2020. március 10., kedd

"A nevem Amadeo Dacosta, de neked… neked csak Atyám." | Beleolvasó - Isabella Starling: Confess - Vallomás



Fülszöveg


A nevem Amadeo Dacosta, de neked… neked csak Atyám.

Hónapokon át figyeltem Carlotta Tomassit. Csak az alkalomra vártam, hogy kiragadhassam a kényelmes életéből. A maffiavezér lánya nem lesz többé édes és ártatlan. Nem, ha rajtam múlik.

Elrabolják. Elviszik. Fogoly lesz. Carlotta engedelmes kis bárányból megtört bűnössé válik a cellában, amit csak neki építettem. Szinte még gyerek, egy elbűvölő, ártatlan szépség. Ő lesz a legféltettebb tulajdonom.

Várom a pillanatot, mikor felébred és rájön, hogy most már hozzám tartozik. Az enyém. A félelem. A várakozás. A fájdalom. Mindent elveszek tőle. Az első szavaimmal pedig megpecsételem a sorsát.

Ideje gyónni, kis bűnösöm.

És Atyád nem bocsát meg.

Ez a mocskos pap, álmaid… vagy épp rémálmaid főszereplője.

A Vallomás egy sötét romantikus maffiaregény, ahol a főhősnőt elrabolják és fogva tartják.



Prológus

„Boldog ember, akinek az Úr vétkeit fel nem rója.”
- Rómaiaknak írt levél, 4:8

Amadeo Atya

 Tekintetem árnyékként követi a kis bűnöst, ahogy átszeli a helyiséget. A Twisted Sip nevű bár Malborne egyik legpocsékabb részén található. A negyedet bordélyok, bárok, kocsmák töltik meg. Otthont ad több száz részeg alaknak, akik minden egyes centjüket olcsó italokra és túlárazott drogokra költik.
  Carlotta Tomassi messze kitűnik a tömegből. Gyönyörű. A szépsége miatt olyan feltűnő. Tűzvörös haja, fényesen izzó borostyánszínű szeme meghazudtolja olasz származását. Egy csinos, aprócska, gömbölyded lány. A viselkedéséből arra következtetek, hogy utóbbira csak nem olyan rég tehetett szert, ugyanis a lány fájdalmasan nincs tudatában a testének, sem az ellenkező nemre gyakorolt hatásának. A helyiségben tartózkodó összes férfi szeme rátapad, falják minden mozdulatát, minden mosolyát, ahogyan idegesen a füle mögé tűri a haját.
  Én sem vagyok különb.
 Csakhogy, az itt lévő férfiak rohadtul semmit nem jelentenek. Csak az alapzajt képezik, egy az egyben kizárom őket, miközben Carlottát figyelem. Megszállottja vagyok immár nyolc éve. Hamarosan már nem csupán vágyakozom utána.
  Az enyém lesz. 
 A tulajdonomat képezi – egészen az ártatlan arcán felragyogó félős mosolytól az aranyos kis szűz puncijáig. Tartozik nekem. És én hamarosan, kibaszottul hamarosan bevasalom rajta az adósságát.
 Minden városnak meg van a maga királya, Malborneban pedig a bandák uralják az utcákat, a bandákat pedig a maffia. La famiglia szabályozza a környéket, és számos család igyekszik kivívni az egyeduralmat a tengerparti kis város felett. Massimo Tomassié a legtöbb hely. Egy kegyetlen, ötvenes éveiben lévő férfi, aki évtizedek óta lop és élvezi a másoktól elvett javakat, mert az emberek vagy túlságosan rettegnek tőle vagy túl gyengék, hogy szembe szálljanak vele. Carlotta pedig az egyetlen lánya, a lopott birodalom örökösnője.
 Vajon hogyan sikerül kicseleznie maffiózó apja irányításmániáját? 
 Ha Massimo helyében lennék, bezárnám a lányt a szobájába. Nem engedném csak így ki szabadon. Túl nagy kísértést jelent bármelyik férfinak ebben a teremben. Különösen azoknak, akik hozzám hasonlóan kielégíthetetlen étvággyal rendelkeznek. Carlotta szerencsétlenségére azonban még a szépsége sem mentheti fel a családja által elkövetett bűnök alól.
– Még egyet – dünnyögöm a pultosnak, aki némán bólint, majd elém csúsztat egy újabb pohár scotch-ot.
 Senki nem szúr ki a túlzsúfolt bárban. Már rég megtanultam, hogyan válhatok láthatatlanná, talpig feketébe öltözve pedig gond nélkül belesimulok a háttérbe. Olyan jól eggyé tudok válni az árnyékkal, néha magam is megkérdőjelezem nem-e váltam már azzá.
 Figyelem, ahogy Carlotta együtt nevet a barátaival. A másik lány sokkal inkább az én ízlésem. Szexis, magas, karcsú, barna szikrázóan kék szemmel, napbarnított bőrrel, egyetlen apró szépséghiba sincs rajta. Eljátszom a gondolattal, hogy megdugom. Nem volna nehéz. Épp olyan könnyű volna belemászni a fejébe, mint az átkozott bugyijába. De nem! Óvatosnak kell lennem. Nem bukhatok le Carlotta előtt, nem tudhatja, hogy szemmel tartom. Vagy ami még rosszabb, ha az apja rájönne, mekkora veszélyben is van a drága kislánya. Hónapok óta követem Carlottát. Minden héten megjelenik itt egyszer, szinte semmit nem iszik és csak vágyakozva bámulja ahogy cinkostársa – talán Serafina – minden alkalommal új pasit szed fel.
 Azon tűnődőm, vajon ő miért fogja vissza magát. Miért nem akarja ő is megízlelni a tiltott gyümölcsöt. Csak áll és figyeli, ahogy a barátnőjét főzögetik, félrevonják, minden bizonnyal egy gyors menetre a bár mögötti sikátorba. De ő sohasem flörtöl, sohasem élvezi a figyelmet. A legtöbb jelenlévő fickó persze túlságosan beszari. Szinte angyali szépsége megközelíthetetlenné teszi. Ráadásul, minden városbeli gazember tudja, hogy Massimo Tomassi lánya. Senki sem baszakszik vele. Tudják jól, mi történik azokkal, akik megpróbálják. Malborne egyik lepukkant részén találják magukat egy gödörben, elmetszett torokkal, véres péppé vert arccal. Még a saját anyjuk se ismerne rájuk.
 Felhajtom az italom, aztán intek a csaposnak. Van elég esze, hogy befogja a száját. Amúgy is régen volt már rám hatással bármilyen alkohol. Azért iszok, mert szeretem, ahogy a nedű égeti a torkomat. Azóta képtelen vagyok berúgni, hogy az alkohol a gyógyszeremmé vált
 Megtörlöm a számat fekete bőrdzsekim ujjával, majd felállok. Hirtelen rám tört az ellenállhatatlan vágy, hogy közelebb menjek hozzá. Hogy lássam. Hogy mélyen magamba szívhassam az illatát. A lánynak, akit alig egy hét múlva el fogok rabolni. Akit addig fogok kínozni, bántani és dugni, míg be nem hódol. Azt, akit meg fogok törni.
 Lassan szelem át a kettőnk közti távolságot, csizmám talpa hozzáragad a koszos padlóhoz. Elég szokatlan helyet választott Carlotta, de gondolom itt lehet igazán önmaga, itt megszabadulhat az apja által ráerőltetett béklyóktól. 
 Vajon hogyan tud kilógni az őrök mellett minden héten?
 Fogalma sincs, hogy a közelében vagyok. Félénk mosollyal fogadja egy srác hízelgését. Olyan közel vagyok, megérinthetném. Megérinteni őt… Tilos. Nem merülhetek el ebben a fantáziában. Még a végén éreznék valamit a romlott kis ribanc iránt. De egyetlen ujjnyi távolság van csak köztünk. Egy apró simítás nem árthat senkinek. Az még nem öl meg, ha az ujjbegyemmel leheletfinoman megcirógatom csupasz, sápadt bőrét.
 Megnyalom az ajkam, figyelem, ahogy tudattalanul is köröket rajzol az alkarjára, miközben a srác szédíti. Az a tipikus iskolás suhanc, bizonyára gazdag szülőkkel. Kétségem sincs afelől, csak egy könnyed prédára les a város kocsmáiban. Lehet, hogy nem is idevalósi. Nem úgy fest, mintha tudná, kicsoda Carlotta apja. Ráadásul Carlotta túl könnyű áldozat. Aprócska és törékeny, nem tudna ellenállni.
 Már épp nyújtom a kezem felé, mikor a kibaszott szarházi elhúzza előlem, csak a levegőt ragadom meg. Elmormolok egy káromkodást olaszul. 
 Elvette tőlem.
 Követem távolodó alakjukat, egy pillanatra sem tévesztem Carlottát szem elől. A gazember a klub egy csendes sarka felé tereli, valamit suttog a fülébe. Ki tudja, mi a fenét ígér Carlottának, aki a füle tövéig elpirul. Visszasimulok az árnyékba. Újabb és újabb és újabb pohárnak nézek a fenekére. A kis bűnösöm végre aztán elérkezettnek látja az este végét, mikor a barátnője már lábra se tud állni. Megpróbálja lerázni túlbuzgó udvarlóját. Megszorítom a poharat, mikor a suhanc megragadja a karját. Nem akarja elengedni.
 Nem számít mennyire szeretnék közbeavatkozni, tudom, hogy nem szabad. Nem kockáztathatom, hogy meglásson. Szerencsére a barátnője tököt növeszt, eltaszítja a szarházit Carlottától, közben üvöltözve sértegeti.
 A lányok aztán reszketve telefonálnak, bizonyára egy taxit hívnak, hogy kijussanak erről a pokoltanyáról. A szívemben tátongó fekete lyuk beszippantja az érzéseim, miután távoznak.
 Nem mozdulok, tekintetemmel követem a senkiházit, aki korábban elvette tőlem Carlottát. Egyik részeg ribanctól a másikig megy, míg végül talál valakit, aki olyan részeg, azt sem tudja mi folyik körülötte. Előhúzok egy pár fekete bőrkesztyűt a zsebemből és óvatosan felhúzom.
 Lecsapok egy százdolláros bankjegyet a pultra, aztán a páros nyomába szegődöm.
 A fickó félig vonszolja, félig cipeli prédáját az elhagyatott sikátorig. A lány egyszerre kuncog és sír, mikor erőszakosan a szoknyája alá nyúl. A szarházi elégedetten felnyög, tovább tapogatja a tinédzser testét. Kizárt, hogy ez a lány nagykorú legyen.
 Csikorgatom a fogam.
 A lány nyöszörög, könyörög, hogy hagyja abba, de ő mit sem törődik vele. A lány egyik cipőjének kitörik a sarka, mire felkiált, erre a srác keményen a falhoz vágja. Ügyet sem vet a kiáltozására.
 Némán, vészjóslón közelítem meg őket, akár egy árny. Mielőtt bármelyikük észrevehetne már cselekszem is. Megragadom hátulról a srác fejét, teljes erőből a téglafalhoz vágom. A lány felsikolt, és kiszakítja magát a karjaiból. Hitetlenkedve és immár teljesen józanul mered rám.
 – Tűnj innen a picsába – vicsorgok rá. – Menj haza! Ne gyere ide vissza többet. Soha.
 – Nem, de… Én… Ki… - dadogja a részeg ködön át.
 – Baszottul. Menj. Haza. MOST! – üvöltöm, mire csukladozva kitántorog a sikátorból törött cipőjén.
 Csak ketten maradtunk a nyöszörgő sráccal.
 Megragadom a nyakát, ismét a falhoz vágom, mire hangosan felnyög. 
 Nem végeztem még.
 – Azt hiszem, ketten maradtunk – mormolom, mikor találkozik a tekintetünk. Arccal előre a falhoz nyomom. – Láttad az arcomat is, ami eléggé sajnálatos. Neked, természetesen. Nem nekem.
 – Ki a fene maga? – vicsorogja az orrát szorongatva. – Picsába! Eltört.
 Vér csordogál végig az arcán. A tekintetük ismét találkozik és ekkor jövök rá, a seggfej teljesen józan. Vadászott ezekre a lányokra, csak az alkalomra várt. Egy áldozatra. Ha nem lépek közbe, megerőszakolta volna azt a szerencsétlen lányt. 
 Vajon hányszor csinálta már ezt? 
 – Ahhoz semmi közöd – közlöm az undorító féreggel. – Ez a szokásod? Ártatlan lányokat bántani? Talán csak az esélyt lesed ezen a lepratanyán?
Vagy ostobának, vagy hasonszőrűnek nézhet, mert megvonja a vállát
 – Gyakorlatilag ő kérte. Mindig ők kérik.
 Felmordulok, ismételten a falhoz vágom.
 – A picsába, ember, megvesztél? – kiált fel fájdalmában. – Talán a cseszett húgod vagy mi? 
– Valakinek a húga. Valakinek a lánya. Számít? – csikorgom – Csak az számít, hogy meg fogsz fizetni a kibaszott bűneidért. Most, itt.
  Ó, igazán? – nevet a képembe. – És mégis mi vagy te? Isten küldött, hogy jó útra téríts?
 – Pontosan – vigyorgom, mikor a fickó fészkelődni kezd. Hamarosan azonban rá kell eszmélnie, hogy hasztalan. – Ébresztő, cazzo. Malborne-ban vagy. Itt mindenki szarházi. Én pedig minden szarházitól megszabadítom ezt a várost.
 – Igen? És hogy képzeled? – kérdezi dadogva. 
Most már félti a nyomorult életét. Helyes.
 – Mégis mit gondolsz, mi vagy te? A ribancok bosszúállója, akik azt se tudják, hogy tartsák zárva a lábukat?
 – Ó, milyen okos vagy. Milyen kár, hogy ezt kell tennem.
 Gyors mozdulattal a nyakához kapok. Az utolsó szavait már nem tudja kimondani, mert mire kinyitotta volna a száját már ki is törtem a nyakát. Akár csak egy gallyat. 
 Hetek óta most gyilkoltam először.
 Olyan kibaszottul jó érzés – felnyögöm a megkönnyebbüléstől. Az adrenalin ismerős hulláma szétjárja az ereimet. Vigyorogva lenézek a karjaimban tartott testre, aztán elengedem. Élettelen, törött teste egy puffanással landol a földön. Ellenőrzöm, hogy valóban egyedül vagyok-e, majd megtörlöm kesztyűbe bújtatott kezemet a farmeremben. Nem akarom magamon érezni az erőszaktevőt.
 Keresztet vetek, elmormolok egy gyors imát az immár halott férfi lelki üdvéért.
 Őt már nem lehet feloldozni, de engem még igen.
 Előhúzom a rózsafüzért a zsebemből. Megcsókolom a keresztet, majd visszateszem. Vetek egy utolsó pillantást a merev testre, majd ráköpök a cazzo halott arcára. Tekintetére groteszk grimasz fagyott.
 Holnap rátalálnak. Hívják a rendőrséget, de ezúttal sem tesznek majd semmit. A rendőrségnek nincs hatalma a városban. Massimo kibaszott Tomassi a főnök.
 Eltávolodom a lány majdnem támadójáról, beolvadok a hátsó sikátor árnyaiba.
 A fuvarom néhány utcányira vár. A fivérem megint ki lesz kelve magából, aggódik a Tomassi ribanc iránti megszállottságom miatt. De még Valentino is tudja, hiába próbálna közbeavatkozni.
 Ma akár meg is sérülhetett volna. 
 Egyetlen rossz mozdulat, egyetlen rossz szó és megerőszakolta volna a férfi, akit megöltem. Ökölbe szorítom a kezemet. 
 Senki nem nyúlhat hozzá. Senki nem bánthatja. Senki sem erőszakolhatja meg. Én leszek az első.
 – Hamarosan, Carlotta Tomassi, nem leszel már vétkes.

Készüljetek, nemsokára nyereményjáték érkezik FACEBOOK oldalunkon!!!


Share:

0 Comments:

Megjegyzés küldése