2020. március 2., hétfő

Értékelés | Sienna Cole: Elmejáték



Fülszöveg


„Élni ​vagy túlélni”

Tim Ellis látszólag ugyanolyan, mint minden tizenhét éves iskolás srác: szereti a zenét, rajong a videójátékokért, és próbálja megtalálni önmagát. Egy nap azonban állig felfegyverkezve érkezik az iskolába, és brutálisan kivégzi négy osztálytársát. A kiérkező rendőrség kereszttüzében őt is életveszélyes lövés éri, minek következtében kómába esik.

Mike Marshall nyomozó magabiztosan lát neki az egyszerűnek látszó ügynek, azonban hamar fény derül rá, hogy a gyilkosság gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak a vártnál. Ráadásul felbukkan egy koronatanú is, aki a tragédia okozta sokk miatt kihallgathatatlan. Marshall nyomozó szokatlan módszerhez folyamodik: egy, az iskolai lövöldözések lélektanában jártas pszichiáter, dr. Miranda Crane segítségét kéri.

Vajon kik a felelősök abban, hogy a merénylet megtörténhetett? Ártatlanok-e az áldozatok? Van-e remény a gyilkos számára? Mike Marshall és dr. Miranda Crane óriási nyomás alatt dolgozva versenyt fut az idővel, és miközben lépésről lépésre felfejtik a szálakat, olyan megrázó titkokra bukkannak, melyekre még ők sem számítottak.

Sienna Cole, a lehengerlően izgalmas Lefelé a folyón című regény szerzőjének új lélektani thrillerében az emberi elme félelmetes játékaiban merülhetünk el.

Még 2019-ben olvastam a könyvet, akkor valamiért elmaradt az értékelésem, így most pótolom ezen hiányosságomat. Lefelé a folyón könyvét imádtam, egyszerűen zseniális történet volt, így tudtam hogy mit várhatók az írónő új könyvétől. Nem is kellett csalódnom. Elgondolkodtató és egyben megbotránkoztató VALÓS témát feszeget. Ebbe beletartozik az iskolai bántalmazás (bullying), az iskola mint intézmény mulasztásai, illetve a szülői háttér, a szülők nemtörődömsége is. Nem értem hogyan lehet egy szülő mantrája a "Ne szólj szám, nem fáj fejem" alapelv. Nem értem hogyan lehet az hogy az iskola mit sem tud ezekről a dolgokról? Azonban remélem hogy ezzel a történettel igenis sikerült az írónőnek felhívnia a figyelmet ezekre a problémákra. Nem szaporítom tovább a szót, mivel Coeur és Kikyo  minden egyes szavával egyetértek!


Genevieve-nek köszönhetően új kedvenc szerzőm született. Az ő javaslatára választottuk ugyanis február havi közös olvasmányunknak Sienna Cole Elme-játék című könyvét. Ha egy szóval kellene jellemeznem, csak annyit mondanék: zseniális! Ezek után egyértelmű, hogy az írónő többi könyvét is el KELL olvasnom!

Pedig igazán komoly témát boncolgat az Elme-játék története. Az iskolai erőszak legdurvább megnyilvánulásaival szembesít, s kezdi mindezt azzal, hogy rögtön az események közepébe csöppent minket. De nem az ütős kezdés  az egyetlen megrázkódtatás, amit tartogat az olvasó számára.

Olyan részletességgel és annyi szemszögből világítja meg a történéseket és azok okait, hogy nem lehetett megúszni az olvasást anélkül, hogy indulatokat ne keltsen bennem. Oly annyira, hogy időnként kicsit abba kellett hagynom az olvasást, hogy valahogy csökkentsem az olvasottak által keltett feszültséget. Míg a "faszagyerekek" durvaságai felháborítottak, Timmel pedig szinte végig  együtt szorongtam, addig Tim apját meg tudtam volna fojtani! A kamasz fiúk viselkedése is elfogadhatatlan volt, de az a fajta cserbenhagyás, amit Tim szülei követtek el, egyszerűen feldolgozhatatlan volt számomra. És igen, szándékosan használtam a többes számot! Mert a korlátolt, autokrata apa mellett a gyenge anyának is bőséggel volt felelőssége abban, hogy ennyire elfajultak a dolgok.
És akkor még nem esett szó az iskolavezetés és az osztálytársak szerepéről. Azokról, akik csendestársként asszisztáltak a bántalmazásokhoz. Annyian tehettek volna valamit. De mindenki a könnyebb utat választotta, mintha őket is Tim anyja tanította volna arra: hogy "Ne szólj szám, nem fáj fejem."
S nem elég, hogy a téma igazán sokkoló, az írónő még plusz izgalmakkal, és fordulatokkal fűszerezte az amúgy sem unalmas történetet. A könyv minden sora lebilincselő, és a végletekig hiteles.

Egy biztos, annak ellenére, hogy még csak február van, az Elme-játék felkerül a 2020-as top 10-es listámra. Remek történetvezetés, a főhősöktől a mellékszereplőkig aprólékosan kidolgozott karakterek, megrázó, fordulatos események. A regényírás magas iskolája!


Első regényem volt Sienna Cole-tól és rögtön padlóig esett az állam. Az első gondolataim közt az volt, hogy ez a könyv megérdemelné, hogy nemzetközi karriert fusson be. Az iskolai erőszak nem ismeretlen téma a könyves világban, ilyen mélyen azonban még sosem találkoztam vele. Elképesztő számomra, hogy ennyire aprólékosan, logikusan, minden részletre kiterjedően képes az írónő megfogalmazni, hogy mi vezetett a regény központi eleméhez, a négyes gyilkossághoz. A végén már nem voltam biztos benne, hogy a tettek közül melyek voltak azok, amik ténylegesen is megtörténtek és mik nem, de ez már csak fokozat kérdése. Összeszámolni sem tudom, hogy olvasás közben hányszor sírtam Timért, és a világban bárhol élő, tényleg létező "Timekért". Ha csak egyik területen lett volna áldozat, már az is elég tragikus, de az, hogy sem a család, sem az iskola, sem a környezet nem ad támogatást a gyerekeknek, ez számomra nem csak szülőként, pedagógusként is elfogadhatatlan. Soha nem lennék képes homokba dugni a fejem, és nem törődni a problémákkal sem a magánéletemben, sem a munkámban. Még most is felkavar, ahogy az értékelést írom. Többször elhangzott a regényben az édesanya hitvallása: "Ne szólj szám, nem fáj fejem." Képtelen vagyok megérteni ezt a felfogást. Az apát gyűlöltem, és éppúgy azokat a szülőket is, akik a bántalmazó gyermekek szülei voltak. Sőt, Eric anyját is! A legszörnyűbb az, hogy ez a valóság! Oké, hogy itt egy szélsőséges esettel találkozunk, de mi a garancia, hogy a mi gyerekeinkkel, vagy az ő gyerekeikkel ez nem fog megtörténni, ha úgyszólván nem elég "tökösek", hogy megvédjék magukat. Amilyen irányba halad a társadalmunk a média és az infokommunikációs technológia hatására, ahogy lazulnak az emberi kapcsolatok, és egyre személytelenebbekké válunk, sajnos nem tartom kizártnak, hogy az események láncolata kilép a könyv lapjai közül. Dr. Crane, a pszichiáter minden szavával egyetértek. tanárként óhatatlanul felmerül bennem, hogy középiskolában az ilyen olvasmányokat közösen fel kellene dolgozni magyar vagy osztályfőnöki órán. Beszélni róla. Többet érne minden tudományos előadásnál. Vegyetek nagy levegőt, és olvassátok el! Felkavaró! Dühöngsz, szánakozol, sírsz, megdöbbensz. De mindenképpen több leszel általa.
  
Share:

0 Comments:

Megjegyzés küldése