fiatalok problémáira. Ettől olyan valódi és hiteles a történet.

Az egyetlen dolog, ami talán zavart a könyv olvasása közben, az egy kis fordítási vagy szóhasználati hiba. A "Kocka" nekem nem az olvasni szerető embert jelenti; ők a könyvmolyok, mint én is. A magyar nyelvben szerintem inkább a számítógépes játékokban vagy a programozásban elmerülő személyt jelöli ez a kifejezés.

Szóval,  még egyszer köszönöm a kihívás alkotójának, hogy felhívta  a figyelmemet erre a remekbe szabott kis könyvre. S én is ajánlom mindenkinek, aki valami könnyed, de cseppet sem felszínes olvasmányt keres magának a nyárra.

BELEOLVASÓ

ELSÔ FEJEZET

Hétszázharminchárom nap telt el anyu halála óta, negyvenöt azóta, hogy apu mindent feladott egy vadidegen miatt, akit a netrôl ismer, harminc azóta, hogy hirtelen Kaliforniába költöztünk, és csak hét azóta, hogy megkezdtem az érettségi elôtti utolsó tanévemet egy vadiúj suliban, ahol kábé senkit sem ismerek. Ezen a napon e-mailem érkezik. Furcsának is érezhetném, hogy egyszer csak ott terem a bejövô üzeneteim között egy névtelen levél, amit a feladó ráadásul Valaki Senki néven írt alá, de az utóbbi idôben olyannyira rá sem ismerek a saját életemre, hogy már semmin sem lepôdöm meg. Hétszázharminchárom teljes nap kellett hozzá – miközben egészen abnormálisan éreztem magam –, szóval egészen mostanáig tartott, hogy megtanuljam ezt a fontos életleckét: a jelek szerint az ember a furcsaságra is immúnissá tud válni.
Címzett: Jessie A. Holmes (jesster567@gmail.com) 
Feladó: Valaki Senki (valakisen@gmail.com) 
Tárgy: Wood Valley Gimi-beli spirituális vezetôd 

helló, Ms. Holmes. élôben még nem találkoztunk, és nem is biztos, hogy valaha is fogunk. mármint valamikor majd tutira fogunk – például megkérdezem tôled, mennyi az idô, vagy valami hasonlóan banális, mindkettônkhöz méltatlan sztori –, de megismerni sosem fogjuk egymást, legalábbis úgy nem, hogy számítson… ezért is gondoltam, hogy névtelenségbe burkolózva írok neked. 

amúgy igen, észrevettem, hogy tizenhat éves srác létemre a „névtelenségbe burkolózva” kifejezést használtam. úgyhogy mindjárt meg is van az elsô ok, amiért sosem fogod megtudni az igazi nevemet. sosem fogom elfelejteni azt a szégyent, amit ez a hatásvadász kifejezés okozott. 

„névtelenségbe burkolózva”? ez komoly? 

és igen, tudom, hogy más ember simán SMS-t küldött volna neked, de akkor ki tudnád deríteni, ki vagyok. 

figyeltelek a suliban. de ne ijedj meg! mondjuk, nem tudom, nem ijesztô-e már önmagában az, hogy azt kérem, ne ijedj meg. na mindegy, csak az van, hogy… felkeltetted az érdeklôdésemet. gondolom, már feltûnt, hogy a sulink igazi átokföldje, és Barbie-któl meg Kenektôl hemzseg. van benned valami, de nemcsak az újdonság ereje, mert persze, itt mindenki más ötéves kora óta ismeri egymást, hanem hogy van valami a mozgásodban, abban, ahogy beszélsz, illetve nem beszélsz, csak figyelsz minket, mintha mind valami bizarr National Geographic-dokumentumfilm szereplôi lennénk. ebbôl arra következtetek, hogy te esetleg más vagy, mint a suliba járó idióták.

szeretném tudni, mi játszódik le a fejedben. ôszinte leszek: általában nem szokott érdekelni, mi van mások fejében. pont elég nekem a magamé is.

na de az egész e-mail célja, hogy felkínáljam a szakértelmemet. bocs, hogy rossz hírekkel szolgálok – a Wood Valley Gimi dzsungelében nem könnyû eligazodni. ez a hely talán melegnek, befogadónak tûnik, mert hát van jóga-, meditációs meg olvasósarok, sôt kávégép is (mármint, bocs, KV gép). ettôl függetlenül ez a suli pont olyan, mint bármelyik másik amerikai gimi (ha nem rosszabb): egy kibaszott háború sújtotta terület.

úgyhogy ezennel felkínálom szolgálataimat mint virtuális spirituális vezetô. nyugodtan kérdezz tôlem bármit (persze azt kivéve, hogy ki is vagyok valójában), és én igyekszem válaszolni mindenre, pl. hogy kivel barátkozz (rövid lista), kitôl tartsd távol magad (hosszabb lista), miért ne egyél vega burgert a kajáldában (ez egy nagyon hosszú történet, nem is akarod tudni, de van benne geci is), hogyan kapj ötöst Mrs. Stewartnál, és miért ne ülj soha Ken Abernathy mellé (durva szélszorulási gondjai vannak). Ja, és tesin nagyon vigyázz! Mr. Shackleman plusz köröket futtat a csinos lányokkal, hogy tovább bámulhassa a seggüket.

asszem, ennyi infó elég is lesz így elsôre.

és ha számít ez valamit, üdv a dzsungelben.

maradok tisztelettel:

Valaki Senki

································ ································ ································ ································ 

Címzett: Valaki Senki (valakisen@gmail.com)
Feladó: Jessie A. Holmes (jesster567@gmail.com)
Tárgy: Ez valami rafinált hülyítés?

VS: Ez most komoly? Vagy valami beavatási szívatás, mint a nyomi romantikus vígjátékokban? A bizalmamba férkôzöl, kiszeded belôlem a legmélyebb, legsötétebb gondolataimat/félelmeimet, aztán, BUMM, amikor legkevésbé számítok rá, felteszed az egészet a Tumblrre, és rajtam fog röhögni az egész suli? Ha igen, akkor rossz áldozatot szemeltél ki. Fekete öves karatés vagyok, és tudok magamra vigyázni.

Ha viszont nem vicc, akkor kösz, de kösz, nem. Egy napon majd helyszíni tudósító akarok lenni, úgyhogy jobb, ha már most hozzászokom a háborús övezetekhez. Amúgy meg Chicagóból jöttem, szóval szerintem elbírok a Valley-vel.

································ ································ ································ ································ 

Címzett: Jessie A. Holmes (jesster567@gmail.com)
Feladó: Valaki Senki (valakisen@gmail.com)

Tárgy: sem nem rafinált, sem nem egyéb hülyítés

esküszöm, nem szívatlak. amúgy szerintem még egyetlen romantikus vígjátékot sem láttam. döbbenet, tudom. remélem, ez nem arra utal, hogy valami komoly jellemhibám van.

azt, ugye, tudod, hogy az újságírószakmába kihalásos alapon lehet bekerülni? inkább legyél háborús blogger!

································ ································ ································ ································ 

Címzett: Valaki Senki (valakisen@gmail.com)
Feladó: Jessie A. Holmes (jesster567@gmail.com)

Tárgy: Célzott spam?

Nagyon vicces. Ne már, tényleg sperma van a vega burgerben?

································ ································ ································ ································ 

Címzett: Jessie A. Holmes (jesster567@gmail.com)
Feladó: Valaki Senki (valakisen@gmail.com)
Tárgy: ön, Jessie Holmes, 100 millió dollárt nyert egy nigériai hercegtôl.

nem akármilyen sperma, hanem izzadt lacrosse-osok spermája

én a helyedben az egyben sült fasírtot is kihagynám, biztos, ami tuti. sôt legjobb, ha messzire elkerülöd az egész kajáldát. csak szalmonellás leszel tôle.

© GABO Kiadó, 2016

Nincsenek megjegyzések

Üzemeltető: Blogger.