2020. január 3., péntek

Értékelés + Beleolvasó + Borítók | Emma Chase: Királyi szerető

Emma Chase: Királyi szerető

Eredeti cím: Royally Matched
Sorozat: Uralkodj magadon
Kiadó: Álomgyár
Fordította: Seres Noémi
Oldalszám: 318



Fülszöveg


„Tökéletes ​olvasmány.” – THE BOOK DISCIPLE

Vannak férfiak, akik felelősségteljesnek születnek, és vannak, akiket rákényszerítenek, hogy felelősséget vállaljanak. Henry John Edgar Thomas Pembrook, Wessco hercege megkapta a létező összes kötelezettséget, amit a királyi körökben csak lehet.
De nem kezeli valami jól a helyzetet.
Lenora királynő, azt remélve, hogy unokája felnő a feladathoz, teret ad neki – csakhogy ha nincs otthon a macska, cincogni kezdenek az egerek. De amikor Henry találkozik egy amerikai tévés producerrel, végre hajlandó meghozni a saját döntését:
Üdv a királyi párválasztón!
A pártaláló televíziós valóságshow-ban a világ húsz leggyönyörűbb kékvérű nőjét gyűjtötték össze egy palotában. De csak egyikük nyerheti meg a gyémánt fejdíszt, és csak egyikük nyerheti el a jóképű herceg szívét.
Miközben Henry jól szórakozik a lányok versengésének szánalmas bohóckodásán, valaki igazán felkelti a figyelmét: egy csendes, szemüveges lány a sarokban, akinek a hangja angyali, a teste pedig egy szentet is kísértésbe vinne.
Minél jobban megismeri Henry Sarah Mirabelle Zinnia Von Titebottum kisasszonyt, annál inkább elbűvöli a lány természetes szépsége, az erélyessége, a kedvessége… és a mocskos humora.
De ahogy Rómát sem egy nap alatt építették, úgy a megbízhatatlan nemesek sem változnak meg egyik napról a másikra.
Ahogy Henry igyekszik jóvátenni a hibáit, úgy nyernek új értelmet a régi szavak a rámenős herceg fejében. Szavak, mint amilyen a tisztelet, a becsület és a szerelem.


A sorozat első részéhez hasonlóan ezt a kötetet is gyorsan kivégeztem. Könnyed, szórakoztató mivoltában tökéletes kikapcsolódást biztosított. 
Maga a történet jelen időben olvasható, Henry és Sarah szemszögéből. Az egész egy új bugyuta valóság show ötlettel kezdődött, ami szerintem egyébként kifejezetten nevetséges és totál klisé, de ez van ezt kell szeretni. Ugyan néhol van egy-két mélyen szántó gondolat, ettől a könyvtől ne várj mély érzelmeket. Olyan mintha egy romantikus vígjátékba csöppennél, pont azt kapod tőle amit vársz. 
Henry hercegi mivoltához képest egy igazi playboy, játékos, csapongó életmódjáról híres, ámde fel kell nőnie új szerepéhez és kötelességeihez. Sarah pedig egy zárkózott könyvmoly, akit valahogy ki kell csalogatni a csigaházából. Tedd egy helyre ezt a kettőt és Voila! Szócsatáik közben remekül szórakoztam, tökéletesen kiegészítették egymást. Henrynek komolyságra és erőltetettség nélküli életre volt szüksége, Sarahnak pedig kifejezetten jót tett Henry bohémsága. Egyedül az a rész nem tetszett ahol elhagyták a kastélyt, értem hogy kellett bele valami csavar, vagy veszekedés vagy mit tudom én, de ez nagyon erőltetettre sikerült.
Kíváncsian várom a következő részt!


Amikor megismertem Emma Chase: Uralkodj magadon sorozatát, rájöttem, hogy az ember könnyű kikapcsolódásra (és romantikus-erotikus vígjátékra) vágyik, akkor ez az ő sorozata. Már Az 1. kötetben megszerettem a történetet is és a szereplőket is, Ellie-t és Logant például annyira, hogy rögtön a 3. részre ugrottam és azt is kivégeztem. Bevallom őszintén, Henry eddig annyira nem keltette fel az érdeklődésemet, és a párválasztós tévéműsort is elég elcsépeltnek éreztem, úgyhogy a Királyi szerető eddig nem igazán volt tervben. Ma viszont megint elkapott az érzés, hogy ebben a műfajban olvasnék, ezért úgy döntöttem kézbe veszem a kimaradt a kötetet, nem mellesleg pedig eleget teszek Genevieve unszolásának, aki folyamatosan bizonygatta, hogy a legjobb részt hagytam ki a sorozatból. Nos, azt kell mondjam, már az első oldalakon akkorákat nevettem, hogy abszolút beláttam, tényleg kár lett volna kihagyni. Henry és Sarah is állati jó fej volt, és kellemes meglepetésként ért az is, hogy a herceg és Sarah nem a fülszöveg alapján sejthető szituációban kerültek kapcsolatba egymással. spoiler: Sarah-t nem is tudtam elképzelni a Henry kegyeiért versengő nők sorában spoiler vége, szerintem ezt nagyon frappánsan oldotta meg az írónő. Szintén pozitívum volt, hogy azért voltak benne mély tartalommal rendelkező részek is, ezek azonban nem hatottak nyomasztóan a történet könnyedsége közepette. Egy-két apróbb részlet súrolta  a gagyi kategóriát, de aztán beláttam, hogy másképp elég nehéz lett volna konfliktust teremteni a főszereplők amúgy nagyon szépen felépített kapcsolatában. Ami miatt hezitáltam a 4,5 és az 5 csillag között, az a könyv borítója, azt ugyanis töredelmesen be kell vallanom, hogy nem tetszik. Ismét annak a példáját látjuk, hogy a borítón található páros (legalábbis szerintem) köszönőviszonyban sincs a történet főszereplőivel. Engem ez személy szerint mindig idegesíteni szokott, ebben az esetben már csak azért is, mert a többi kötet ezen a téren teljesen megfelelt az elvárásaimnak. Végül azonban nyeltem egy nagyot, és arra jutottam ,hogy ezért nem vonok a könyv értékéből, max. borítóval lefelé teszem le. Mert egyébként meg piszkosul olvastatja magát. Ma például megint előfordult velem, hogy nem hallottam meg, hogy szóltak hozzám, annyira belemerültem. Úgyhogy kedves romantika, erotika, könnyű olvasmány rajongók! Most már tuti, hogy ne hagyjátok ki Emma Chase: Uralkodj magadon! sorozatát, s bár eddig Lenora királynő sem volt a szívem csücske, most már tuti, hogy az ő történetét sem fogom kihagyni.



👑

ELSŐ FEJEZET 
HENRY

A faszom. 
Sikerült kiviteleznem egy slice-ot. Vagy valami ilyesminek hívják. Nem voltam benne biztos, soha nem szerettem a golfot. Túl lassú játék volt ez nekem. Túl csendes és túl unalmas. Az olyan sportok sokkal inkább nekem valók, amiket ugyanolyan vehemenciával tudok űzni, mint ahogy az ágyban dugok – vadul, hangosan és mocskosan. 
A foci már inkább az én játékom. Vagy a rögbi. Amikor a teljes testet be kell vetni. De a lovaspóló se rossz.
Bár ezen a ponton még egy jó intenzív kviddicsre is beneveztem volna.
– Ez mi volt, Őméltósága? – tudakolta Sir Aloysius.
Odaadtam az ütőt és az ütőhordót Milesnak, majd élénken megfordultam, hogy szemtől szemben láthassam a férfiakat, akik felelősek voltak a délutáni kínzásomért.
– Azt mondtam: a faszom.
Bellicksbub úr – bár nevének kiejtése kísértetiesen hasonlít Belzebubra –, Pennington grófja ráncos kezével eltakarta a szürke szakállát, és köhintett, a tekintetét pedig kelletlenül elfordította. Nem lenne szabad többé ilyen dolgokat mondanom, nem méltó hozzám. Túl durva. A koronázott herceg, Wessco trónjának várományosa nem engedhetett meg magának ilyesmit. Ez a cím illetett meg újfent, hála a bátyámnak, aki beleszeretett egy nőbe – a nyomorék –, és lemondott a trónról, hogy feleségül vehesse azt a csodás amerikai lányt.
Tavaly vagy ezerszer a számba rágták, hogy a trón örökösének kifogástalanul kell viselkednie.
Tavaly vagy ezerszer a számba rágták, hogy a trón örökösének kifogástalanul kell viselkednie. 
De soha nem voltam jó abban, hogy azt tegyem, amit elvárnak tőlem. 
És ez elég nagy baj volt. Vagy inkább reflexnek is nevezhetjük. Ha ők azt mondták: jobb, én balra mentem. Ha azt akarták, hogy leüljek, inkább ugráltam. Ha azt mondták, viselkedjek, lerészegedtem, és azzal töltöttem a hétvégét, hogy mind a három érsek unokahúgát megdugtam.
Szép csajok voltak. Mi a fenét csinálhatnak ezek pénteken?
Nem, ezt inkább elfelejtem. Még csak nem is gondolok rá, hiszen ez a régi Henry volt. A vicces Henry. A nemtörődöm Henry, aki körül szerettek legyeskedni a nők.
Most olyan Henryvé kell válnom, akivel senki sem szeretne együtt lógni. Komoly, tudományos és becsületes, még ha bele is döglök, ami egy teljesen jogos aggodalom volt részemről. A nagyi, a királynő elvárta az illemszabályok pontos betartását. És ezt várták a parlament tagjai is, mint Aloysius és Belzebub. Hisz erre van szüksége a népemnek. Számítanak rám. Függenek tőlem. A jövő felé kell vezetnem őket. Jónak kell lennem.
Királyként kell viselkednem.
A gyomrom minden egyes alkalommal felfordult, amikor erre a szóra gondoltam. Amikor valaki hangosan kimondta, elfogott az undor. Ha tényleg én vagyok a Nagy Királyi Reménység, akkor, nos, mindannyian megbaszhatjuk.
– Szép ütés, Henry herceg! – kiáltott fel Sir Aloysius. – A labdák minősége mindennek a kulcsa.
Ő tudott mindent. Nagyon is tisztában volt vele, hogy mit gondolok. De hát ilyen a politika. Tele van képmutatással, hamis mosolyokkal és henteskésekkel az ember hátában.
A politikát még a golfnál is jobban gyűlöltem.
De hát most ez volt az új életem. 
Aloysius összeszűkült szemmel nézte az ütőhordó fiút.
– Jobb lenne, ha legközelebb normális labdákkal tudnánk játszani. Kérjen bocsánatot Henry hercegtől a hozzá nem értése miatt.
A fiatal, immáron sápadt képű fiú mélyen meghajolt.
– Szörnyen sajnálom, Őméltósága.
Ismét görcsbe rándult a gyomrom.
Hogyan boldogulhatott ezzel Nicholas az elmúlt években? Eddig azt hittem, hogy hisztikirály volt, egy idióta nyavalygó.
Most már értem. Már benne vagyok egy ideje a cipőjében, és elég szar ügy.
Az ember azt hinné, hogy élvezetes, legalább egy kicsit, ha mindig ki van nyalva a segge. De amikor egy egész fészeknyi kígyó próbál rámászni az emberre – az érdes, villás nyelvükkel nyalják a seggem –, az elég undorító.
– Ne aggódjon – mondtam a srácnak, mivel biztos voltam benne, ha kiakadok rajta, Aloysius ráhárít minden felelősséget.
A srácok lemaradtak mögöttünk, miközben sétáltunk. 
– Őfelsége mit gondol a törvényhozás megreformálásáról? – kérdezte Belzebub lazán.
– Milyen megreformálásról? – kérdeztem gondolkodás nélkül. 
– A megreformálásról – válaszolta Aloysius. – A korábban könnyelmű visszaélések miatt kiutasított részvénytársaságok tőkéjének újrabeengedésére gondolok, ami Wesscót illeti. És a büntetések eltörlését. Ezzel többezernyi munkahelyet tudnánk teremteni a munkásosztálynak. Már hetek óta a parlament előtt van ez a kérdés. Meg vagyok lepve, hogy őfelsége, a királynő nem említette önnek.
Valószínűleg megtette, tízezer más ténnyel, adattal, részlettel és egyéb információval együtt, amikről persze már régen tudnom kellett volna. Nem vagyok hülye, ha akarom, teljesen briliáns is tudok lenni. Az iskolában is mindig jól teljesítettem.
Csak elég nehéz olyan dolgok után érdeklődni, amik teljesen kívül esnek az érdeklődési körömön.
Először is a nagyanyám rengeteg információt küldött át e-mailben emlékeztetőként. De miután feltörtük a palota szerverét, elkezdte inkább kinyomtatni nekem az anyagokat. Valószínűleg az összes környező erdő fájából készített papír ott trónolt már a szobámban, és csak rám várt.
Bocsi, környezet! 
Lehet, hogy csapnivaló vagyok a politikában, de mosolygós arccal takargatni a hiányosságaimat, nos, ez az, amiben igazán jó vagyok. Tettetni és elhitetni.
Egész életemben ezt csináltam. 
– Igen, persze, a reformok. Azt hittem, a reformációról beszél, amiről épp a minap olvastam. Hiszem, hogy a szívemhez igen közel álló téma lesz ez.
Látván a megdöbbent kifejezést az arcukon, karba fontam a kezemet, lehajtottam a fejem, és lassan magyarázni kezdtem: 
– A reformáció a 16. században, Nyugat- és Közép-Európában a katolikus egyház megreformálására indult mozgalmak megnevezéseként szolgált. Majd küldök róla egy feljegyzést.
Lord Belzebub bólintott. 
– Érdekes. 
Sir Aloysius is egyetértett. 
– Igen, valóban.
Hölgyeim és uraim, ez most pattant ki a fejemből. 
Aloysius kivett egy ütőt a hordozóból, és meglendítette, hogy kipróbálja, mielőtt a labdához illesztette. Miközben készülődött, hogy elüsse a labdát, ismét megkérdezte tőlem: – Szóval mi a véleménye a reformokról?
Ez alkalommal inkább megpróbáltam gondolkodni, mielőtt megszólaltam. A nagyi büszke lenne rám.
Egy pillanattal később bólintottam. 
– Ha több lehetőséget adunk a munkásosztálynak, az mindig pozitív elbírálás alá esik, úgyhogy azt gondolom, jó ötlet lehet.
Belzebub lassan elmosolyodott. Sárga fogai csak úgy csillogtak a délutáni nap fényében. 
– Nagyszerű!

👑

– Mi jutott eszedbe? 
Kiderült, a nagyi mégsem olyan büszke rám. Odacsapta az íróasztalára a Sunday Timest, és hagyta, hogy a főcím tudassa velem, mi a gond.

A KORONA MEGVÁLTOZTATTA AZ ÁLLÁSPONTJÁT – TÁMOGATJA A REFORMOKAT

A székből, ahol ültem, a királynő asztalával szemben, rámutattam a cikkre. 
– De hát én nem is ezt mondtam!
Tudnom kellett volna, amikor hívattak, hogy valami nincs rendben. Ha a királynő irodájába vitt az utam, az nagyjából azzal volt egyenértékű, mintha az iskolaigazgató kívánt volna látni. Semmi jó nem származhat belőle.
Mogorván összevonta a szemöldökét, a szája körül lévő ráncok csak még élesebbek és mélyebbek lettek, mint egy évvel ezelőtt voltak. Hiába, ilyen hatással vagyok az emberekre.
– Hónapokig tiltakoztunk, hogy kisiklassuk a reformokat. Az egyetlen dolog, amivel eddig sikerült megállítanunk a parlamentet, a kitartó rosszallásunk volt, és erre te egyetlen szóval megsemmisíted ezt a kemény munkát?!
Viszketett a bőröm, és mintha nem fértem volna el benne. Beletúrtam a hajamba, amit már régen le kellett volna vágatnom. Már majdnem elérte a vállamat.
– Nem csináltam semmit! Csak egy spontán megjegyzés volt. Egy beszélgetés.
A királynő az asztalra támaszkodott, és előrehajolt. 
– Te vagy a koronázott herceg. Nincs meg az a luxusod, hogy spontán megjegyzéseket tégy. A Pembrook-ház nevében beszélsz. Minden szavad, mozdulatod, lélegzetvételed kiforgatható, amit az ellenzék szívesen meg is tesz. De ezt már megbeszéltük, Henry.
Régebben a nagyi kedvence voltam. Különleges kapcsolat a miénk. Mindig szórakoztatták a történeteim és a kalandjaim. De ez egyszersmind semmivé lett, amint én lettem a trónörökös. Többé nem talál szórakoztatónak. A fenébe is! Szerintem még csak nem is kedvel.

Borító szemle

29991718. sy475  38193097. sy475  45307097. sy475  38322559. sy475  48223832. sy475  41594081. sy475  


Share:

0 Comments:

Megjegyzés küldése